A mai modern civilizáció nem létezhet gazdag energiaforrások nélkül, mégis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezt a létfontosságú tényezőt. A G7 elemzése rávilágít arra, hogy az energia nem csupán a gazdaság motorja, hanem a mindennapi életünk alap

A Concorde részvényelemzőjeként dolgozó szakértőnk a Zéróosztó rovatban, a G7 elemzői szekciójában osztja meg gondolatait.

Az utóbbi évek energiaár-emelkedése és az azt követő inflációs trend ismételten rávilágított arra, mennyire alapvető szerepet játszik az energia a gazdasági rendszerekben és a mindennapi életünkben. A világ olaj- és gázfogyasztásának mindössze 2-3 százalékos eltérése is elegendő volt ahhoz, hogy globális szinten komoly problémák lépjenek fel. Az energiához hasonlóan nélkülözhetetlen termékekből világszerte korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, azonban még mindig ritkán kapják meg a szükséges figyelmet a közgazdaságtan elméleteiben és a társadalmi diskurzusban.

Cikksorozatunkban felfedezzük, milyen alapvető szerepet játszott az energia az emberi társadalmak fejlődésében, és hogy ez a téma miként határozza meg gazdasági lehetőségeinket a jelenben. Részletesen foglalkozunk a fenntarthatóság kérdéskörével, valamint azt is megvizsgáljuk, hogyan kezelhetjük tudatosabban és átgondoltabban az energia fontosságát gazdasági modelljeinkben és a döntéshozatali folyamatokban. Ezen kívül megfontoljuk, hogy milyen következményekkel járhat, ha a jövőben nem áll rendelkezésünkre az eddigi energiabőség, és milyen hatásai lehetnek ezáltal a társadalomra és a gazdaságra.

Ha összevetjük különböző országok gazdasági teljesítményét, szembeötlő a szoros kapcsolat a bruttó hazai termék (GDP) és az energiafogyasztás szintje között. Ez az összefüggés jóval erősebb, mint amit a legtöbb közgazdasági vagy pénzügyi mutató esetében tapasztalunk. És ez nem is meglepő: az energia a technológia alapvető inputja, a technológia pedig a modern gazdasági növekedés mozgatórugója. Ennek megfelelően a gazdasági fejlődés nemcsak a tudományos és műszaki haladás ütemétől függ, hanem legalább annyira attól is, hogy mennyire áll rendelkezésünkre bőséges és megfizethető energia.

Mindezek ellenére az energia szerepe meglepően kevés figyelmet kapott a közgazdasági modellezésben. A hagyományos elméletek gyakran figyelmen kívül hagyják az energiát mint elsődleges termelési tényezőt, így alábecsülik a gazdasági növekedés valódi korlátait. Mivel pedig a közgazdasági gondolkodás formálja a döntéshozók szemléletét, sok esetben ők maguk sem értik meg, mennyire szorosan függ a gazdasági rendszer működése az energia elérhetőségétől és annak árától.

Az energiával kapcsolatos kihívások mindig is az emberi történelem szerves részét képezték. A tűz felfedezésétől kezdve, a gőzgépek forradalmasító hatásán át, egészen a digitális korszak energiaigényeiig, minden egyes jelentős civilizációs fejlődés mögött új energiaforrások felfedezése vagy azok hatékonyabb kihasználása rejlik. Az ipari forradalmak, a városok gyors fejlődése, a globalizáció dinamikája és a jóléti társadalmak kiépítése mind-mind az energia intenzív felhasználásának eredményeként valósultak meg.

A tűz megszelídítése, amely körülbelül másfél millió évvel ezelőtt történt, forradalmi lépésnek számított az emberi evolúció történetében. Ez a hő- és fényforrás nem csupán a környezetünk megvilágítását tette lehetővé, hanem az ételek előfőzésének lehetőségét is megnyitotta. Ez a folyamat jelentősen fokozta az ételek energiatartalmát és emészthetőségét, ami kulcsfontosságú volt az emberi agy fejlődésében. Az így nyert energia hozzájárult ahhoz, hogy az agyunk egyre komplexebb és energiaigényesebb struktúrává váljon, megalapozva ezzel a kognitív képességek robbanásszerű fejlődését.

Hatalmas előrelépést jelentett a két lábra állás is, amely energiahatékonyabbá tette a mozgást, és alkalmassá tette a korai embert arra, hogy kitartó futással akár hosszú távon is levadássza zsákmányát.

