A DNS megfejtéséért Nobel-díjat nyert tudós rasszista nézeteket fogalmazott meg, amikor azt állította, hogy a bőrszín alapján meghatározható az intelligencia és a szexuális vágy szintje.

"A demokrácia ellen szóló legmeggyőzőbb érv talán egy rövid, ötperces diskurzus egy hétköznapi szavazóval."

A közelmúltban, 97 éves korában távozott az élők sorából James D. Watson, az amerikai biológus, aki társával, Francis Crickkel együtt felfedezte a DNS felépítésének titkát, a híres kettős hélix formát. E korszakalkotó felfedezésüket 1953 áprilisában publikálták a Nature folyóiratban, és ezzel örökre beírták nevüket a tudománytörténet nagykönyvébe, mint a génkutatás fényhozói. Előtte a tudományos közösség számára sokáig rejtély maradt az öröklődés folyamata, azonban a DNS szerkezetének megértése forradalmat indított az orvostudomány és más tudományágak területén. Ezzel kezdetét vette a 21. századot formáló molekuláris biológia és genetika fejlődése, amelynek hatásai máig érezhetők.

Az élet rejtélyének felfedezése egy új dimenziót nyitott meg az emberi civilizáció középpontjában álló eszmék számára. 2003-ban a humángenom 92%-os szekvenciájának elkészítése, majd 2022-ben a teljes genom feltérképezése (Humángenom-projekt) olyan áttörést jelentett, amely megerősítette az addig csak sejtett, de most már bizonyított felismerést, hogy...

A DNS felfedezése és a genetika tudománya alapvetően megkérdőjelezte azokat a régi, a közelmúltig is elterjedt nézeteket, amelyek "felsőbbrendű" és "alsóbbrendű" rasszok létezését hirdették. E tudományos előrelépés révén világossá vált, hogy az emberi sokszínűség nem alapozható meg ilyen téves elképzelésekre.

Ennek tükrében igazán sokkoló, hogy James Watson nyíltan vállalta a szexista, kirekesztő és rasszista megnyilvánulásait, amelyek végigkísérték pályafutását.

Nagyon hamar, már a felfedezést követő kilencedik évben, 1962-ben elnyerte (Francis Crickkel és Maurice Wilkinsszel megosztva) az orvosi-élettani Nobel-díjat. Felfedezéséről szóló könyvében (magyarul Watson: A kettős spirál, 1970) feltűnően kisebbítette-leszólta-elhallgatta Rosalind Franklin kutatónő röntgendiffrakcióval kapcsolatos úttörő munkásságát, akinek - mint nem sokkal később kiderült -

Amikor a fény felragyogott Francis Crick és kollégája, James Watson elméjében, ráébredtek, hogy a DNS egy kettős spirál, vagy más néven hélix formájú óriásmolekula. Azonban valószínű, hogy Rosalind Franklin, aki 1958-ban, mindössze 38 évesen hunyt el, nélkülözhetetlen szerepet játszott a DNS szerkezetének felfedezésében. Az ő szakértelme és híres röntgenfelvételei nélkül a DNS megfejtése nem zajlott volna le ilyen gyorsan. Közben Maurice Wilkins is elnyerte a figyelmet a molekuláris struktúrák feltérképezésére irányuló korai röntgendiffrakciós kutatásaiért, amely segítette a tudományos közösséget a DNS titkainak felfedezésében.

James Watson kiemelkedő szerepet játszott egy új tudományág születésében, amelyet részben ő indított el. Ő volt az egyik fő kezdeményező és alapító vezető a Humángenom-projektben, amelynek célja az emberi DNS-ben található teljes örökítő információkészlet feltárása volt. Ez a projekt alapvetően hozzájárult a genetikai állományunk megértéséhez és az öröklődés vizsgálatához.

A történelem során számos elismert tudós esett már át vitatható megnyilvánulásokon, de James Watson esete talán a legmegdöbbentőbbek közé tartozik. 2000 óta egyre inkább úgy tűnik, mintha a tudós pályafutása egy sötét fordulatot vett volna. A Kaliforniai Berkeley Egyetemen Watson egy merész kijelentéssel sokkolta a közönséget: szerinte a vékony emberek boldogtalansága miatt keményebben dolgoznak, mint a teltkarcsúak. E kijelentései után a következő interjúk során, amikor kövér embereket kérdeztek, arról beszélt, hogy a helyzet miatt számára kényelmetlenül érezte magát, hiszen tudta, hogy valószínűleg nem fogják őket alkalmazni. Ezen felül, szintén megdöbbentő módon, a sötétebb bőrszín és a szexuális teljesítmény közötti (valójában nem létező) kapcsolatot firtatta, szintén a sötétebb bőrűek javára. Watson kijelentései nem csupán tudományos szempontból aggályosak, hanem etikai kérdéseket is felvetnek, és rámutatnak arra, hogy még a legnagyobb elmék is tévútra léphetnek.

Ezért léteznek a latin szeretők: mert az angol szeretők szinte sosem bukkannak fel, csak angol páciensekről lehet hallani.

A váratlanul felszínre törő gondolatai meglepték a közönséget, és az egyetemi professzorok azonnal kijelentették, hogy Watson "átlépte a határt". Azonban a Nobel-díjas tudós másképp látta a helyzetet. Egy 2003-as dokumentumfilm-interjúban, amelyet a Channel 4 sugárzott az Egyesült Királyságban, felvetette, hogy a szépséget befolyásoló gének is formálhatók: "Azt mondják, szörnyű lenne, ha minden lányt vonzóvá tennénk. Én viszont úgy vélem, ez csodálatos lenne." Ugyanebben a filmben azt is hangsúlyozza, hogy az alacsony intelligencia örökletes rendellenesség lehet, és a molekuláris biológusoknak felelősségük lenne génterápiák vagy szűrővizsgálatok kidolgozása a butaság leküzdése érdekében.

