Taylor Momsen már hároméves kora óta a figyelem középpontjában áll, de most újra felkeltette a bulvár világának érdeklődését, mintha csak a pokol mélyéből emelkedett volna fel.

A Grincs kis hőse, Jenny Humphrey a Gossip Girl-ből, és a The Pretty Reckless énekesnője – mindezek a különböző Taylor Momsen-álmok egyesítik a tehetséges színésznő és zenész sokszínűségét. Azonban sokáig ő maga sem tudta pontosan, ki is rejlik a különböző szerepek mögött. Legújabb interjújában, amely a Call Her Daddy podcast keretein belül készült, végre felfedte a titkokat. Ennek révén betekintést nyerhetünk abba, milyen is volt gyereksztárként felnőni a kétezres évek világában.

Taylor Momsen nem a tipikus színész- vagy művészcsaládból származik, mégis már kétéves korától kezdve aktívan jelen van az iparágban. Szülei korán észrevették, hogy kislányuk rendkívül nyitott, beszédes és bájos, ezért elvitték egy modellügynökséghez. A kislány sikerét látva a szakemberek javasolták, hogy a színészet felé is orientálják, így egy másik ügynök segítségével a filmes pályát is célba vették. Az ügynök óriási reményeket fűzött a hároméves Taylorhoz, és nem véletlenül, hiszen első próbálkozására azonnal megkapta első munkáját egy országos reklámban. Ezt követően pedig a "Grincs" érkezett, amelyről ő maga vallotta, hogy az egyetlen igazán szép emlék a filmes karrierjéből.

Sok részlet már elhalványult a teljes munkafolyamatból, de egy dolog világosan megmaradt benne: az egész élményét egy hatalmas játéknak élte meg. Úgy érzi, hogy ez a felfogás egyfajta torz tükröt tartott elé, amely nem igazán tükrözte azt, mit is jelent valójában Hollywoodban érvényesülni és dolgozni. Tinédzser éveiben kellett szembenéznie a hírnév mögött megbúvó rengeteg szörnyűséggel, amely az ismertség árnyoldalait mutatta meg neki.

Egész életében dolgozott, amivel tulajdonképpen nincs problémája, sokkal inkább az iparág nőkhöz való hozzáállása zavarja, meg persze az, ahogyan akkoriban a gyereksztárokat kezelték. Örül annak, hogy ma már több figyelmet és védelmet kapnak, ebben neki nem volt része, így sok elkerülhető traumát szenvedett el. Most már kizárólag a zenéléssel foglalkozik, de 32 éves korára egészségesen tud hozzáállni a múltban történtekhez, és szívesen beszél is azokról.

Mindössze öt éves volt, amikor elkezdődött a Grincs szereplőinek kiválasztási folyamata. Ahogy mesélte, rengeteg megmérettetésen kellett részt vennie, és végül két másik lánnyal versengett a szerepért, de ő lett a befutó Cindy Lou Ki megformálására. A ruha- és parókapróbák igazi élvezetet nyújtottak számára, hiszen gyermeki szemmel ez az egész egy hatalmas kalandnak tűnt. Emlékszik, hogy a forgatás hosszú éveken át tartott, hiszen már hét éves volt, amikor a film végre a mozikba került. Elmondta, mindenkinek időre volt szüksége, hogy alaposan megismerjék Kifalva világát és a különleges kis lényeket, a kiket. "Hét hónapig tartott a Kiskola, ahol minden szereplő megtanulta, milyen ez a varázslatos univerzum, és természetesen az összes kaszkadőrmutatványt is" - mesélte.

A Grincs forgatása során a készítők igazán gondoskodtak a színészről, Jim Carrey-ről pedig mint egy igazi támogatóra emlékeznek. Egy érdekesség, hogy a film bemutatójáig a kislány valójában nem ismerte fel őt Jim Carrey-ként. Mivel a színész mindig jóval korábban érkezett a forgatási helyszínre, hogy elkészíthessék a bonyolult sminkjét és maszkját, a kislány csak a Grincs karakterében találkozott vele. Ennek ellenére sosem érezte tőle félelmet; inkább szórakoztatónak, kedvesnek és szinte apai figurának látta a színészt.

