Singh Viki megosztotta, hogy sosem gondolta volna, hogy közel negyven éves korára egyedülállóként találja magát. "Ez nem az az élet, amiről álmodtam" - vallotta be, miközben a jövőjéről és az önállóság kihívásairól beszélt.

Nemrégiben egy videófelvételen őszintén megosztotta a nézőkkel, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, és a szavai között könnyekkel küzdött, ahogy a nehéz időszakáról beszélt.

Singh Viki december hónapját teljes egészében a munkájának szentelte, hiszen számos fellépése volt szerte az országban. Minden pillanatát színpadon vagy az úton töltötte. Hihetetlen szenvedéllyel végzi a dolgát, és csak akkor érzi magát igazán kiegyensúlyozottnak, ha a naptárja roskadozik a programoktól. Ugyanakkor tudatában van annak, hogy a folyamatos hajtás nem hoz jót, ezért ügyel arra, hogy ne terhelje túl magát.

Singh Viki mesél arról, hogy a jelenlegi állapota nem csupán az év végének feszített tempójából fakad, hanem már jó ideje küzd ezzel a problémával. "Körülbelül két éve tart ez az érzés... és sok minden hozzájárult ehhez. Egyrészt túlságosan is elvállaltam magam: próbák, fellépések, koncertek sorozata. Közben pedig egyedül vettem egy házat, ami olyan távoli helyen van, hogy az isten háta mögött érzi magát az ember. Teljes egészében nekem kellett felújítanom, ami nem kis feladat. Mindezek a kihívások persze izgalmasak, és hálás vagyok értük, de ha az ember mélyebben belegondol, előtérbe kerülnek az árnyoldalak is. Például, mi, énekesek, nap mint nap a pillanatnak élünk. Addig ütjük a vasat, amíg csak lehet. Így most, hogy januárban végre lenne egy kis szabadidőm, csak azon aggódom, hogy mi lesz a következő kihívásom, a következő munkám. Nézegetem a kollégáim közösségi oldalait, és azon tűnődöm, vajon ők is otthon ülnek-e, vagy csak én vagyok kirekesztve. Tudom, hogy ez butaság! Minden év elején hasonló érzések törnek rám, ez a szakma velejárója. Mégis, a pánik elkap, és szorongani kezdek emiatt. Olyan érzés, mintha egyik végletből a másikba estem volna. Nem jó, ha túl sok a szabadidőm, de az sem, ha egyáltalán nincs. Ezért is nehéz a helyzet – magyarázza Viki a Storynak. – Az új házam pedig csak még inkább bonyolítja a dolgot. Bár büszke vagyok arra, hogy van egy saját otthonom, nem igazán úgy képzeltem el, hogy negyvenévesen egyedül élek majd."

Nincs szó arról, hogy megbánta volna a vidékre költözést, de jelenleg nem biztos, hogy jót tesz neki a sok egyedüllét. "Imádom az otthonom, és minden alkalommal örömmel térek haza, ez vitathatatlan. Ugyanakkor nehéz megemésztenem, hogy távol vannak a barátaim, és hogy már nem tudunk csak úgy összefutni egy kávéra. Budapest körülbelül egy órányira van, így kétszer is meggondolom, hogy útnak induljak-e. Ráadásul, ha csak el szeretnék ugrani egy boltba, az is harminc kilométert jelent... Ezt még szoknom kell. Úgy tekintek erre az egészre, mint egy tanulási folyamatra. Emellett próbálom okosan beosztani az időmet. Ha már egyszer elindulok, igyekszem több programot is összehozni. Tegnap például fel kellett utaznom a fővárosba, mert este előadást tartottam az Orfeumban, de közben beiktattam egy baráti találkozót és egy randit is. Az utóbbi viszont elmaradt. Vagyis lemondtam róla, és még blokkoltam is a fiút... Ha valamire büszke vagyok, az az, hogy már nem elégedem meg senkivel, nem hagyom, hogy rosszul bánjanak velem. Ha valaki nem tiszteletteljes, nem egy úriember, akkor azonnal távozom - mosolyog. - Nem akarok bármi áron magam mellé egy párt."

Singh Viki úgy érzi, hogy szépen halad az életében. "Már az is óriási lépés, hogy újra ismerkedni kezdek!" - meséli az énekesnő, majd folytatja: "Bár nem éppen egyszerű a helyzetem, hiszen csak a Tinderen tudok keresgélni. A barátnőim mind férjhez mentek, és már gyerekük is van, így nem igazán van környezeti lehetőségem, hogy bemutassanak valakit. Szórakozni sem járok, hiszen ilyenkor én dolgozom, amikor mások mulatnak, és amúgy is sok időt töltök otthon. Szóval marad a társkereső alkalmazás. De most még van időm arra, hogy foglalkozzak magammal - neveti el magát. - Viccen kívül, mivel most van egy kis uborkaszezon, igyekszem minél többet időt szentelni magamra. Edzeni járok, figyelek arra, hogy mit eszem, ellentétben a decemberi időszakkal, amikor csak csipszen és csokin éltem. Önfejlesztő könyveket olvasok, és próbálom helyre rakni a dolgaimat. Tényleg igyekszem! De biztos vagyok benne, hogy megbirkózom mindezzel, szóval senkinek sem kell aggódnia értem!" - teszi hozzá egy kedves mosollyal.