A kutatók mára olyan publikációs gépekké alakultak, akik inkább gazdasági szereplőkként működnek, mintsem a tudás megőrzőiként.

Bár a tudósokba vetett hit tipikusan magasabb, mint a társadalom legtöbb csoportjába, például a politikusokba vagy újságírókba fektetett bizalom, a koronavírus-járvány nem tett túl jót a kutatók megítélésének, és a támogatási és publikálási ökoszisztéma sem segít azon, hogy ez a helyzet javuljon - mindebben abszolút egyetértettek a budapesti World Science Forum témába vágó panelbeszélgetésének előadói. Bár friss kutatások szerint a helyzet egész jó - többek között Magyarországon is inkább pozitív, mint negatív -, az igazság utáni érában nagyon fontos, hogy ne csak a kutatási eredményeikről, hanem a tudomány működéséről is megtanuljanak kommunikálni a tudósok.

"Az innovációra került a hangsúly, a rangsorok a tudósokat publikációs gépekké alacsonyították, és ez hozza magával a növekvő bizalmatlanságot a kutatók felé"

- mondta Tamara Elzein, Libanon Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsának főtitkára. - "A fókusz a vállalkozói szellemre helyeződött, és a finanszírozást egyre nehezebben szerzik meg a tudósok. A verseny a különböző mérőszámokon alapul. A kutatók inkább gazdasági szereplők, mint a tudás őrzői. Nemcsak a tudomány iránti bizalom csökkenését látjuk a világban, hanem az erősödő hitet is, hogy a tudomány többet árt, mint használ."

Elzein régóta fennálló problémákra hívta fel a figyelmet, mint például a publikációs kényszer, a finanszírozási rendszer gyengeségei, valamint a kutatók kommunikációs nehézségei, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak hatékonyan megnyilvánulni. Ezen felül hangsúlyozta, hogy a társadalom tudományos módszertanokról való ismerete meglehetősen hiányos, és a tudományos újságírók száma is eltörpül a szükségletekhez képest, így a tudósok médiabeli megjelenési lehetőségei is korlátozottak. Rámutatott továbbá az álhírek és dezinformációk fokozódó terjedésére is. "Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a tudomány gyorsabb ütemben szerez új ismereteket, mint ahogy a társadalom képes lenne ezeket bölcsességgé formálni" - tette hozzá.

A beszélgetés során kiemelte, hogy a helyzet középpontjában két alapvető szereplő áll: az egyik az oktatási rendszer, amely a problémák gyökerét jelenti, míg a másik a globális tudományos közösség, amely mára a tudományos megismerés helyett a rangsorokkal való foglalkozásra helyezte a hangsúlyt. "Általában bizalmatlanok vagyunk az iránt, amit nem ismerünk. Nem várhatjuk el, hogy az emberek szakértőkké váljanak, nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy alapvető tudományos tudással rendelkezzenek" – fogalmazott.

Kadzsita Takaaki, a Tokiói Egyetem Kozmikus Sugárkutató Intézetének professzora és a 2015-ös fizikai Nobel-díj nyertese, a klímaváltozás problémáját emelte ki mint olyan területet, ahol az együttműködés és a tudományos közösségbe vetett bizalom elengedhetetlen. "A tudósoknak nyíltan és őszintén kell megosztaniuk kutatási eredményeiket a társadalommal és a döntéshozókkal. Ezzel hozzájárulhatunk a tudomány iránti bizalom növeléséhez" - hangsúlyozta. Takaaki arra is felhívta a figyelmet, hogy a tudók és a társadalom időbeli eltérése tovább bonyolítja a helyzetet. Azzal szembesülnek, hogy a kutatóktól elvárják, hogy gyorsan átültessék a kutatási eredményeket gyakorlati alkalmazásokba. "Bizonyos területeken, például az orvostudományban, az a várakozás, hogy azonnal hasznosítani lehessen az új felfedezéseket, de ez a megközelítés nem fenntartható. Hosszú távon ez káros hatással lehet a tudomány fejlődésére" - figyelmeztetett.

