Vučić: Lehet, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy az Európai Unió népszerűsége csökkent nálunk.

A Nyugat-Balkán nem csupán megakadt az EU-hoz vezető úton, hanem a régió országai egyre inkább úgy érzik, hogy míg néhány posztszovjet állam gyors előnyökhöz jutott, ők mintha örökre az EU kapujában ragadtak volna. Ezen a véleményen voltak a GLOBSEC biztonságpolitikai fórum résztvevői is, ahol jelenlegi és volt államfők, politikai vezetők és szakértők osztották meg gondolataikat a témáról különféle panelbeszélgetések keretében. Konszenzus alakult ki abban a kérdésben is, hogy a bővítés mindig is inkább politikai döntés, mintsem technikai folyamat volt.

A konferencia középpontjában álló Aleksandar Vučić, a szerb elnök, Prágában ismételten megcsillogtatta a politikai manőverezéshez való ügyességét. A résztvevők figyelme a legnagyobb mértékben rá irányult, hiszen a politikai tájékozódás mestereként egyszerre próbálta megjeleníteni Szerbia elköteleződését az Európai Unió iránt. Különösen hangsúlyos volt az ukrán kormány iránti támogatása, hiszen több alkalommal is találkozott Volodimir Zelenszkijjel, legutóbb a héten tartott ukrán-délkelet-európai csúcstalálkozón Odesszában. Emellett, egy váratlan pillanatban, burkoltan önkritikát is megfogalmazott, ami szokatlan lépés egy olyan politikustól, aki általában a határozott fellépéséről ismert.

Talán az én hibám is, hogy az Európai Unió már nem olyan népszerű nálunk, mint korábban. Lehet, hogy jobban kellene népszerűsítenem

„Egy adott pillanatban így szólt: - Tedd különlegessé a mondandódat!”

Vučić az ukrajnai háború kapcsán provokatív kérdést fogalmazott meg: ha Ukrajna területi integritása fontos, akkor miért nem ugyanez vonatkozik Szerbiára? Rávilágított, hogy öt EU-tagállam továbbra sem ismeri el Koszovót, ami szerinte kulcsszerepet játszik abban, hogy Szerbia ne tudjon belépni az unióba. Többször hangsúlyozta, hogy országa igazságtalan hátrányos helyzetben van a csatlakozási folyamat során.

Vučić kitért arra is, hogy országa továbbra is Oroszországtól függ a földgázellátásban, és ez a helyzet legalább hat-hét évig fennmarad. (Ezt egy másik panelben a szerb EU-integrációért felelős miniszter is mondta, mire a közönségből valaki emlékeztette, hogy egy hasonlóan tenger nélküli ország, Csehország nemrég teljes egészében levált az orosz gázról.)

A szerb államfő világossá tette, hogy Szerbia nem szállít fegyvereket sem Oroszországnak, sem Ukrajnának, ugyanakkor anyagi támogatást nyújtott Ukrajnának a háború utáni újjáépítéshez. Kifejezte, hogy országa soha nem fog folytatni oroszellenes politikát, mivel ez ellentmondana a hagyományos szerb-orosz barátságnak. Amikor viszont arról faggatták, hogy lehetséges-e Putyin ellenes irányvonal, ügyesen másra terelte a diskurzust.

Több kérdést is kapott a hónapok óta tartó tüntetésekről, de ezekre mind ugyanazt mondta: a hatóságok normálisan kezelik azokat, de szerinte más, demokratikus országokban sokkal keményebben lépnének fel a tiltakozókkal szemben. (Itt egy kellemetlen közjáték is történt, mert a moderátor félrehallotta Vučić válaszát, és úgy értette, Vučić muszlim országoknak nevezte a nyugat-európai államokat, holott nem mondott ilyet.) A szerb elnök kifejezetten konfrontatív üzemmódra kapcsolt a tüntetésekről kapott kérdések hallatán, és hatékonyan váltogatta a pozícióit: hol áldozatszerepbe menekült, hol européer vezetőt alakított, megint máskor félreértett hazafit.

Vučić véleménye egybecsengett a régió többi politikai szereplőjével, amikor kifejezte aggodalmát amiatt, hogy az orosz-ukrán konfliktus következtében az Európai Unió gyorsított ütemben nyitotta meg a tagsági lehetőségeket más országok számára, miközben a Nyugat-Balkán államai évtizedek óta várnak a csatlakozásra, konkrét előrelépés nélkül. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a csatlakozási kritériumok sem világosak, ami csak fokozza a régió frusztrációját. Alexander Schallenberg, a volt osztrák külügyminiszter, szintén megjegyezte, hogy a bővítési folyamat mindig is politikai döntés eredménye volt, így most sem szabadna a számadatokra összpontosítani.

A résztvevők között egyetértés mutatkozott abban, hogy az Európai Unió habozása lehetőséget teremtett Oroszország, Kína és Törökország számára a térség befolyásának növelésére. Az Egyesült Államok szerepe a régióban pedig egyre inkább háttérbe szorul. Kiemelkedő beszélgetési pont volt az orosz befolyás erősödése, amelyet Milo Đukanović, Montenegro korábbi elnöke és miniszterelnöke a prágai konferencián a legjobban érzékeltetett. "Ha az EU nem aktív, mások lépnek a helyére" - figyelmeztetett Đukanović. "Ezért érkezett Oroszország, és jelenléte most is érezhető. Aktiválta történelmi gyökereit a Nyugat-Balkánon, különösen az oroszbarát érzelmek terjedésével. Oroszország megerősítette befolyását a térségben, saját céljainak szolgálatába állítva a helyi képviselőket, és ezzel aláásta a nyugat-balkáni társadalmak értékrendjét" - tette hozzá, majd folytatta gondolatait.