Vicces, mert egészen a 2000-es premierig számomra Jim csak egy zöld, ravasz szörny volt, akiről a karácsonyi filmben hallottam. Amikor végre eljutottunk a vetítésre, az ügynököm leleplezte előttem a valóság Jimet. Hát, mondanom sem kell, hogy úgy néztem rá, mint egy gyerek a karácsonyfára – teljesen meglepődtem!

Emlékezett vissza nevetve Taylor Momsen, miközben felidézte azokat az időket. Az egész filmkészítési folyamat számára tele volt pozitív élményekkel, ám a kortársaitól érkező visszajelzések sajnos éppen ellenkezőleg alakultak. Ma már tisztában van vele, hogy az irigység szólalt meg az osztálytársai szavaiban, de akkoriban nagyon bántotta, amit a fejéhez vágtak. Fura lánynak bélyegezték, kiközösítették, és számtalan verbális bántalmazásnak volt kitéve a szerepe miatt.

Egészen a pandémia kezdetéig a Grincsen sosem igazán merült el a nosztalgiában. Azonban a nehéz idők alatt, amikor zenekarával együtt mély depresszióba süllyedtek, rájöttek, hogy szükségük van valami igazán vidámra. Ekkor született meg a "Hol vagy karácsony?" (Where Are You Christmas?) rockosított változata, amely nemrégiben egy teljes karácsonyi album részeként látott napvilágot. Korábban az Instagramon osztotta meg, mennyire megható élmény volt számára újra hallani az eredeti verziót, amit még öt éves korában énekelt fel.

Ez a különleges projekt hozta őket vissza az életbe, legalábbis akkor így élték meg. Ismét éreztek magukban életenergiát, és újra tudtak mosolyogni. Visszahozta Momsen számára is a boldog gyermekkori élményeket. Hasonlóan különleges esemény volt, amikor néhány nappal ezelőtt újra találkoztak Jim Carrey-vel, huszonöt év után.

Amikor 12 éves korában rátalált a baráti társaságára, akikkel közösen kezdett el zenélni, végre rátalált arra az útra, amely igazán boldoggá tette. Ekkor jött a lehetőség a Gossip Girl - A pletykafészek című sorozatban való szereplésre. Ügynökei a házához siettek, miután értesültek arról, hogy Momsen el akarja utasítani a felkérést. Végül azzal sikerült meggyőzniük, hogy a munka szívében, New Yorkban zajlik, és a karaktere igazi divatmániás, ahogyan ő is. Így tehát 12 évesen elnyerte Jenny Humphrey szerepét, amelyet 16 éves koráig, a sorozat negyedik évadáig játszott. Azonban, a hatalmas lehetőség ellenére, ezt az időszakot élete egyik legnehezebb időszakaként élte meg, hiszen ekkor ismerkedett meg a bulvármédia legárnyékosabb arcaival.

Taylor Momsen és Jenny Humphrey karaktere között olyan éles ellentét feszül, mint a mély fekete és ragyogó fehér. A média azonban nem kímélte az egykori színésznőt, gyakran kritizálták, amiért forgatás közben durván reagált, amikor próbálták megszólítani. Momsen elárulta, hogy nem igazán érezte magáénak a karaktert, ráadásul fiatal tinédzserként saját belső harcaival is meg kellett küzdenie.

A munkámhoz kapcsolódó tevékenységekhez nem éreztem magamban lelkesedést. Tizenéves koromban jártam, így valószínűleg nem voltam a legjobb verzióm, de az az új és néha zavaró információáradat, amit a bulvár világáról felfedeztem, teljesen lenyűgözött.

