Magyar aggszüzek ezüst bánata a szlovákiai színpadokon A szlovákiai színpadokon a magyar aggszüzek történetei különleges színt visznek a kultúrába. Ezek a nők, akik a tradíciók terhe alatt élik mindennapjaikat, a színpadon nemcsak a bánatukat, hanem a re

Amikor a hatvanas évek elején a kor kiemelkedő drámaírója, Gyárfás Miklós, több részletben megalkotta az ártatlanságról és a bonyolult férfi-nő dinamikákról szóló gondolatait, valószínűleg nem sejtette, hogy művei öt évtizeddel később is népszerűségnek fognak örvendeni. Sőt, nemcsak a magyar közönséget vonzzák, hanem a határokon túl is, hiszen Szlovákiában magyar színjátszók mellett több szlovák társulat is lelkesen tűzi műsorára ezeket a darabokat. Így történt, hogy az utóbbi években két szlovákiai település, Mezőköz és Rimaszombat színjátszói is színpadra állították Gyárfás Kisasszonyok a magasban című művét, bizonyítva ezzel, hogy a dráma univerzális üzenete még ma is aktuális és vonzó.

Bár ezek a Gyárfás-darabok szocialista közegben játszódnak, örök és megunhatatlan témát, a férfi-nő kapcsolatot boncolgatják különböző helyzetekben. A Kisasszonyok a magasban négy (agg)szűz unalmas, férfimentes hétköznapjait eleveníti fel, a Tillei lányokét, akik bezárkózva élnek budai otthonukban, s továbbvíve apjuk mesterségét, órákat javítanak. A családot a legidősebb lány, Zsófia tartja össze, aki attól való félelmében, hogy a három ifjabb lány férjhez talál menni, s megszöknek a családi otthonból, tiltólistára helyezi a férfiakat.

Ugyanezt a történetet már megírta előtte az eperjesi Ásgúthy Erzsébet is (Történet a Petrezselyem utcából), amelyben a Váczy lányok jövője a tét. De hiába a tiltás, a legkisebb lány mégis megszökik. Valószínűleg ez a Sors vár a legkisebbik Tillei lányra, Julikára is, aki a nővérei legnagyobb megrökönyödésére egyszer csak férfit, mégpedig egy ugyancsak jóképű orvost hoz a házhoz, kibe nemcsak a legkisebb lány szeret bele.

Mindkét történet színpadi pályafutása méltán figyelemre méltó, de igazán a filmszakma emelte őket a népszerűség csúcsaira. A filmet a könnyed, szórakoztató mozik mestere, Keleti Márton rendezte, aki a zeneszerzői szerepre a tehetséges Fényes Szabolcsot kérte fel. Az ő keze munkáját dicséri a „Szeretni bolondulásig” című sláger, amelynek ősbemutatóját Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva varázsolja elénk. De mellettük olyan neves színészek is feltűnnek a vásznon, mint Bodrogi Gyula, Polónyi Gyöngyi, Kiss Manyi, Páger Antal, Básti Lajos, Várkonyi Zoltán és Darvas Iván. A pályakezdő ügyvédnő karakterét pedig a fiatal, de már a Kárpáthy Zoltán által felfedezett Venczel Vera életre kelti, aki tökéletesen megtestesíti azt a hitet (főként mi, férfiak számára), hogy minden férfi érzelmileg könnyen manipulálható és hűtlen lehet.

A darab gyorsan eljut szlovák nyelvterületre is, Ladislav Jánsky még kéziratból fordítja le. A darabot a kétezres évek elején nagy sikerrel játszották egy színtiszta szlovák településen, a Besztercebánya melletti Mezőközön (Medzibrod) is, ahol már több mint száz éve éve működik amatőr színjátszó kör. A Michak Číž rendezte előadással nemcsak a hazai közönségnek szereztek örömet akkoriban, hanem a környékbeli településekre (Lucatő, Garamnémetfalva, Garamsálfalva, Tajó) is eljutottak, sőt az előadást a magyar határ közelében található Sátorosbányán is bemutatták.

Valóban, a darab időtlen aktualitása nagyszerű alkalmat teremt négy tehetséges színésznő számára, azonban a helyzet aggasztóbb, mint gondolnánk. A színésznők mellett ugyanis úgy tűnik, hogy az amatőr társulatok sora is apadni kezd a környéken. Ez a jelenség nem csupán a szlovákiai magyar közösségre, hanem a szlovák színjátszásra is érvényes. A kulturális élet gazdagságának megőrzése érdekében sürgető lépésekre van szükség.

