A "Walking With Dinosaurs: Sleeping With Dinosaurs" című mű egy izgalmas utazásra invitál minket a dinoszauruszok lenyűgöző világába. A film nem csupán a hatalmas gyíkszerű lények életét mutatja be, hanem betekintést nyújt a múlt titokzatos ökoszisztémáib

2025-ben már a második dinoszauruszos produkcióval vagyunk kénytelenek szembesülni, és sajnos csalódást okozott. Talán a Prehistoric War hozza el végre azt a frissességet, amire vágyunk. A Walking With Dinosaurs legújabb rebootja viszont nem igazán nyújt izgalmas élményt. Nem világos, hogy kinek is szól ez a sorozat, hiszen az olcsó kivitelezés és a monoton narráció hamar unalmassá válik. Ráadásul a bemutatott dinoszauruszok is ismerősek már, hiszen korábban sokkal jobb minőségben láthattuk őket más művekben.

A legnagyobb baj a struktúra; a sorozat ide-oda vág a millió évekkel ezelőtti történések és paleontológusok között, akik hatéves színvonalon magyarázzák az adott szituációt valami kollégájuknak. Ezek a jelenetek nagyon beállítottak és inzultálóan ostobák. Semmi újszerű vagy meglepő sincs itt átadva, amit a dinoszauruszos szekvenciák ne tudtak volna prezentálni jobban. Nagyon az a hangulat, hogy csak olcsósítás miatt csinálták ezt. Nyilván ez egy limitáció, de akkor már jobb lett volna, ha leültetik ezeket a tudósokat, és valami tényleg meglepőt mondatnak velük.

A sorozat folyamatosan humanizálja az állatokat, nevet ad nekik, emberi, szülői magatartással ruházza fel őket. Maguk a tevékenységek meg kimerülnek a vadászatban és az egymással való hörgésben és ordításban, mint egy Jurassic Park filmben. Nem állatokként látjuk őket, hanem sztorikként, és ez sajnos nem túl eredeti vagy izgalmas. Nem mintha ezek olyan fantasztikus történetek lennének. A narrátor bemondja, hogy a Spino szerzett egy halat gyerekeinek, mielőtt megmurdelt, így biztosítva túlélésüket. De egyetlen hal legjobb esetben is csak pár napig biztosítja egy kis állat életét, valószínűleg pár nap alatt elpusztultak, fölösleges ilyen önfeláldozó narratívát csempészni egy ilyen epizódba, ez nem egy szappanopera raptorokkal (bár egy szappanopera raptorokkal legalább izgalmasabb lenne, mint ez).

A CGI minősége sajnos nem éri el a Prehistoric Planet szintjét; az állatok textúrái gyakran silányak, és a sorozat ritkán ábrázolja őket bonyolult mozgásokban vagy látványos harci szituációkban. Úgy tűnik, hogy az animációs költségekkel való takarékoskodás miatt nem volt lehetőség a részletgazdagabb jelenetekre.

A paleontológusos részek sajnos túl sokszor belezavarnak az epizódok tempójába, és túl szárazak és lebutítottak. A dinoszauruszos szegmensekben is alig történik valami, sokszor csak hosszú percekig bandukolnak hőseink egy átlagos helyszínen. Az egész túl unalmas és ingerszegény. Nézzetek inkább Prehistoric Planetet David Attenborough-val!