Változó vadon: egy lenyűgöző és melankolikus természetfilm született a legszomorúbb lényről, az apáról, akinek gyerekei elhagyják őt, felnőtté válva és saját útjukat keresve.

Török Zoltán 2011-ben hatalmas sikert aratott a "Vad Magyarország" című filmjével, amely nem csupán a természetfilmek között tűnt ki, hanem az év legnézettebb magyar mozifilmjévé vált. A rendező-operatőr Török ezzel a munkájával egycsapásra a magyar filmes világ új sztárjává avanzsált, sokak számára Homoki-Nagy István utódjává. A kétezres évek végén Svédországba költözött filmes mester olyan egész estés természetfilmet készített, amely messze túllépett a szokásos, Instagramra optimalizált állatos videók keretein. Török mesterien ötvözte a lebilincselő történetmesélést a játékfilmes narratívával, olyan látványvilágot teremtve, amely nemcsak lenyűgöző, hanem a nézők számára is könnyen azonosulható karaktereket vonultatott fel. Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy elkerülte azokat a sablonokat, amelyek a szerethető állathősök megteremtése érdekében a túlzott antropomorfizáláshoz vezethettek volna.

A Vad Magyarországnak egy rakás gímszarvas, egy saspár, egy lelkes vidra és rengeteg kanos balin voltak a főszereplői. A tíz évvel későbbi Vadlovaké egy Hortobágyon felnövekvő kiscsikó. A most mozikba kerülő Változó vadoné pedig - gondolhatná az ember - egyes állatok helyett egy egész bioszféra, vagyis Török választott hazája, Svédország. Pontosabban a külvilág által szinte érintetlen földi ősparadicsomnak képzelt, a valóságban azonban a klímaváltozás, az erdőgazdálkodás és a mohó emberek által igencsak megtépázott svéd táj, az azt alkotó növényekkel és állatokkal együtt - mivel a rendező, bár lelkes gombász, a gombáknak ezúttal nem osztott lapot.

A film első másodperceiben már világossá válik, hogy a svéd táj nem csupán a természeti szépségekről szól, hanem az ott élő emberekről is, akik ebben az esetben a Török család tagjaiként lépnek színre. Az anya, az apa és két tizenéves lányuk nem csupán statiszták, hanem fontos szereplői a történetnek. A narráció középpontjában a rendező áll, aki Svédországba költözése óta felfedezi a vidéket, legyen szó gyaloglásról, korcsolyázásról, sífutásról vagy kajakozásról. Néha egyedül, néha pedig a családja társaságában barangolja be kedvenc helyeit, hogy megfigyelje, miként változott az a táj, amelyhez 15 éve közel került. Ez a felfedezőút nem csupán a táj, hanem a családi kötelékek és az idő múlásának felfedezése is.

Török filmjeiben az is jó, hogy miközben mindig kapunk valamilyen Nagy Képet, az egy rakás irtó vicces vagy érdekes Kis Képből áll össze. A Vad Magyarország például arra a kissé partikulkárisnak tűnő kérdésre is válaszolt, hogy mit csinál az egyszeri dolmányos varjú, ha épp rászállna vacsorázni egy ínycsiklandó, döglött rackajuhra, de egy sast talál a vacsora tetején?

Ellenzéki mozgalmat hoz létre, és nevetséges utcai előadásokat szervez, amikkel csak lejjebb süllyed? Öt barátját összegyűjti, katonai uniformisba bújnak, és Védvarjú néven kezdenek el menetelni? Sasellenes írásokat publikál a Magyar Hírlap hasábjain? Dehogyis! Ehelyett inkább belemerül a sast provokálásába, sőt, csőrével megpróbálja kihúzni az evezőtollait is.