Örmények nyomában: Fedezd fel a történelmet és kultúrát Az örmények nyomában járva nem csupán a múlt titkait ismerhetjük meg, hanem egy gazdag kultúra lenyűgöző szövetét is felfedezhetjük. Az örmények, akik évszázadok óta élnek az ősi Kaukázusban, büszké

Pár nappal ezelőtt a mai Törökország területén található örmény történelmi emlékekről tartott előadást dr. Ábrám Zoltán professzor Örmények nyomában Kelet-Anatóliában címmel. A történelmi Örményországhoz tartozó területeken mára nagyon kevés örmény emlék maradt fenn. Az évszázadokig ott élő örmények többsége az 1915-ös örmény genocídium áldozata lett. A vetített képes előadás ebbe a titokzatos világba - amelynek jelen valósága csak árnyéka egy virágzó múltnak - nyújtott betekintést.

- Tisztelt Professzor úr, miként és milyen szándékkal érkezett Kelet-Anatóliába, és mi motiválta Önt arra, hogy felfedezze az örmények nyomait?

- Egy Erasmus oktatói ösztöndíjat pályáztam meg a törökországi Van város egyetemén, és a programomat úgy szerveztem meg, hogy az oktatói hét előtti és utáni hétvégén egyéb helyszínekre is eljuthassak, mint Erzurum, Kars, Ani, valamint Dogubeyazit, Igdir. Közismert, hogy Örményország a világon elsőként tette államvallássá a kereszténységet 301-ben, és az akkori Armenia Magna területének nagy része, az örmény tengerként emlegetett Van-tó, az örmények szent hegye, az Ararát vagy éppenséggel a későbbi főváros, Ani ma Törökország keleti része. Az egykor virágzó örmény közösségek megszűntek, mára többnyire a pusztítást túlélő, megtűrt, vagy titokban még felfedezhető templomromok és díszített emlékkövek, kacskarok, netán a kövekbe vésett és még megmaradt keresztek nyomába lehet eredni. Helyenként az örmények nyomának a nyomába. Ezt tettem.

- Mit kell tudnunk erről a földrajzi területről, amely valamikor az örmény királyság része volt?

Kis-Ázsia lenyűgöző tájain az emberi kultúra fejlődésének gazdag palettája bontakozik ki, különösen az Ararát körüli Örmény-felföldön, ahol az évezredek során számos nép és kultúra találkozott. Ez a térség, amely valaha Nagy-Örményország szívét képezte, ma leginkább Törökország keleti részén terül el. Történelme bonyolultságával és sokszínűségével érdemes foglalkozni, hiszen közel háromezer éve itt alakult meg a viszonylag keveset emlegetett Urartui Királyság, melynek fővárosa, Tuspa, impozáns sziklákra épült erődje a Van város külvárosában található, és látogatható. Az itt élő különböző törzsek és népcsoportok összefonódásából született meg az örmény nép. A királyság hosszú időn keresztül, több szakaszban élte virágkorát. Eleinte sikeresen ellenálltak az óperzsa és makedón hódítóknak, de a szeldzsukok Ani elfoglalása után a mongol és iszlám terjeszkedés végleg megpecsételte sorsukat. A földrengésekkel sújtott terület nemcsak természeti katasztrófákkal, hanem a sokszor vándorbotra kényszerült lakókkal is megmutatta törékeny mivoltát. A kereszténységüket megőrző örmények a történelem viharai közepette, az oszmán, perzsa, cári orosz és később szovjet nagyhatalmak nyomása alatt igyekeztek megőrizni identitásukat és kultúrájukat az évszázadok során.

Az örmények története során számos kihívással kellett szembenézniük, és a világ különböző pontjaira szétszóródtak. Sok esetben kényszerültek arra, hogy elhagyják szülőföldjüket, amely hosszú időn keresztül nem rendelkezett önálló állammal. Az első világháború ugyanakkor némi reménysugarat hozott, de a valódi változás csak 1991-ben következett be, amikor megalakult a kis területű, mindössze hárommillió lakosú Örményország. Az ország nemrégiben nehéz veszteséget szenvedett el, amikor elveszítette a mintegy százhúszezer örmény által lakott Hegyi-Karabah tartományt.

