Medve méretű ragadozó madár élt 13 millió évvel ezelőtt | National Geographic
A gyilokmadarak dél-amerikai csúcsragadozók voltak a dinók kihalásától egészen addig, míg a kardfogú macskák megjelentek.
A mai Kolumbia területén bukkantak rá a 12-13 millió évvel ezelőtt, a miocén középső szakaszában élt hatalmas gyilokmadár csontjára, még 20 évvel ezelőtt. A madár lábszárcsontjának egy darabja maradt ránk, azonban ez is elegendő volt ahhoz, hogy beazonosítsák, miféle rokonságba tartozik a csont egykori gazdája.
A Museo la Tormenta munkatársa, Cesar Perdomo fedezte fel a csontot a Tatacoa-sivatagban, ahol az a talajfelszínen feküdt, nem kőzetből kiemelve. A terület geológiai vizsgálatai alapján igazoltan középső miocén kori, így a csont is ehhez az időszakhoz köthető. A lelet a múzeum gyűjteményében kapott helyet, ám csak 2023-ban derült fény arra, hogy a csont egy gyilokmadárhoz tartozott.
2024 januárjában a Johns Hopkins Orvosegyetem kutatói egy innovatív hordozható eszköz segítségével szkennelni kezdték a csontokat. E folyamat nyomán létrejött egy háromdimenziós modell, amely lehetővé tette a részletes méréseket és alapos vizsgálatokat.
A tibiotarsus, amely az emberi sípcsontnak felel meg, nemcsak hogy a lábcsontok közé tartozik, hanem a térdízület fontos része is. Az anatómiai jellemzők alapos vizsgálata világossá tette, hogy a csontot a gyilokmadarak (Phorusrhacidae) egyik képviselője birtokolta. A kutatók részletesen elemezték a csont szerkezetét, és ezek az információk lehetővé tették, hogy következtetéseket vonjanak le az egykor élt óriásmadár méreteivel kapcsolatban.
A madár termete hatalmas volt, mintegy 2,5 méter magasra nőhetett, és a becslés szerint 156 kilót nyomott (ez nagyobb egy mai struccnál). Élőhelye egy kanyargó, lassú folyó ártere volt, és e lelet jelenti a gyilokmadarak legészakibb előfordulását Dél-Amerikában. Emellett a kutatók szerint ez lehetett a valaha élt legnagyobb termetű gyilokmadár is, 5-20 százalékkal nagyobb termetű lehetett az eddig ismert legnagyobbnál.
A gyilokmadarak eddigi felfedezései Dél-Amerika déli területein, főként Argentínában és Uruguayban történtek. Azonban egy újabb felfedezés arra világít rá, hogy ezek a lenyűgöző lények akár a trópusokon is otthonra lelhettek, ahol valószínűleg csúcsragadozóként tevékenykedtek. Emellett érdekes nyomokra is bukkantak: a lábcsonton felfedeztek egy mintegy 10 méteres kajmán fogainak lenyomatát, ami a régió gazdag ökoszisztémájára és a gyilokmadarak szerepére utal a múltban.
Az óriásmadár nem volt egyedül óriási élőhelyén, hiszen társai között ott található az autó méretével versengő őstatu, a lenyűgöző óriáslajhár, valamint számos patás állat és főemlős is, akik mind otthonra leltek ebben a különleges régióban. A hatalmas gyilokmadár, amely nem mindennapi látványosságnak számított, valószínűleg nem volt túl gyakori. A kutatók megjegyezték, hogy csontmaradványai, amelyek nem éppen könnyen azonosíthatók, talán a múzeumok raktáraiban pihennek, várva arra, hogy valaki végre felfedezze, milyen titkokat rejtenek ezek a régi maradványok, és hogy milyen lenyűgöző lényhez tartoztak.