Körülbelül 10-12 ezer évvel ezelőtt, a mezőgazdasági forradalom küszöbén, egy új korszak vette kezdetét. Az emberek felhagytak a vadászó-gyűjtögető életformával, és áttértek a földművelésre, amely sokkal kiszámíthatóbb és koncentráltabb energiaforrást nyújtott. Ekkor kezdtek el gabonát és más növényi élelmiszereket termeszteni, amelyek lehetővé tették a népesség robbanásszerű növekedését. A mezőgazdaság révén egy hektáron sokkal több ember energiaigénye volt kielégíthető, mint a korábbi életmód mellett, ami új társadalmi struktúrák és közösségek kialakulásához vezetett.

Ezzel párhuzamosan új erkölcsi és társadalmi kihívások merültek fel. Az egyik leglényegesebb kérdés az volt, hogy vajon helyénvaló-e háziasított állatokat munkaerőként és energiaforrásként hasznosítani. Ez a döntés ugyan növelte az egy főre jutó elérhető energia mennyiségét, ezzel együtt pedig magasabb életszínvonalat is eredményezett, de azt is jelentette, hogy az adott földterület kevesebb embert tudott eltartani, hiszen az állatok hatalmas mennyiségű táplálékra voltak szükségesek.

A középkor során új korszakot nyitottak a szél- és vízimalmok, amelyek már közvetlen alternatívát nyújtottak az emberi és állati munkaerejének kiváltására. Ezek a találmányok mechanikus energiát termeltek, elsősorban gabonaőrlés, vízkiemelés és fafeldolgozás céljából. Bár a technológiai fejlődés szempontjából forradalmi újításnak számítottak, társadalmi szinten hatásuk viszonylag korlátozott maradt. Ennek oka, hogy ezek az eszközök csak korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre, és működésük a helyszínhez volt kötve, így nem tudták széles körben átformálni az energiafelhasználási szokásokat.

Az energia döntő hányadát továbbra is biomassza - például fa, szalma vagy élelmiszer - formájában hasznosították, alacsony hatásfokkal és csekély energiasűrűséggel. Ennek következtében az agrártársadalmak energiarendszere rendkívül szűkös maradt, és az energiaforrásokhoz való korlátozott hozzáférés visszafogta a gazdasági növekedést, a munkamegosztás mélyülését, valamint a városi életformák elterjedését is.

A specializáció és a tudományos fejlődés csak ott tudott igazán kibontakozni, ahol az élelmiszer- és energiabőség lehetővé tette a mezőgazdaságon kívüli szerepkörök megjelenését. Habár ez a korszak számos technológiai és energetikai újítást hozott magával, ezek léptéke és hatása nem hasonlítható az ipari forradalom által kiváltott drámai átalakuláshoz. A döntő változás akkor következett be, amikor az emberiség először kezdte el nagymértékben kihasználni a fosszilis tüzelőanyagokat, különösen a szenet. Ezzel megteremtődött az ipari civilizáció energetikai alapja.

A történelem egyik legnagyobb ugrása az ipari forradalom időszakában bontakozott ki, amely nem csupán technológiai áttöréseket hozott, hanem mélységi gazdasági és társadalmi átalakulásokat is generált. Az ipari forradalom motorja a gőzgép feltalálása és elterjedése volt, amely a szenet mint új, nagy energiatartalmú üzemanyagot hódította meg. A szénalapú gépesítés forradalmian átalakította a gyáripart, a közlekedést és a mezőgazdaságot, drámai mértékben fokozva a gazdasági teljesítményt az előző agrártársadalmakhoz viszonyítva. A szénenergia nyújtotta hatalmas energiabőség új horizontokat nyitott meg a gazdaságok számára, lehetőségeket teremtve a fejlődésre és innovációra.

Ez a fejlődés jelentős mennyiségű munkaerőt szabadított fel a mezőgazdaságból, lehetővé téve az ipari és szolgáltatási szektorok dinamikus bővülését, valamint a városiasodás felgyorsulását. Az, hogy egyre kevesebb ember képes volt biztosítani az élelmiszer- és nyersanyagtermelést, új lehetőségeket nyitott meg a társadalmak komplexebb struktúrák felé való elmozdulására. E folyamat eredményeként kialakultak a modern államigazgatási rendszerek, a közoktatási intézmények, a tömegközlekedési hálózatok és az egészségügyi infrastruktúra — mindezek olyan vívmányok, amelyek korábban nem léteztek, mivel nem állt rendelkezésre elegendő energiaforrás a megvalósításukhoz.