Amikor napjainkban örmény nemzetről beszélünk, egy olyan különleges helyzetről kell szólnunk, miszerint a világon élő mintegy nyolcmillió örmény zöme nem az anyaországban él. Egy-egy milliónál nagyobb az oroszországi és az amerikai örmények létszáma, de negyedmillióan Franciaországban, száz-százezernél többen Grúziában, Iránban, Németországban élnek. Az egykori óhaza nagy részét magába foglaló Törökországban ma már csupán hatvanezerre tehető az örménység létszáma.

- Emlékezzünk meg az 1915-ös örmény népirtás áldozatairól is!

Az örmények genocídiuma tragikus következményekkel járt, hiszen másfél millió áldozatot követelt. Több mint egy évszázaddal ezelőtt Erzurum városának körülbelül negyvenezer lakosa szenvedett a népirtás során, míg Van tartományban 55 ezer örményt öltek meg. Az első világháborút megelőző időszakban a mintegy ötvenezer fős Van városa harmincezer örmény számára biztosított otthont, lehetőséget a megélhetésre, valamint gazdag családi és közösségi életet. 1915 után azonban drámai változások következtek be a nemzetiségi viszonyokban. Ma, a kiterjedt területen, Van lakossága meghaladja az egymilliót, de a városban és Kelet-Anatóliában a törökök kisebbségben élnek; a régió abszolút többségét a hazátlan kurd nép alkotja.

Bár az örmény népirtást csupán a világ országainak egy kis része ismeri el, ma már egyre több helyen tartanak megemlékezéseket április 24-én vagy annak közelében. A Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület is azon szervezetek közé tartozik, amelyek méltón adóznak az áldozatok emlékének, nemcsak a múltat idézik fel, hanem a jelen kihívásaira is figyelnek, és aktívan tervezik a jövőt. Amikor Jerevánban, az örmény fővárosban jártam, én is leróhattam tiszteletemet: virágokat helyeztem el az emlékmű örökmécsesénél, amely a népirtás áldozatainak állít emléket.

Törökország területén elképzelhetetlen bármiféle megemlékezés, hiszen az örmény-török határ teljesen zárva áll. Törökország jelenleg nem mutat hajlandóságot a nyitásra, még akkor sem, amikor az azeri erők sikeresen elfoglalták Hegyi-Karabah területét. Ennek következtében Jerevánban élő emberek, akik esetleg a kelet-anatóliai örökségükre szeretnének emlékezni, nem léphetnek át a határon, hogy virágot helyezzenek el a felmenőik emlékére. Az Ararát hófödte csúcsaira is nosztalgikus vágyakozással tekintenek, mint egy távoli álomra, amely talán egyszer valóra válik, és lehetőséget ad arra, hogy a hegy lábához eljuthassanak.

Kivételes élményben volt részem, hiszen másfél napon keresztül a lenyűgöző Ararát különleges formájú csúcsait csodálhattam. Emellett eljutottam ahhoz a helyszínhez is, amely a bibliai leírás szerint Noé bárkájának turisztikai szempontból megjelenített változata, csupán két kilométerre az iráni határtól.

Van-e olyan emlékhely vagy emlékjel, amely az örmény kultúra és történelem hagyatékát őrzi? Milyen örmény vonatkozású emlékek maradtak fenn az idők során? Melyik helyszínek látogathatók, és mit érdemes felfedezni?

