"A debreceni szurkolók hangos üdvözlettel bíztatták csapatukat Nyíregyházán: 'Tűnj el, tirpák, tűnj el!'"

"Pusztulj, tirpák, pusztulj!" - kiabálták a debreceni futballszurkolók pénteken délután Nyíregyházán, ahogy rendőri kísérettel vonultak az esti Nyíregyháza Spartacus-DVSC NB I-es mérkőzés helyszíne felé.

A debreceninap.hu videós tudósításában később hallhatjuk, hogyan éneklik a vendégek a Mennyből az angyal dallamára ezt a szórakoztató változatot: "Mennyből a Loki eljött hozzátok, parasztok, parasztok,/ hogy itt a prérin, hogy itt a prérin szopjatok, jó nagyot./ Parasztok, parasztok." A hangulat fergeteges, és a közönség együtt énekel a dallamra, ami még inkább fokozza az esemény vidámságát.

A mérkőzés során a lelátóról többször is hallatszott a "nyíregyházi cigányok, ..szátok az anyátok!" rigmus. Elképzelhető, hogy a helyi szurkolók valamilyen formában reagáltak erre, de a tévéközvetítésből nem derült ki, hogy ez már a válasz volt-e, vagy esetleg a hangulat fokozásának része.

Azt tudni lehet, hogy a debreceniek a nyíregyházi futballszlengben 'hurkások'. A szurkolói vonulásról szóló videó alatt, a kommentekben fel is bukkan ez a szó, illetve - az eredményre utalva - a "jégre vittük a disznót" megjegyzés is.

A mérkőzést ugyanis 8246 néző előtt - egy vitatott, de megadott tizenegyes értékesítésével - a nyíregyházi csapat nyerte. Volt lökdösődés is, mert a meccs vége felé Bárány Donát, a debreceni csapat csatára szerencsétlenül ugorva nekiszorította a nyíregyházi csapat kapusát, Tóth Balázst a kapufához.

Aki mégis az idézett rigmusok jelentésrétegeire kíváncsi, és tovább kutatna, annak ajánlott olvasmány még Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyve is (Magvető, 2006), különös tekintettel a 12. oldalra: "Mondom a futballanalfabéta barátomnak,

hogy persze szigorúan kell megítélni, mi hangzik el a lelátóról, de azért figyelembe kell venni a genius locit.

Hogyan is értem ezt a helyzetet? Nos, emlékszem, amikor még a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet csatáraként játszottam, és a szurkolók közül valaki azt kiabálta, hogy „verem a tülök orrodba a zsidó izé anyád”. Ez a megjegyzés sem az édesanyámat, sem a zsidó közösséget nem célozta meg konkrétan. A mondat nem ébresztett bennem örömöt sportolóként, de valójában csupán ennyit jelentett: „Ó, nemes arcú ifjú, sajnáljuk, hogy nem a mi csapatunkat erősíted!”