A következő jelentős ugrás a kőolajipar felemelkedésével és a belső égésű motor feltalálásával érkezett. A kőolaj sokkal rugalmasabban szállítható és könnyebben hasznosítható volt, mint a szén, ez pedig lehetővé tette az autóipar és a logisztika robbanásszerű fejlődését. A belső égésű motorok hatékonysága és sokoldalúsága új korszakot nyitott a mobilitásban, alapjaiban alakítva át a közlekedést, az áruszállítást és a térbeli gazdasági szerveződést.

Röviddel ezután megjelentek a sugárhajtású repülőgépek, amelyek forradalmasították a globális közlekedést és kereskedelmet, újraértelmezve a távolság és az idő fogalmát.

A kőolaj mellett a földgáz forradalmi változást hozott az otthonok energiaellátásában: a tűzifa háttérbe szorulásával egy hatékonyabb, tisztább és kényelmesebb fűtési megoldás vált elérhetővé, amely jelentősen javította az életminőséget. Ezen kívül a földgázból készült műtrágya drámai mértékben, akár a termelés kétszeresére emelheti a mezőgazdasági hozamokat, így az élelmiszerkészletek bővüléséhez is hozzájárul, ami alapvetően meghatározza az emberi energiaellátás alapjait. Az energiahordozók alacsony költsége és bőséges rendelkezésre állása, valamint az élelmiszerek gyors növekedése lehetővé tette, hogy a világ népessége robbanásszerűen gyarapodjon.

A 20. század második felében az atomenergia új perspektívát nyújtott, mint egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású és nagy energiasűrűségű technológia. Noha a társadalmi és politikai ellenállás gátat szabott elterjedésének, a nagyfogyasztású iparágakban és a villamosenergia-termelésben betöltött szerepe elengedhetetlenné vált, megváltoztatva ezzel a jövő energiatermelésének táját.

Az 1970-es évek tájékán egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk: megkezdődött a digitális forradalom. A számítógépek és az internet felfutása olyan új lehetőségeket teremtett, amelyek gyökeresen megváltoztatták az információ áramlását, a termelékenységet és a gazdasági struktúrákat. Ez az új korszak azonban nem csökkentette, hanem éppen ellenkezőleg, növelte az energiaigényeket: az adatfeldolgozó rendszerek és elektronikai eszközök egyre több elektromos energiát követeltek, tovább fokozva a globális energiaéhséget.

Ma pedig a mesterséges intelligencia korának küszöbén állunk - egy újabb technológiai hullám előtt, amely átfogó társadalmi és gazdasági átalakulást ígér. A mesterséges intelligencia várhatóan számos területen újraszervezi az emberi munkát, növelve a termelékenységet, ugyanakkor a számítási kapacitás iránti igény meredeken emelkedik - és vele együtt az energiaigény is.

A történelem tanulmányozása során egyértelműen kirajzolódik, hogy minden fontosabb technológiai fejlődés hátterében folyamatosan emelkedő energiaigény állt.

Az új technológiák és rendszerek nem csökkentették a globális energiaigényt – éppen ellenkezőleg, gyakran növelik azt, még akkor is, ha idővel hatékonyabbá válnak. Ez a jelenség nem csupán a múltunkra van hatással, hanem jövőnket is formálja. A jólét és a gazdasági lehetőségek jövőbeli alakulása szorosan összefonódik azzal, hogy milyen energiaforrások állnak rendelkezésünkre, valamint milyen mértékben lesznek ezek elérhetők és megfizethetők.

A digitális világ alapját képező infrastruktúra, különös figyelmet fordítva az adatközpontokra, amelyek a mesterséges intelligencia és a globális információs rendszerek fundamentumát alkotják, elengedhetetlenül szükségelteti az olcsó és megbízható energiaforrást. Amennyiben ez az energiaszolgáltatás meging, a technológiai innovációk üteme jelentősen lelassulhat, ami közvetlen következményekkel jár a társadalmi jólét alakulására nézve.

Az energia bősége és kedvező árának elérhetősége volt az a meghatározó tényező, amely felgyorsította a technológiai fejlődést, és ezzel párhuzamosan elősegítette a nagymértékű vagyonfelhalmozást is. A fosszilis energiahordozók - különösen a kőolaj és a földgáz - alapját képező mezőgazdaság hatalmas termelékenységi ugrásokat tett lehetővé, ami végül példátlan népességnövekedéshez vezetett.