A butaság olyan állapot, amelyet sürgősen kezelni kell. Miért van az, hogy az alsó 10 százalék számára már az általános iskolában is komoly kihívásokkal kell szembenézniük? Sokan hajlamosak azzal érvelni, hogy a szegénység és hasonló tényezők a fő okok. De talán a helyzet ennél bonyolultabb. Az a vágyam, hogy segítséget nyújtsak az alsó 10 százalék számára, és közösen keressük a megoldásokat, amelyek valóban segítenek nekik a fejlődésben.

A nézők és a tudóstársadalom csak kapkodták a levegőt. Volt olyan genetika professzor, aki pont Watson mondatait (ezzel őt magát) nevezte butának.

De a legnagyobb felháborodást az okozta, amikor a genetika úttörője olyan kijelentéseket tett, amelyekben kifejtette, hogy...

Komor szemmel tekint Afrika jövőjére - mondta -, hiszen "minden társadalmi politikánk arra a meggyőződésre épül, hogy az ő intelligenciájuk nem különbözik a miénktől, miközben a tesztek egyértelműen más eredményeket mutatnak". Noha sokan álmodoznak arról, hogy minden ember egyenlő esélyekkel bír, "azok, akik fekete alkalmazottakkal dolgoznak, gyakran nem tapasztalják ezt a valóságban".

Egy Esquire magazinnak adott interjújában kijelentette, hogy "bizonyos fokú antiszemitizmus elfogadható. Akárcsak a különféle írókkal szembeni ellenszenv is. Ha valakit nem lehet megbírálni, az rendkívül aggasztó."

Ezek a kijelentések arra ösztönözték a neves Cold Spring Harbor Laboratórium vezetőségét, hogy eltávolítsák Watsont a kancellári pozíciójából. A Cambridge-i Egyetemen betöltött minden tisztségétől megfosztották, és a globális tudományos közösség egyöntetűen elítélte a nyilatkozatait.

Egy időre háttérbe vonult, és a nyilvánosság elől eltűnt. Az egyetlen hír, ami eljutott hozzánk, hogy 2014-ben anyagi nehézségekre hivatkozva aukcióra bocsátotta a 200 grammos, aranyból készült Nobel-díj érmét. Az orosz-üzbég milliárdos, Aliser Uszmanov szemet vetett erre a rangos relikviára, és 4,1 millió dollárt ajánlott érte. Ám ahelyett, hogy a díjat vitrinbe helyezte volna, Uszmanov úgy döntött, hogy visszaadja azt, mivel elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy ilyen jelentős tudós Nobel-díját el kelljen adni.

Azt gondolhatnánk, hogy dr. Watson az évek múlásával megfontoltabbá vált, ám még a kilencvenedik életévét taposva is bátran hirdette megosztó rasszista véleményeit az amerikai PBS közszolgálati csatornán bemutatott dokumentumfilmben, amelynek címe "Decoding Watson".

Arra a kérdésre, hogy ennyi idős korára változtak-e nézetei, úgy reagált: "Szeretném, ha megváltoztak volna, ha új ismeretek lennének arról, hogy a neveltetés sokkal fontosabb, mint a gének, de én nem látok erre utaló ismereteket. És IQ-teszteken igenis van különbség feketék és a fehérek között." Mire a Cold Spring Harbor Laboratórium közölte, hogy visszavonja Watson tiszteletbeli címeit is.

Francis Collins, a világszerte elismert genetikus és a Humángenom-projekt korábbi vezetője, mély sajnálattal reagált egy hírhedt tudós kijelentéseire. Kifejezte, hogy "szomorú, hogy valaki, aki ilyen jelentős hozzájárulást tett a tudományos közösségnek, ennyire tudománytalan és káros nézeteket hirdet." Collins szerint "a kijelentései, különösen a faji hovatartozásról, rendkívül félreérthetőek és mélyen sértőek voltak. Bárcsak Jim nézetei a társadalomról és az emberiségről ugyanannyi fényt vetettek volna a briliáns tudományos felismeréseire."

A tudományos közösség egyértelműen egyetért abban, hogy Watson téves következtetéseket vont le, hiszen tisztában kellett volna lennie azzal, hogy az "intelligencia-gének" fogalma nem állja meg a helyét. A Genome-Wide Association Studies (GWAS) kutatások világosan rávilágítanak arra, hogy...

Továbbá, a nem örökletes környezeti tényezők, mint például az oktatás, a családi háttér, a társadalmi és kulturális környezet, a táplálkozás, valamint a stressz szintén jelentős szerepet játszanak. E tényezők rendkívül összetett, kölcsönösen ható együttműködése formálja meg egyénünk intelligenciáját. Ezen a listán a bőrszín nem szerepel.

De még az is igencsak nehezen megválaszolható kérdés, hogy valójában mit is értünk intelligencia alatt. Talán nem az a személy fogja megélni a legnehezebb körülményeket az afrikai szavannán, aki mesterien megoldja az IQ-tesztek bonyolult rejtvényeit, azonnal tudja, kik nyerték el az élettani-orvosi Nobel-díjat 1962-ben, és még azt is fejből mondja, ki végzett Laura Palmerrel.