Lisa Herzog, a Groningeni Egyetem Filozófiai Karának dékánja hangsúlyozta, hogy a tudósok pályafutásuk kezdetén tele vannak lelkesedéssel és idealizmussal, vágyva arra, hogy valódi változást érjenek el, és szívesen működnek együtt más kutatókkal. Azonban, amint belépnek az akadémiai világba, olyan nyomás nehezedik rájuk, hogy a munkamoráljuk drámai módon megváltozik. Herzog szerint, ha növelni szeretnénk a tudomány iránti bizalmat, elengedhetetlen, hogy a tudósokat és a társadalmat egy egységes rendszerként kezeljük. "El kell felejtenünk a magányos tudós és a társadalom ellentétpárját" – figyelmeztetett.

"Az oltásellenes mozgalmak ellenére a vakcinációs kampányok sikeresek voltak a koronavírus-járvány alatt. A Covid-19 alatt még nőtt is a bizalom a tudományban, de negatív hatása is volt a területre" - mondta Elisa Reis, a Brazil Tudományos Akadémia és a Társadalmi Haladás Nemzetközi Testületének tagja Ő úgy gondolja, hogy a megoldás egyrészt az oktatás, ez viszont túl hosszú időbe telik - ha most akarnak valamit tenni a bizalomvesztés ellen, akkor a tudomány működését kell elmagyarázni az embereknek.

Sudip Parikh, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) vezérigazgatója kifejtette, hogy a koronavírus-járvány előtt az Egyesült Államokban a nővérek szakmája volt a legnagyobb megbecsülésnek örvendő, hiszen a társadalom körülbelül 80%-a bízott munkájukban. A tudósok a második helyet foglalták el, de a járvány e tekintetben kedvezőtlen hatásokat gyakorolt. "Mindazonáltal a tudósok iránti bizalom soha nem csökkent 70% alá, még a legnehezebb időkben sem" - emelte ki, hozzátéve, hogy az utóbbi évek politikai polarizációja rontotta ezt a bizalmat. "Megvizsgáltuk az idei év adatait is, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a bizalom kismértékben, 3-4%-kal nőtt, jelenleg körülbelül 74%-on áll. A legjelentősebb növekedést a republikánusok körében tapasztaltuk, ahol majdnem 5%-kal nőtt a bizalmi index. Kulcsfontosságú, hogy a tudomány minden ideológiai spektrumot lefedjen. A tudomány egy bizonyítékokon alapuló mechanizmus, univerzális nyelvezet, amely, ha megfelelően alkalmazzuk, objektív útmutatást nyújthat a politikai döntéshozók és a társadalom számára."

"A politikusok iránti bizalmatlanság gyakran együtt jár azzal az elképzeléssel, hogy a tudomány és az ideológia ugyanaz, ez ellen küzdenünk kell. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy a tudomány úgy működik, hogy amit ma tudunk, azt a jövő felfedezéseinek szükségszerűen újra kell írniuk"

Maria Leptin, az Európai Kutatási Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy a tudósoknak érdemes lenne példát venniük Albert Einsteinről. Einstein ugyanis azt vallotta, hogy csak akkor fogadja el a relativitáselméletet valósnak, ha annak egyes elemeit más kutatók függetlenül is képesek bizonyítani. "Ez a tudományos megközelítés alapja. A bizonytalanság nem a tudomány gyengesége, hanem éppen ellenkezőleg, egy megerősítő tényező" - tette hozzá Leptin.

A bizalmatlanság gyökerei részben abban rejlenek, hogy a tudósok nem mindig magyarázzák el kellően, miként zajlik a tudományos megismerés folyamata. "A hangsúlyt a folyamatra kellene helyeznünk, hiszen a tudomány valójában egyfajta demonstrációs módszer a világ megértésére, nem pedig egy egzakt válaszok sorozata a felmerülő kérdésekre. A tudomány a bizonytalanságot öleli át, és nem egy merev szabályrendszer."

Tamara Elzein a koronavírus-járvány kapcsán kifejtette, hogy a tudományos közösség kommunikációja sokszor arrogáns volt, és gyakran olyan személyek is megszólaltak, akik nem rendelkeztek a megfelelő szakmai háttérrel. Rámutatott arra is, hogy bizonyos kutatók a médiájuk ideológiai beállítottságához igazították a mondanivalójukat, ami tovább torzította a helyzet megértését. Elzein felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetemek gyakran nem büntetik meg azokat a kutatókat, akik etikátlan módszereket alkalmaznak, mivel ez a rangsorukat érintheti. Ez a helyzet pedig csak fokozza a társadalom bizalmatlanságát a tudományos eredményekkel szemben. "Szükség van a tudományos értékelési rendszerek reformjára" - hangsúlyozta.