Az örmény múlt szelleme szinte elillan a tájból, hiszen a legtöbb helyszín mára már csupán emlékek formájában létezik. Néha azonban a múlt nyomaira bukkanhatunk, ha türelmesen kutatunk. Szerencsés esetben a kövek között feltűnhet egy-egy örmény kereszt, amely a régi idők hitét és kultúráját idézi fel. Ritkán, de előfordul, hogy egykori temetők maradványai, a kacskarok álló vagy ledöntött formájukban még láthatók. Azonban a legtöbb építmény, legyen az ház, templom vagy temető, eltűnt a föld színéről. A kövek többsége elhordásra került, meggyalázva a múltat, vagy egyszerűen csak a földbe süllyedt. Egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor "megtaláltam az emberem", és kifizettem egy idős férfit, hogy vezessen el a karsi örmény temető néhány megmaradt, kőbe zárt emlékéhez. Az a pillanat, amikor a dombok között sétálva rátaláltunk a múlt e kis darabjaira, szívbemarkoló és megindító volt.

Manapság a legnépszerűbb "örmény emlékhely" Kelet-Anatóliában a Van-tavon fekvő Akdamar-sziget (örményül Akhtamar), ahol egy lenyűgöző, csodásan díszített örmény templomrom található. Ez a hely az egyik legfontosabb turisztikai célpont a vidéken, és a hirdetéseken, hűtőmágneseken és kulcstartókon egyaránt megjelenik. A sziget, amelyet hajóval közelíthetünk meg, a 10. században épült Szent Kereszt-templomnak ad otthont, melynek falait kígyók, oroszlánok, gazellák és bibliai alakok csodás domborművei díszítik. A templom mögött örmény temető és az egykori szerzetesrend épületeinek romjai találhatók. A történelmi háttér azonban sötét foltokat is rejt: 1915-ben a szigeten élő szerzeteseket az örmény népirtást végrehajtó ifjútörök mozgalom képviselői végeztek ki. Továbbá, 1951-ben az államhatalom elhatározta a templom lebontását, amely csak a török értelmiség közbenjárásának köszönhetően menekült meg a teljes pusztulástól. Később, fél évszázaddal később, a török kulturális minisztérium támogatásával a templom restaurálására került sor, amely egy vitatott helyreállítási program keretében valósult meg, hogy végül a környék legfőbb turisztikai látványosságává váljon. Micsoda ellentmondások és micsoda illúziók rejlenek e történet mögött!

Az örmények szent tava, a Van-tó körül a 9. és 11. század között számos kolostor emelkedett, amelyek máig mesélnek a régmúlt idők szellemiségéről. E kolostorok közül néhány sajnos eltűnt a víz alatt, míg mások még mindig tanúskodnak a történelmük során átélt barbár atrocitásokról és a kiszolgáltatottság fájdalmáról. A táj varázslatos, de a múlt árnyai mindvégig ott lebegnek a vízf surface felett.

Amikor először léptem be a középkori örmény főváros, Ani romos falai közé, egyfajta időutazás élményével szembesültem. A kőből készült épületek, melyek egykoron a kultúra és a tudomány központjai voltak, most csendben, de mégis büszkén mesélnek a múltjukról. A szél fújta a régi kövek között, mintha a szellemek suttognának, és az omladozó falak között sétálva éreztem a történelem súlyát. A táj, a vulkáni hegyek látványa és a folyó közelsége egyfajta varázslatos atmoszférát teremtett, ami egyszerre volt lenyűgöző és melankolikus. Az ott töltött pillanatok során nemcsak a hely szépsége ragadott meg, hanem az a mély érzés is, hogy egy olyan helyen járok, amely egykor virágzott, és most csak a múlt árnyéka.

- Ezer évvel ezelőtt, amikor Szent István királyunk megteremtette a keresztény Magyarországot, "az 1001 templom és a 40 kapu városának" nevezett Ani a selyemút mentén, kereskedelmi útvonalakon állt. Számos vallási épülete, palotái és erődítménye a világ technikailag és művészi szempontból legfejlettebb épületei közé tartoztak. Fénykorában száz-kétszázezer lakosa volt, ami azt jelentette, hogy Konstantinápoly, Bagdad és Kairó riválisai közé tartozott. Az egykor pompájáról híres Ani már évszázadok óta elhagyatottan áll, 2016 óta világörökségi helyszín. Az indoklás szerint egy "ritka település" számos különböző stílusú örmény templommal, amely stílusokat a 4-8. századokban fejlesztették ki. Mindezt a helyszínen átélni és megtapasztalni egyszerre mesebeli, monumentális és őskeresztény.

