Szöllősi Györgyi: "Jázmin és Kamilla igazi testvéri kötelékben élnek, és szoros barátságot ápolnak egymással."

Bár hét év van közöttük, a lányok mégis egy szobában pihennek, hétvégén pedig késő estig ébren maradnak, és halkan beszélgetnek egymással.

A leányfalusi otthonban együtt ünnepelte a család a Húsvétot. "Évek óta hagyomány nálunk a töltött káposzta, de az ünnepi asztalra férjem, Ákos kedvenc portugál bárányételét, a chanfanát is elkészítjük. Az asztalról természetesen nem hiányozhat a főtt sonka és a főtt tojás, valamint a friss zöldségek és gyümölcsök sem, amelyek zöme a saját kertünkből származik. A kenyeret is én sütöm, nem csupán húsvétkor, hanem a mindennapok során is" - meséli Szöllősi Györgyi.

Az ünnep legvarázslatosabb pillanatai közé tartozik a kertben való ajándékok elrejtése és a felfedezés izgalma. Ez a program azonban nem a felnőtteknek szól, hanem a lányoknak. "Bár már felnőttek, és tudják, hogy a csokitojásokat nem a nyuszi hozza, mi mégis titokban elrejtjük őket, és ők teli szívvel indulnak a keresésre. Sőt, a nagyobbik lányom, Jázmin, még egy ügyes kis térképet is készít a húgának, Kamillának, tele izgalmas feladatokkal. Így ez a keresgélés nálunk egy egész délutáni programot jelent. Csodálatos testvérek 7 év korkülönbséggel: a kicsi mindig felnéz a nővérére, és rengeteget tanul tőle. Imádják együtt tölteni az időt, egy szobában alszanak, és a hétvégéken késő estig ébren maradnak, suttogva beszélgetnek és mesélnek egymásnak."

A húsvéthétfő rendszerint a várakozás jegyében telik, a gyerekek izgalommal készültek a locsolók érkezésére. Ez a várakozás sok emléket idéz fel Szöllősi Györgyiben is a gyerekkorából. "Vidéki lány vagyok, 14 éves koromig Dunavecsén éltem, emlékszem rá, milyen nagy izgalommal vártam a fiúkat, éppen úgy, ahogy most a gyerekeim. Még versenyeztem is a többi lánnyal, számoltam, hogy kinek lesz több locsolója. De visszatérve a húsvéti menüre, az ünnepi asztalról nem hiányozhatnak a zöldségek, gyümölcsök sem, amiért nem kell a piacra mennem, mert mindent megtermelek otthon. A kertészkedés az én esetemben a gyerekkorra nyúlik vissza. Volt otthon konyhakertünk, földünk, ahol a szüleim mindent megtermeltek.

Sokat dolgoztak, de én és az öcsém sem úsztuk meg a munkát, rengeteget segítettünk. Nagyon nem szerettünk ásni, kapálni, de muszáj volt.

Nem volt éppen ideális, hogy csak akkor vághattunk neki a nyaralásnak, amikor a cseresznye már szépen beérett, de a sárgabarack még csak álmodott az érettségről. Mikor elhagytam a szülői házat, sokáig úgy éreztem, soha többé nem szeretnék a gazdálkodás közelébe kerülni. Ám ahogy megszületett a nagylányom, egyre inkább vágyakozni kezdtem a föld közelségére. Így hát megvettük a házat Leányfalun, és azonnal belevágtam a kertészkedésbe. Különféle zöldségekkel és gyümölcsökkel ültettem tele a kertet: borsó, retek, fehérrépa, saláták, sóska, spenót, karalábé, kelbimbó, paprika, paradicsom, zöldbab, uborka, nem is beszélve a gyümölcsfákról. A sziklakertben pedig fűszernövények sora várta, hogy felnőjenek: oregánó, bazsalikom, kakukkfű, zsálya, rozmaring... Ma már valóban imádom a kerti munkát, bár tudom, hogy nem mindig könnyű; sokszor érzem, hogy a derekam megadja magát, de minden fáradtságot megér. Most, hogy készülődöm a húsvéti menüre és terítésre, már biztosan tudom, hogy ezek a friss, saját termesztésű finomságok lesznek az ünnepi asztalunk ékességei.

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásának örömteli eseménye, amit Györgyi lányaival együtt él meg. Számukra ez nem új információ, hiszen kiskoruk óta hűséges templomlátogatók. "Kicsit különös a gyerekeink vallásos kötődése. Én katolikus háttérrel nőttem fel, hiszen a nagymamám és az édesanyám mindig velem tartott a templomba. Jázmin is a katolikus utat választotta, de Kamilla más irányt vett. Ő református hittanra járt Leányfalun, és ott találkozott egy csodálatos lelkésszel, akinek a személyisége mély hatással volt rá. Ezért választotta a református hitet. Úgy érzem, ahogy eddig mindig, idén is egy igazán meghitt és boldog családi húsvét vár ránk."