A modern iparosodott mezőgazdaság és a gépesített gyártás együttes hatása fokozatosan háttérbe szorította az emberi munkaerőt a fizikai termelés területén. Ennek következtében drámaian megugrott az egy dolgozóra jutó energiafelhasználás, ami párhuzamosan a szén-dioxid-kibocsátás növekedésével is járt. A társadalom termelési kapacitása és energiaigénye soha nem látott mértékben emelkedett, új kihívásokat teremtve a fenntarthatóság és a környezeti terhelés kezelése terén.

Ez a folyamat energetikai szempontból úgy tűnik, mintha minden egyes ember mögött egy saját "energia-szolgát" működtetne. A nyugati világ lakóinak napi energiafelhasználása jelenleg olyan mértékű, mintha 50-60 ember fáradhatatlanul dolgozna helyettük – és ez a szám a mesterséges intelligencia fejlődésével még inkább emelkedhet.

Ennek következtében a társadalom túlnyomó része ma már mentes a fizikai munkától, amelyet korábban a földeken vagy a gyárakban kellett végeznie. A felszabaduló munkaerő új lehetőségeket talált magának, és olyan hivatások felé orientálódott, mint tanár, orvos, mérnök vagy tudós – foglalkozások, amelyek a 20. század előtt csupán a leggazdagabb rétegek kiváltsága voltak.

A bőséges energia lehetővé tette a társadalmi munkamegosztás példátlan bővülését, és ezzel együtt a társadalmi komplexitás ugrásszerű növekedését is.

Olyan intézmények bukkantak fel, mint a közegészségügy, az állami oktatás, a tudományos kutatóintézetek, valamint a szociális ellátórendszerek – mindez a stabil és megfizethető energiaellátás hiányában elképzelhetetlen lett volna. A 20. század előtt a társadalom nagy része még a mezőgazdaság világához volt kötve, ahol a földművelés és az állattenyésztés dominált.

A modern világban egyre inkább elérhetővé vált, hogy sok ember olyan pályákon dolgozzon, amelyek nem közvetlenül a gazdasági igények kielégítésére irányulnak. Gondoljunk csak a sportolókra, művészekre, színészekre, influenszerekre vagy digitális tartalomkészítőkre. Egy ipari vagy iparosodás előtti társadalomban ezek a foglalkozások valószínűleg luxusnak számítottak volna, mivel a közösségek nem rendelkeztek elegendő erőforrással ahhoz, hogy eltartsák őket. Ma viszont, a technológiai fejlődésnek és a globális kapcsolatoknak köszönhetően, ezek a tevékenységek új lehetőségeket teremtenek, és különleges szerepet játszanak a társadalom életében.

A kulcsfontosságú megállapítás az, hogy a bőséges energiaforrások felszabadították az emberi munkaerőt, lehetővé téve a specializációt, ami viszont hozzájárult a társadalmi komplexitás növekedéséhez. Az energiaellátás stabilitása és megfizethetősége közvetlen hatással van arra, hogy egy társadalom milyen mértékben képes "nem termelő" tevékenységeket fenntartani – ezek pedig hosszú távon meghatározzák civilizációnk fejlődésének irányát.

Bár az energia a gazdaság egyik legfontosabb pillére, a jelenlegi közgazdasági modellek meglepően kevés figyelmet szentelnek neki. Az energia mint elsődleges termelési tényező gyakran háttérbe szorul, ami nem csupán elméleti hiányosságot jelez, hanem komoly hatással van a döntéshozatali folyamatokra is. Ennek következményeként a politikai és gazdasági döntéshozók gyakran félreértik vagy figyelmen kívül hagyják az energia valódi szerepét, ami súlyos következményekkel járhat a gazdasági stabilitásra és a fenntarthatóságra nézve.

A gazdasági fejlődés hajtómotorját hosszú évszázadok óta a könnyen hozzáférhető, nagy energiasűrűségű fosszilis energiahordozók biztosítják. Azonban mivel ezek az erőforrások végletesek, elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor kimerülnek – és ez a tudat napjainkra különösen sürgetővé vált. Vajon mi fog történni gazdaságunkkal és társadalmunkkal, ha ezek az olcsó energiahordozók egyszer csak eltűnnek a színről?

Az energia elérhetőségének és megfizethetőségének romlása már napjainkban is érezhető feszültségekhez vezet, különösen ott, ahol az energiaátmenetet túl gyorsan vagy átgondolatlanul erőltetik. Ez a nyomás hozzájárul a társadalmi elégedetlenség növekedéséhez világszerte. Amennyiben a közgazdaságtan és a politika nem helyezi vissza az energiát annak megérdemelt központi szerepébe, nagy az esélye, hogy olyan döntések születnek, amelyek hosszú távon hatalmas károkat okoznak a társadalomnak.