A Pride mindig is jelen volt, jelenleg is létezik, és a jövőben is velünk marad - ez a szivárvány színei mögött rejlő üzenet, amely a bátorságról és az elfogadásról szól. Így lehet a szivárványos zászlót felvonva történelmet formálni, egy új korszakot nyi

Hetekig ment a huzavona: lesz-e Pride Budapesten, vagy az Orbán-kormánynak sikerül ellehetetlenítenie a rendezvényt? Jelentem: nem sikerült nekik. Olyannyira nem, hogy Magyarország történetének eddigi legnagyobb felvonulása valósult meg - és mi is ott voltunk.

A Pride előtti napokban még mindig sok a kérdőjel és a bizonytalanság. Karácsony Gergely bejelentette, hogy önkormányzati eseményként nem lehet betiltani a rendezvényt, de a rendőrség továbbra is úgy kommunikál, mintha az esemény illegális lenne. Számtalan kérdés merül fel: Mi fog történni? Lesznek-e következmények? Megbüntethetnek, ha részt veszek rajta? A közösségi média tele van jogi tanácsokkal és segélyvonalak hirdetéseivel. Sokan azt mondják, hogy ott lesznek, de a szorongás érzése sokukban ott lappang. Mások már előre félretették a büntetés összegét, és viccelődnek a helyzettel. A felvonulás nem csupán az LMBTQ+ közösség ünnepe, hanem egyfajta politikai ellenállás is, amely Orbán autoriter politikája ellen irányul.

Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és én szívesen segítek!

Pozsonyból időben útnak indulunk – ez biztosan a legjobb döntés. Már az úton is jelentős a forgalom, sokan tartanak Budapest irányába. Ismerőseim üzeneteiből kiderül, hogy a vonatokon is óriási a zűrzavar. Amint megérkezünk a városba, azonnal tapasztalni a fokozott rendőri jelenlétet.

A gyülekezőt délután kettőkor tűzték ki a Városháza parkjába. Mi egy órával korábban érkezünk, és már most is sokan vannak, de a helyzet még kezelhető. Képzeletben máris el tudom képzelni, mekkora tömeg gyűlik össze fél óra múlva. A levegőben vibrál a feszültség, a feliratok kiáltanak az igazságért: „A szabadságot és a szerelmet betiltani nem lehet!”, „Budapest mindenkié!”, „Budapest szeret!” – ezek a szavak összekötnek minket, és a remény lángját táplálják.

Gyülekeznek a felvonulók: kicsik, nagyok, híresek, idősek. A sajtóregisztrációnál épp a svéd televízió jelentkezik be, de egyébként leginkább magyar szót hallani. Van itt mindenféle ember - a világ szeme Budapesten van.

Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és én szívesen segítek!

Elmosolyodom: az utca árusainak nem sok köze van a politikai játszmákhoz; ők csupán azt kínálják, amire az emberek vágynak - éppen most szivárványos színekben pompáznak a portékáik.

Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és én szívesen segítek!

A Károly körúton egy ismeretlen hang hallatszik, ahogy mikrofonba beszél. Közelebb lépünk, hogy jobban megértsük a mondandóját. Egy hittérítő áll ott, aki ezúttal derűsebb, biztatóbb stílusban próbálja megnyerni az emberek figyelmét: "Isten mindenkit szeret!" – hirdeti lelkesedéssel, mintegy üzenve, hogy a szeretet és a közösség ereje mindannyiunkat összeköt.

Néhány lépésnyire tőlük a szlovákiaiak gyülekeznek, miközben egy gyenge Veroni slammer próbálja összefogni a csapatot. Szlovákiai magyarok és szlovákok egyaránt várakoznak, közösen osztozva a pillanat varázsában. A hajnalban készült molinókon ez a felirat hirdeti: Gyüttünk! Felvidék is itt van! / Szemedben nem csupán egy ember, hanem egy perverz ideológia tükröződik. Pedig a holdfényes éjszaka alatt én is magyarul álmodom.

Veroni gyakran mondja: van párhuzam a szlovákiai magyar közösségi lét és az LMBTQ+ identitás között. Az, hogy itt legyen a budapesti rendezvényen, számára sosem volt kérdés.

"Az LMBTQ+ közösség nem csupán lobbi vagy propaganda, hanem egy valódi identitás és kisebbségi csoport. Hasonlóan fontos, mint például a szlovákiai magyar közösség" - mondják a többiek. A nem éppen kicsi csapat a Tilos Rádió kamionja körül gyülekezik.

Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és én szívesen segítek!

14:30-ra a belváros pezsgő élettel telik meg. Az utcákon mindenfelé emberek sétálnak, beszélgetnek, nevetnek. Egy fiatal pár mellett állunk meg, akiknek néhány hónapos csecsemője az apukára van kötve, békésen szundikálva. "Szeretnénk, ha a gyerekünk egy szabad országban nőne fel, ahol szabadon választhat, kit szeret" - osztják meg velünk az álmaikat. Nem ők az egyedüliek; a tömegben sok családot látni, különböző korosztályok képviselői élvezik a közös pillanatokat.

Pontban háromkor megindul a felvonulás. Oldalról figyeljük a menetet. Itt válik igazán láthatóvá az embertömeg, amely eljött, amely változást akar, amely nem ért egyet a gyűlölettel és a félelemkeltéssel. Ez a menet azt üzente: ha elnyomnak minket, össze tudunk fogni.

A kamionok sorfalat alkotnak - összesen tizennyolc jármű. Hosszú percekig várakozunk, de a rendezők ügyesen irányítják a tömeget. Tiszta és egyértelmű utasításokat adnak. "Az Astoria forgalma teljesen megakadt."

Várakozásunk pillanatai tele vannak vidámsággal. Az emberek arca ragyog a boldogságtól, a nevetések és beszélgetések hangja betölti a levegőt. Egy kisfiú lufija hirtelen pukkan, a szívszorító pillanatban egy másik kisgyerek azonnal előre lép, és kedvesen felajánlja neki a saját lufiját, ezzel varázsolva mosolyt az arcára.