Az Alien: Föld sikeresen meglepte a közönséget.

Az első élőszereplős Alien-sorozat elhozza a mozifilmek lenyűgöző látványvilágát és izgalmas akcióit. Kritikai áttekintés az első két epizód fényében.

Az Alien-franchise már túlesett több olyan fejezeten, amelyek komolyan rontották a hírnevét, így nem meglepő, ha a legelkötelezettebb Xenomorph-rajongók sem feltétlenül ugranak örömükben, amikor a producerek újabb folytatásokat, rebootokat, spinoffokat vagy élőszereplős sorozatokat jelentenek be. Azonban az Alien: Föld kapcsán jogosan érezhettük, hogy érdemes bizalmat szavazni, hiszen Noah Hawley, a sorozat kreátora, már bizonyította tehetségét: ő állt a Légió és a Fargo sikeres tévés adaptációjának hátterében.

Előélete alapján szinte bárki tippelhetett volna arra, hogy közreműködésével az Alien-franchise új fejezete fog megnyílni. Ahogyan Tony Gilroy a Star Wars-univerzumban, úgy Hawley is belemerül a világépítés izgalmas feladatába. Megmutatja, milyen élet zajlik a Földön 2120-ban, miként mérkőznek meg egymással a rivális óriásvállalatok, például a hírhedt Weyland-Yutani. Emellett a ritka, ünnepi alkalmak során, például a fináléban, csepegtet egy kis alienes vérengzést is. Az első két epizód alapján azonban Hawley alaposan rácáfolt a korábbi várakozásokra, hiszen a jó öreg Xeno már a nyitó részben felbukkan, és a második epizódban sem tétlenkedik: az akció szinte végig dominálja az első 120 percet.

A történet kezdete a Maginot nevű űrhajón bontakozik ki, amely belső kialakításával meglepően emlékeztet a Nostromóra. Hawley csapata nem csupán a díszletek hiteles másolására törekszik; a figyelmes részletek – az ikonikus étkező, a fények játéka és a színárnyalatok – mind a rajongók örömére készülnek, és eddig igazán ötcsillagos élményt nyújtanak. Ám mielőtt igazán megkedvelhetnénk a legénység tagjait, szívszorító búcsút kell vennünk tőlük, hiszen a sors kegyetlen tréfát űz velük: mindannyian szörnyet halnak, amikor az űrhajó egy szabotázs következtében a New Siam városának egyik impozáns toronyházába csapódik.

Egy másik, de nem kevésbé izgalmas szálon kiderült, hogy a bolygó ezen szegletét a Prodigy Corporation irányítja. A cég vezetője Boy Kavalier, akit csodagyereknek ("boy genius") neveznek, mivel ő volt az első, aki sikeresen átültetett egy humanoid tudatosságot egy szintetikus testbe. Az első kísérleti alany a 13 éves, halálos beteg Marcy, akinek a tudattranszplantáció révén most már lehetősége nyílt örökké élni egy gyors és erős, fiatal női testben, amelyet Wendy néven ismernek. Hamarosan egyre több beteg gyermek is részesülhet ebben a lehetőségben, és Wendy az, aki segít nekik az új életformájukhoz való alkalmazkodásban. Ráadásul ő az, aki javasolja, hogy az Elveszett fiúk csapata is vegyen részt a mentőakcióban a Maginot lezuhanása után. Wendynek azonban van egy titkos motivációja is: szeretné találkozni bátyjával, aki orvosként dolgozik a helyszínen, és fogalma sincs arról, hogy a húga életben van, ráadásul egy teljesen új testben.

Az Alien-szakon diplomázott rajongók számára valószínűleg felmerül egy sor jogos kérdés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy Xenomorf már a Földön is megjelent. Hogyan lehetséges tehát, hogy a Nostromo legénysége, két évvel később, a A nyolcadik utas a halál című filmben, mégis meglepődik a faj létezésén? Ez a fajta logikai ellentmondás nem újkeletű; a korábbi prequel filmek, mint a Prometheus és az Alien: Covenant, szintén hasonló kérdéseket vetettek fel, de ezekkel a filmekkel a sorozat nem foglalkozik. A mitológia bővítése viszont elkerülhetetlen, hiszen a franchise legikonikusabb szörnyetege nem maradhat ki a történetből. Talán a jövőben kapunk egy hiteles magyarázatot arra, hogy a 2120-as évekbeli földlakók miért képesek akkora titkokat őrizni. Ugyanakkor egy másik furcsaság is felmerül: miért egyezett bele Kavalier abba, hogy a 10-13 éves gyerekeket (még ha felnőtt testben is) kiküldjék a terepre? Ezzel nemcsak a gyerekek életét kockáztatja, hanem a beléjük fektetett hatalmas összegeket is.

Ha ezen az apróságon túllendülünk, akkor viszont...

A látványvilágot a Ridley Scott-féle klasszikus stílusát idéző retro-futurista esztétika uralja, amelyet az Alien: Romulus már ügyesen megvalósított. Az űrhajó belsejében és a toronyházban zajló akciójelenetek filmszerű dinamikával bírnak, ami igazán magával ragadó. Új, imádnivalóan undorító és bizarr lények bukkannak fel, míg a rezidens Xeno meggyőzően irtja az embereket – bár fényesen csillogó feje miatt kissé steril hatást kelt. Az Alien-filmekben a humán szereplők sosem csupán háttérfigurák, és ezúttal is sikerül remek arcokat és tehetséges színészeket felvonultatni, köztük Sydney Chandler-t, aki kislányos ártatlanságát hitelesen hozza.

Ez a duplaepizód elsőre megtévesztő lehet, hiszen az akciók túlsúlya elvonja a figyelmet azoktól a mélyebb kérdésektől, amelyek Hawley-t valóban foglalkoztatják. A Légió című sorozatában már górcső alá vette, mit kezdhet egy szupererős, de személyiségzavarokkal küzdő egyén, miután kiszabadul egy zárt intézet falai közül. Az Alien: Földben pedig olyan lények kalandjait követhetjük, akik még csak most kezdik felfedezni saját határaikat.

Ezek azok a kérdések és dilemmák, amelyek az első két részben még nem kerülnek alaposan boncolgatásra, de amelyek elkerülhetetlenek a történet előrehaladtával. Cserébe Hawley frappánsan megüti a húrt azzal az alapötletével, hogy a főszereplők felnőtt testbe zárt kiskamaszok, akik még az éles helyzetekben is gyermeki módon viselkednek. Az alkotók számos, nem éppen finom utalással jelzik, hogy mi a központi motívum: a főszereplő nevét a Pán Péter meséből kölcsönzik (Wendy), a gyerekcsapat nevét (Elveszett fiúk/Lost Boys), és a Prodigy kutatóbázisét (Csodaország/Neverland), emellett Pinokkióra is utalnak.

Ha Hawley képes mélyebbre ásni ezeket a témákat, akkor az Alien: Föld valóban egy különleges, egyet fizet, kettőt kap típusú hibrid alkotás lesz. Olyan sci-fi sorozatot kapunk, amely nemcsak a franchise gyökereit tiszteletben tartja, hanem ötvözi az old-school elemeket a kreátor egyedi stílusával. Az MI, az identitás problémái és az emberiség jövője körüli karakterdrámák izgalmasan keverednek egy klasszikus sci-fi világával.