Az erdélyi örmények eredete és letelepedése izgalmas történelmi szálakat vonultat fel, különösen a 19. századra vonatkozóan. Ekkorra az erdélyi örmények identitása két fontos szimbólumra épült: az Aniból való származás legendájára és a fejedelmi kiváltságokra, amelyek megkönnyítették megtelepedésüket a térségben. Ani, az örmények középkori fővárosa, nem csupán a múlt emlékét őrzi, hanem lakóinak és leszármazottaiknak története is évszázadokon átívelően hatott a kultúrára. Ezen a módon talán éppen Erdély földjén találtak otthonra, ahol örökségük tovább él.

Törökországban a kurd kisebbség jelentős szerepet játszik a társadalmi és kulturális életben, számos területen élnek, különösen a délkeleti régióban, ahol a legtöbb kurd közösség található. Itt a kurdok gazdag hagyományokkal és sajátos kultúrával rendelkeznek, amelyeket generációról generációra örökítenek. A kurdok főként a Diyarbakır, Mardin, Şanlıurfa és Van városaiban élnek, ahol aktívan részt vesznek a helyi közéletben. Különböző közösségeket alkotnak, amelyek saját nyelvüket, szokásaikat és ünnepeiket ápolják, így a kulturális sokszínűség szerves részét képezik Törökország társadalmi szövetének. A kurd nyelv, a zene, a tánc és a gasztronómia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kurd identitás megőrződjön a modern világban is.

- A legnagyobb számban, becslések szerint húszmillióan Törökországban, továbbá összesen még közel annyian Szíriában, Iránban és Irakban élő kurd közösség a világ legnagyobb etnikuma, amelynek nincs saját országa. Erőfeszítéseik ellenére a török kormány nem hajlandó autonómiát adni a népcsoportnak, ezért többször a hegyvidéki fegyveres felkelés korántsem emberbaráti eszközeihez fordultak. Jelenleg nyugalom honol a vidéken, enyhülés tapasztalható, de a szétlőtt házak romjai és a golyónyomok nem tűntek el.

Van egy régi mondás, amely szerint a hontalan kurdoknak csupán a hegyek jelentik a barátokat. Bár sajátos kultúrájuk és nyelvük ellenére sosem sikerült egy önálló államot létrehozniuk, az arab és török nacionalizmus nyomása alatt is képesek voltak megőrizni identitásukat napjainkig.

- Hozzánk viszonyítva milyenek a kisebbségi jogaik?

- Összehasonlíthatatlanok. Ugyanis nincsenek jogai a Törökországban élő sok millió kurdnak. Az emberi jogok biztosításának még a látszata sem adott. Az oktatás kizárólagosan törökül zajlik mindenhol, a kurd nyelv nem használt az általuk többségében lakott települések közigazgatásában, a kétnyelvűség teljesen ismeretlen fogalom. Manapság is hatalmas nyomás nehezedik az esetlegesen megtűrt és állami befolyás alatt tartott kurd médiára, kulturális és nyelvi intézményekre.

A diszkrimináció sajnos a mindennapok részévé vált, különösen a kurdok esetében, akik gyakran nehezen jutnak hozzá bizonyos pozíciókhoz. A török demokrácia sajátos módon működik: a választások során a többség által megválasztott kurd polgármester nemsokára az államhatalom célkeresztjébe kerül. Az indoklás általában nem nehézséget jelent, hiszen az állam gyorsan talál olyan érvet, amely alapján leváltja a polgármestert, hogy aztán a saját érdekeinek megfelelő személyt ültethesse a helyére.

- Professzor úr, köszönjük a beszámolót és a tájékoztatást!

Mivel szerencsés helyzetben voltam, hogy személyesen felfedezhettem számos izgalmas helyszínt, ahol hiteles információkat, élményeket és gazdag képi anyagokat gyűjtöttem, a jövőben örömmel tartok előadásokat olyan közösségeknek, akik nyitottak ezekre a tapasztalatokra.