A Bekai-halom csúcsán a tavasz és a tél varázslatos találkozása bontakozik ki. Ahogy a nap sugarai egyre erősebben átsütnek a hűvös levegőn, a hófoltok lassan olvadnak, és a föld felszínén életre kelnek az első virágok. A fák ágain még megmaradt a tél csi
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér különleges világában barangolva számtalan természeti csoda és váratlan jelenség tárul elénk. Minden egyes látogatás egy új élményt kínál, hiszen a természet folyamatosan változik, és mindig más arcát mutatja a felfedező számára. Az élővilág sokszínűsége és a táj varázsa minden alkalommal lenyűgöző látványt nyújt.
A természet folyamatos átalakulása lenyűgöző élményt nyújt, különösen tavasszal, amikor a világ szinte vibrál az életerőtől. Ez az évszak a legdinamikusabb időszak, amikor a növények felélednek, és színpompás virágzással hívják fel magukra a figyelmet. Csak néhány nap leforgása alatt teljesen új arcát mutatja az élőhely, ahogy különféle állatok bukkannak fel, felfedezve az éppen virágzó növényzet adta lehetőségeket. Minden egyes séta a természetben meglepetéseket tartogat, hiszen sosem tudhatjuk, milyen új csodákkal találkozunk.
Az április, a tavasz középső hónapja, valódi időjárási kalandokat kínálhat. E hónap során gyakran tapasztalhatunk olyan szélsőséges időjárási jelenségeket, amelyek szinte mind a négy évszakra emlékeztetnek bennünket. Éppen ezért nem meglepő, hogy sokan "szeszélyes hónapnak" nevezik. Jelenleg, április közepén járunk, és a hónap már most is megmutatta színes palettáját: 26 fokos, napsütéses napokat, viharos szelet, esőt, sőt, még havat is hozott. Az április tehát igazi meglepetésekkel teli időszak, ahol sosem lehet tudni, mi vár ránk a következő napon.
A Maros partján idén április 5-én még a tavasz üde, 20 fok feletti melegével kényeztetett bennünket, ám két nappal később úgy tűnt, mintha a természet tréfát űzne velünk: egy varázslatos, hóval borított táj fogadott minket reggel. Az éjszaka folyamán körülbelül 4 centiméternyi hó hullott, miközben a hőmérséklet drámaian lecsökkent. A kontraszt szinte abszurdnak tűnt: a már szépen zöldellő gyepek alatt vastag, fehér hólepel rejtőzött. A Bekai-halom, mint egy hatalmas, fehér hóbucka emelkedett a rügyekkel teli, élénk zöld fűzfák ölelésében, mintha csak a tél és a tavasz harca zajlott volna a tájban.
A hóval borított tájhoz nem éppen illő, színes madárének és a napsütés már délutánra megkezdte a hótakaró olvadását. Így az idei évben eddig mindössze két havas napot könyvelhettünk el a Makói Tájegységben: az egyiket januárban, a másikat pedig áprilisban.
