Szent Ágnes napján, az év ezen különleges időszakában, a régi hagyományok szerint Róma szívében megáldották a két apró bárányt, szimbolizálva a tisztaságot és az új élet kezdetét.
A VI. századból származó feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a IV. század elején vértanúhalált halt Szent Ágnes sírján bárányok megáldása zajlott. Ezek a történetek Szent Ágnes ősi legendájára is utalnak, amely szerint halála után megjelent a sírjánál imádkozó szülei előtt, körülvéve szüzek karával, kezében egy makulátlan báránnyal. További források említik, hogy korábban a Szent Ágnes-bazilika szerzetesei két bárányt szolgáltattak a Lateráni Szent János-székesegyháznak, amelyeket a káptalan tagjai a pápának mutattak be, hogy azokat megáldja.
A San Pietro in Vincoli bazilika levéltárában található egy 1550-ből származó különleges dokumentum, amely a bárányok megáldásának szokását és annak történeti gyökereit tárgyalja. A szöveg szerint a bárányok felajánlásának hagyománya Szent János-székesegyháznak köszönhető, amely Szent Costantiától, Konstantin császár lányától indult. Ő volt az, aki jelentős támogatást nyújtott a templomnak – bár egyes források szerint I. Károly király is részt vett ebben a folyamatban. Szent Costantia építtette a Via Nomentanán található Szent Ágnes-templomot és kolostort, amelyet további adományokkal is gazdagított. Ez a kolostor a világ első templomának hűbérese volt, és minden évben két bárányt ajánlott fel a kanonokoknak, mint köszönetet. Az ünnepi szentmise áldozati rituáléja után a két bárányt megáldották, majd átadták a kanonokoknak. A jegyző által készített dokumentum pontosan rögzítette az átvételt. Az a személy, aki a pápának átadta a bárányokat, két aranytallért kapott jutalmul – olvashatjuk a krónikában, amely a tradíció kulturális és vallási jelentőségét is hangsúlyozza.
A Tre Fontane trappista apátság gyönyörű tenyészetéből származó bárányokat a Szent Ágnes-bazilikából közvetlenül a Szentatyához kísérték. Az ünnepélyes vonulást a pápa fogadta, aki áldását adta az állatokra. Ezt követően a pápa a Tiberis túlpartján található Szent Cecília bazilika bencés nővéreire bízta a bárányokat. Néhány hónap elteltével a nővérek gondosan levágták a gyapjukat, hogy az új érsekek palliumához (az a fehér stóla, amelyet fekete kereszttel díszítenek, és amelyet Szent Péter és Pál ünnepén ad át a pápa az új metropolita érsekeknek) szőhessenek.
Az utóbbi években kissé módosult a hagyomány. A trappistáknak továbbra is tartanak állatokat, de a Szentatya már nem áldja meg a bárányokat a Vatikánban. Nem változott a szokás, hogy a bencés szerzetesnőkhöz kerülnek, akik a szenthéten nyírják meg őket, hogy a gyapjukból készüljön a pallium. Az állatok felkészítése az ünnepélyes áldásra a (Via Macchiavelli) Názáreti Nővérek feladata immár 140 éve. Idén az előkészületek még különlegesebbek voltak, egyrészt most zajlik a szentév, másrészt a kongregáció alapításának 150. évfordulóját ünnepli.
Az 1880-as években, a frissen alakult Názáreti Nővérek kongregációja kérése nyomán vette át a bárányok gondozását más szerzetesnőktől. Ezzel a lépéssel kívánták kifejezni elkötelezettségüket az egyház iránt, és ez a hagyomány a mai napig tükrözi szeretetüket és hűségüket – ahogyan azt a római Názáreti Nővérek rendfőnöke is megerősítette. De hogyan zajlik a bárányok előkészítése az áldásra? A folyamat évek óta változatlan. Szent Ágnes napjának vigíliáján a bárányokat elviszik a Via Machiavellin található rendházba, ahol az apácák szeretetteljes gondoskodásban részesítik őket: megmossák, megetetik és ápolják őket az éjszaka folyamán. Másnap reggel a bárányokat két különböző kosárba helyezik. Az egyik kosarat vörös rózsákkal díszítik, amelyek a vértanúság szimbólumai, és három betűvel látják el: S.A.M. (Szent Ágnes mártír). A másik kosár fehér rózsákkal van ékesítve, amelyek a szüzesség jelképei, és erre az S.A.V. rövidítés kerül (Szent Ágnes szűz). E szertartás nem csupán egy tradíció, hanem a közösség mély hitvallása és a hagyományok iránti tiszteletük kifejeződése.
Hajnalhasadáskor egy elegáns autó gördül be a Szent János-székesegyház elé, hogy átvigye a bárányokat a Názáreti Nővérek rendházába. Két finoman öltözködött lateráni komornyik serénykedik, hogy biztosítsa a szállítást. A bárányokat ünnepi szentmisére viszik a Falakon kívüli Szent Ágnes-bazilikába, ahol rendszerint a lateráni kanonokok apátja celebrálja a szertartást. A mise után a bárányok új irányba veszik az utat, a Tiberisen túli bencés közösség felé.
A Názáreti Nővérek lelkisége szoros kapcsolatban áll a bárányok hagyományával, hiszen az áldásra való felkészülés diszkrét és egyszerű módon zajlik, ahogyan a Názáreti Szent Család mindennapi élete is titokzatos és szerény keretek között zajlott - tette hozzá a szerzetesnők rendfőnöke.