- nyilatkozta. Amikor 2009-ben, mindössze 16 évesen megalapította a The Pretty Reckless nevű zenekarát, már tudta, hogy el kell hagynia a hollywoodi élet forgatagát, és kizárólag a zenére kell összpontosítania. Bár nem volt könnyű a döntés, végül sikerült megállapodniuk, így a sorozat utolsó előtti évadára kiírták Momsent. A rajongók csalódottan fogadták a hírt, és sokan reménykedtek abban, hogy a karaktere visszatér, de végül csak a grandiózus fináléban láthatták viszont. Ennek az volt a hátterében, hogy Momsen nagyra értékelte a készítők elkötelezettségét, és hálás volt azért, hogy egy ilyen mérföldkőnek számító produkcióban szerepelhetett.

Hiába próbálkozott a pályamódosítással, neki meg kellett küzdenie azért, hogy zenészként komolyan vegyék. Kiskora óta dédelgette ezt az álmot, és mindent megtett volna, hogy autentikus módon valósítsa meg. Visszahúzódó természetével az írás mindig is a kreatív kifejezés eszköze volt számára, így nem meglepő, hogy amikor elindult a zenei karrierje, már számos dalszöveggel büszkélkedhetett.

A szekér szinte magától beindult, és nem sokkal később olyan legendás zenekarok előtt állhattak színpadra, mint a Soundgarden. Az énekesnő szavai szerint, amikor megkapták a meghívást, az egyik legszürreálisabb pillanat volt az életükben, amely a legjobb visszajelzésnek számított, hogy jó irányba haladnak. Ám ahogy a történetük ragyogóan kezdődött, úgy a sors kegyetlenül megfűszerezte azt tragédiákkal, amelyek gyorsan utolérték őket.

A Soundgarden turnéja során rengeteg emlékezetes pillanatot éltek át együtt, hiszen számtalan show-t adtak elő. Az utolsó koncert után még egy rövid beszélgetésre szánták az időt, elbúcsúztak egymástól, majd mindenki visszatért a saját turnébuszába, hogy kipihenje a fáradalmakat. Másnap reggel Momsen rettenetes hírekre ébredt: a Soundgarden frontembere életét vesztette. Nehezen tudta feldolgozni a tragédiát, mivel mélyen megviselte a veszteség. Ráadásul nem sokkal később egy motorbalesetben elveszítette egyik legjobb barátját, aki nemcsak a zenekar zenei producere volt, hanem a közeli bizalmasa is.

A veszteségek és a gyász fájdalmának feldolgozása még nehezebbé vált, amikor a paparazzók minden lépését megörökítették, akik csak a közelébe férkőzhettek. A legrosszabb pillanatait a legelőnytelenebb szögekből örökítették meg, sőt, még a szoknyája alá is befotóztak. Így hát, miközben a depresszióval vívta harcát, a bulvársajtóban szajhaként tálalták. Tudta, hogy meg kell találnia a belső erejét, mivel állapota egyre súlyosabbá vált, és érezte, hogy már csak egy hajszál választja el a haláltól. Végül elhatározta, hogy segítséget kér, és elkezdte kiírni magából a fájdalmát. Ennek a folyamatnak köszönhetően született meg többek között a "Death By Rock and Roll" című slágere is.

Kitért arra is, hogy miután saját magával megküzdött, azt is el kellett érnie, hogy egy erősen férfiak által dominált műfajban elismerjék a nevét és munkásságát. A 2010-es évek óta vannak a rock&roll élvonalában, tehát úgy fest, egész jól sikerült ez a próbálkozása. Végre teljesen egészségesnek érzi magát, és úgy, hogy helyén van élete minden aspektusát illetően. A bulinak pedig bőven nincs vége, hiszen hamarosan ismét útnak indulnak, ezúttal az AC/DC előzenekaraként szállnak turnébuszra.