A disputa, avagy a vitatkozás művészete, az érvek és ellenérvek összecsapását jelenti, ahol a tartalom és a forma egyaránt kulcsszerepet játszik. A tartalom magában foglalja a témát, a tényeket és az érvelési struktúrát, míg a forma a kifejezés módját, a
A múlt héten Sándor Klára nyelvész segített nekünk eligibilisíteni a nyelvhasználatot befolyásoló tényezőket, mint például a származás és a környezet hatásait. A sztenderd nyelv témájának érintésekor azonban félbe kellett hagynunk a diskurzusunkat, amelyet a 309. epizódban kezdtünk el. Megfigyeltük, hogy a beszélők nyelvi igényei jól leolvashatók a podcastekben és a közösségi tartalommegosztó platformokon zajló beszélgetésekből. Ennek kapcsán két eltérő stílusú YouTube csatornát hasonlítottunk össze, hogy feltérképezzük, miként tükrözheti a tegeződés vagy magázás választása a résztvevők világnézetét.
A nyelvhasználat általi feltűnés és beolvadás témáját vizsgálva ejtettünk pár szót a különböző tájszólásokhoz viszonyulásról, mind a használó, mind a hallgatók szempontjából. Nyelvész vendégünk kitért az ezerkilencszáz-ötvenes években, ezzel kapcsolatban alkalmazott politikára, amelynek a lényege az volt, hogy a nyilvános beszéd a fővárosi dialektust kövesse, így például a színészektől is elvárták, hogy hagyják el esetleges tájszólásukat.
Sándor Klára hozzátette, okként azt határozták meg, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek a művészek, de a döntés célja valójában a korra jellemző uniformizálás volt.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanárával arra is kitértünk, hogy a legutóbbi vizsgálatok szerint a képernyőhöz kötöttség kifejezetten káros egészen fiatal korban. Nem csupán a kognitív képességeket rombolja, de ha beszélgetés helyett kapja egy kis gyerek a kezébe az eszközt, amelyen különböző tartalmakat nézhet, a nyelvi kifejezése is károsulhat, hiszen annak fejlődéséhez interakcióra van szükség, amelyet nem kap meg a YouTube-tól.
A szakember rámutatott arra, hogy bár elsőre úgy tűnhet, a hagyományos média, mint a televízió vagy a rádió, valamint az online platformok demokratikusabbá teszik a tartalomfogyasztást, hiszen bárki hozzáférhet ugyanazokhoz az információkhoz, a valóságban éppen az ellentéte valósul meg. Az emberek a saját érdeklődési körük alapján választanak, és ennek megfelelően kapják a videó- és podcastajánlásokat a különböző megosztóktól, így végül ismét ugyanabban a buborékban maradnak.
Szintén ebben az adásban szó esett a megfelelő nyelvhasználat mellett, a beszélők közötti vetélkedésről is. A vitaversenyek régi hagyományáról beszélgettünk Dezsényi Balázs, distputatrénerrel, aki a nagyközönség számára leginkább filmekből és regényekből ismert angolszász típusú vitaklubokról, és persze a hazai, azonos jellegű mozgalmakról is beszélt.
Az oktatási szakember hangsúlyozta, hogy bárkiből válhat kiváló szónok és vitázó, amennyiben a megfelelő felkészültséget elsajátítja. Kiemelte a vitakultúra fejlesztésének kedvező hatásait is, amelyek között szerepel a rendszerezett gondolkodás erősödése, a nyilvános beszéd készségének javulása, és ha idegen nyelven folyik a disputa, az hozzájárul az adott nyelv elsajátításának elősegítéséhez is. Nem elhanyagolható, hogy a versenyek jelentős része angol nyelven zajlik, lehetőséget teremtve ezzel a magyar csapatok számára, hogy nemzetközi szinten is megmérethessék magukat. Ezt bizonyítja két évvel ezelőtt az Oxfordban megrendezett világverseny, ahol két magyar lány diadalmaskodott.
Dezsényi Balázs a különböző disputa típusok közötti eltérésekről beszélt, hangsúlyozva, hogy ezek mind más-más készségeket fejlesztenek és tesztelnek hosszú távon. Rávilágított arra, hogy a vitakultúra sajnos nem minden iskolai oktatási módszer szerves része Magyarországon, pedig a vitaklubok tagjai jelentős előnyökhöz jutnak. Ezek a klubok segítik a fiatalokat abban, hogy mélyebben megértsék a tényeket, felismerjék az összefüggéseket, és amikor szükséges, érzelemmentes döntéseket hozzanak. Emellett a kritikus gondolkodás fejlődését is elősegítik, ami elengedhetetlen a XXI. században.