Az orosz narratíva, amelyet főként az ortodox egyház képviselői terjesztenek, azt hirdeti, hogy Európa egy hanyatló civilizáció, míg a NATO-t a 'negyedik Birodalom'ként emlegetik. Ezzel az üzenettel a nyugat-balkáni közvélemény egyre inkább kétségbe vonja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás valaha is megvalósulhat.

Elmedin Konaković, Bosznia-Hercegovina külügyminisztere hangsúlyozta Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökének szerepét, akit teljes mértékben Moszkva befolyása alatt állónak tart.

Dodik az elmúlt 14 hónapban ötször találkozott Vlagyimir Putyinnal. Erre természetesen büszke is. Ez azt bizonyítja, hogy Oroszország destruktívan áll a bővítés kérdéséhez, és hogy egyes embereken keresztül kártékonyan befolyásolják a folyamatot

Konaković megjegyezte, hogy Dodik, aki szoros kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral, mostanra már nem képviseli az egyedüli véleményt. Szerinte a Boszniai Szerb Köztársaságban egyre több ellenzéki párt is felismeri, hogy az EU-csatlakozás elengedhetetlen lépés lenne az ország jövője szempontjából.

Christian Schmidt, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője megerősítette, hogy az oroszok helyi szövetségeseinek fő célja a destabilizálás, de kiemelte, hogy a boszniai szerbek többsége nem kívánja Szerbiához csatlakozni. Egy friss felmérés eredményei szerint csupán 4 százalékuk támogatná ezt a lépést. Ezen kívül, Észak-Macedónia korábbi elnöke, Sztevo Pendarovszki egy másik felmérésre is felhívta a figyelmet: az országában drámaian, a felére csökkent az EU-csatlakozás iránti támogatottság, amit nagyrészt annak tudható be, hogy az unió geopolitikai megfontolásokból előnyben részesíti Ukrajna, Moldova, Grúzia és Albánia csatlakozását. Vučić is hivatkozott erre az adatra, kijelentve, hogy ez is azt mutatja, hogy az EU népszerűsége nem az oroszok tevékenysége miatt csökken a Balkán térségében.

Többen is említést tettek a 2003-as thesszaloniki csúcsról, ahol arról volt szó, hogy 2014-ig a nyugat-balkáni térség minden jelentkezője teljes jogú uniós taggá válik. E célt azonban, Horvátország kivételével, nem sikerült elérni. A nyugat-balkáni politikai vezetők és az uniós államokat, illetve az Egyesült Államokat képviselő megszólalók között egyetértés volt abban, hogy a nyugati országok az utóbbi években nem szenteltek elegendő figyelmet a térség kihívásainak és lehetőségeinek.

"Milo Đukanović kifejtette, hogy a Nyugat-Balkán eseményei sokak számára láthatatlanok maradtak. Ezen a területen a nacionalizmus számára kedvező lehetőségek bontakoznak ki, mivel a régió kihasználja ezt a figyelmetlenséget. Az ex-montenegrói elnök úgy véli, hogy amikor Oroszország felforgatja a politikai viszonyokat, és Európa felé irányítja a figyelmét, a nyugat-balkáni nacionalisták úgy érzik, hogy most jött el az ő időszakuk. Đukanović figyelmeztetett arra is, hogy a helyzet a régióban jelenleg sokkal súlyosabb, mint egy évtizeddel ezelőtt, amit az EU bővítési folyamatának lelassulása okozott."

Egykori amerikai diplomaták véleménye szerint az Egyesült Államok már nem számít megbízható partnernek a térségben.

Ez a kormányzat nem törődik Európa sorsával, a Balkán pedig még inkább a háttérbe szorul.

„Európának világosan meg kell határoznia a térség jövőjét” – fogalmazott Philip T. Reeker, az amerikai külügyminisztérium egykori helyettes államtitkára, aki az európai és eurázsiai ügyekért felelt. Rámutatott, hogy a nyugati hatalmak nem mindig álltak a helyzet magaslatán a Nyugat-Balkán ügyében. Christopher Hill, aki a Biden-adminisztráció alatt Belgrád nagyköveteként szolgált, azt javasolta, hogy a térség országait nem szabad versenyeztetni a tagságért, hanem egységesen kellene őket integrálni. Példaként hozta fel a visegrádi együttműködést, amely annak idején valóban sikeresen működött.

Az, hogy Brüsszelben és az európai fővárosokban mennyire nyitottak a bővítési folyamatra, már egy másik kérdéskör. Ennek ellenére a helyzet nem tűnik teljesen kilátástalannak. Miroslav Lajčák, a volt szlovák külügyminiszter, aki jelenleg az EU különmegbízottja a Belgrád-Pristina párbeszéd terén, valamint más nyugat-balkáni régiós ügyekben, megjegyezte, hogy az utóbbi években a bővítési folyamat egyre inkább átláthatatlanná vált, és a tagállamok könnyen megakadályozhatták a haladást, ami komoly hitelességi kihívásokhoz vezetett. Most azonban Lajčák optimistábban nyilatkozik: úgy véli, az Európai Unió ismét új impulzusokat kapott, és egy kedvezőbb, bővítéspárti légkör kezd kialakulni.