Lövések és kiáltások zaja töltötte be a pécsi diszkó sötét falait, ahol egy elképesztő, viharos tömegverekedés bontakozott ki. A feszültség szinte tapintható volt a levegőben, amikor a vendégek között hirtelen elszabadultak az indulatok, és a zene helyét

A levegő hirtelen megfagyott, és a feszültség szinte tapinthatóvá vált. Ezt követően kitört a pánik, és egy brutális tömegverekedés robbant ki egy pécsi diszkóban. Az események olyan gyorsan zajlottak, hogy a helyszín hamarosan veszélyes zónává vált, így a hatóságok kénytelenek voltak bezárni a szórakozóhelyet.

Egyik hajnalon, a pécsi belváros szívében, a Color Café előtt és belsejében olyan drámai események játszódtak le, amelyekre a szemtanúk még hosszú évek elteltével is megrendülten emlékeztek vissza. 2008 tavaszán egy 15-20 fős, fegyverekkel felszerelt társaság - baseballütők, viperák, csavarkulcsok és gázpisztolyok társaságában - váratlanul rátámadt a szórakozó vendégekre. A káoszban, amely hirtelen kitört, egy ember súlyosan megsérült, míg további öt fő könnyebb sérüléseket szenvedett el, örökre nyomot hagyva a helyszín emlékezetében.

A rendőrség gyors intézkedései révén kilenc személyt állítottak elő, közülük hatot csoportos garázdaság és súlyos testi sértés gyanújával hallgattak ki. Mindezek ellenére mindannyian szabadlábon védekezhetnek. A nyomozás során felmerült, hogy a feltételezett indíték a bosszú lehetett, ugyanakkor a támadók céltalanul támadták meg a vendégeket, ami fokozta a helyzet zűrzavarát.

A levegőben megfagyott a pillanat, mintha az idő megállt volna. A zaj, ami a körülöttünk lévő káoszból származott, hirtelen elhalt, és csak a szívverésem zaja töltötte be a teret. A tömegben keveredő félelem és feszültség egyre nőtt, ahogy a helyzet eszkalálódott. A következő másodpercben már nem a szavak, hanem a tettek vettek át mindent: menekülés. Próbáltam kiutat találni a zűrzavarból, ahol a kezek és lábak összeverekedtek, miközben a világ körülöttem egyre inkább káoszba fulladt. A pillanatnyi dermedség után a túlélés ösztöne hajtott előre, a menekülés pedig már nem csupán vágy, hanem kényszer lett.

A szemtanúk akkori hozzászólásaiból kirajzolódik, milyen hirtelen váltott át egy békés szombat esti buli félelmetes túlélőhelyzetté.

Egyikük így idézte fel az emlékeket:

A haverokkal a kávézó előtt ültünk, és éppen az adrenalin szintünk az egekben járt. Hirtelen berontott valaki, és elhangzottak a lövések meg a kiáltások. Mi csak meredten néztünk, míg az egyik tettes a piros baseballütőjével hátba ütött egy embert, aki azonnal összeesett. Ekkor kezdett el hátrálni a szívünk. Amikor a vendégek pánikszerűen kiszaladtak, mi is a lábunkat vettük, és futni kezdtünk. Később döbbentünk rá, hogy minden ismerősünk bent maradt – szerencsére senkinek nem esett baja.

Egy másik látogató a következőképpen mesélte el tapasztalatait:

"Éppen szülinapi bulit tartottunk néhány barátnőmmel, amikor néhány kellemetlenkedő figura úgy döntött, hogy viperával hadonászik mindössze pár centire az arcunktól. Totálisan rémületben voltunk!"

Volt, aki a belső helyszínt idézte fel:

Elképesztően rémisztő volt látni, ahogy a baseballütők csattogtak a pulton. A levegő hirtelen megfagyott, a tömeg megrémült, majd pánikszerűen az emelet felé szaladt. Az ajtóban egy fiú kezét a fejére szorította, míg mások könnyekben törtek össze. A kirakati üveg betörve, a kinti virágok és székek szétszóródva hevertek, néhányan pedig a földön ülve próbálták felfogni a helyzetet. Mindez pedig csak egy szombat esti buli kezdete volt...