A helyi színjátszás palettáján talán csak az őrsújfalusi, az ipolynyéki és a füleki Zsákszínház képviseli magát, bár lehet, hogy valakit kihagytam a felsorolásból. Az utóbbiak is csupán néhány szereplős előadásokat tudnak színpadra vinni, mivel az amatőr színjátszók száma jelentősen csökkent. A szlovák vonalon sem áll a helyzet jobban. A füleki Zsákszínház története során kétszer is Gyárfás egy-egy művét választotta. 1982-ben a Kényszerleszállás című darabbal elnyerték a Jókai Napok fődíját, amely komoly lehetőségeket nyújtott Kovács Máriának és Danyi Irénnek. Harminc évvel később pedig a Kisasszonyok a magasban című előadást állították színpadra, melyben a búcsúzó Mede Gabriella mellett Kovács Ella, Zilíz Erzsébet, Bódi Andrea és Tóth Gáspár Félix is szerepeltek. Érdekesség, hogy a darabot néhány éve a cseh színházak is újra felfedezték.

„A V4-es projekt keretében két év leforgása alatt két magyar előadást mutattunk be, és jövőre a cseh, majd a szlovák produkciók következhetnek” – válaszolta kérdésünkre a rimaszombati Divosud vezetője, Ľubo Šárik. Azonban ezt még meg kell beszélni, hiszen a 1986-ban, a kommunista rendszer végén alakult társulat mára jelentősen megfogyatkozott és elöregedett.

Füleken rendőr, míg Rimaszombatban tűzoltó kapott szerepet. A rendező pedig a jól bevált színház a színházban koncepcióját választotta, így az előadás egy próba keretein belül zajlik, és a végén természetesen elmaradhatatlan a boldog befejezés. Miközben az előadásra várunk, Šárik megosztja velünk, hogy az első bemutató, Ľudovít Filan „Én, Ádám hívom a Földet” című művét Daniel Brezina rendezte, míg ő maga a kilencvenes évek elején vette át a társulatot, amikor Kassáról Rimaszombatba költözött.

A csoport az elmúlt közel négy évtized során Szlovákia egyik legkiemelkedőbb amatőr színtársulatává vált, számos neves díjat nyerve el, mint például a Scénická žatva és a Paláriková Raková. Műsorválasztásuk középpontjában főként szlovák drámák álltak, amelyek gazdagították a helyi kultúrát és közönséget.

Božena Slančíková Timrava ťapákék című műve mellett Janko Jesenský Rafík asszony és más alkotások, valamint Július Barč-Ivan Ketten és az Anya című darabok is jelentős népszerűségnek örvendtek. Emellett a klasszikus orosz dráma, Csehov műveit is színpadra állították. A színkör a Városi Művelődési Központ keretein belül működik, de a kultúrház felújítása miatt ideiglenesen átköltöztek a Művészeti Alapiskola mellett található Havran Színház kis színpadára, ahol Gyárfás Miklós darabját is bemutatták.

Tavaly, a már említett V4-es projekt keretében, Kertész Ákos Özvegyek című színdarabjára esett a választásuk, ami nem véletlen, hiszen a társulat jelenlegi összetétele inkább az idősebb női szerepek megformálására összpontosít. Ugyanakkor Gyárfás Miklós darabjánál még így is szükség volt az eredeti szereposztás némiképp „megöregítésére”. Például a magyar tévéfilmben a legidősebb lányt alakító Psota Irén mindössze 40 éves, míg a rimaszombati előadásban ezt a szerepet játszó Naďa Garayová már a hatvanas évei felé közelít. Hasonló a helyzet a középső lányt megformáló Lyda Balcárovával is, aki szintén nem számít fiatalnak. Ennek ellenére elhisszük, hogy a karaktereik még mindig vágyakoznak az élet ízére, és bár próbálkoznak is ezzel, a kísérleteik nem mindig koronázódnak sikerrel. A végére azonban minden a helyére kerül: Kovács doktor (Roman Čarnoky) végül a legkisebb lány (Helena Chrenková) kezét választja, helyreállítva ezzel a rendet.