Ölelés, amelyben a szívverések összefonódnak, verekedés, ahol a feszültség szikrázik, lelki összeomlás, amikor a belső világ darabokra hullik, és vetkőzés, ami nem csupán a ruhák eltávolításáról szól, hanem a lelkünk mélyebb rétegeinek felfedéséről.

Lehet-e szakmai szempontból hiteles könyvet írni olyan személytől, akinek neve leginkább egy, a MeToo-mozgalom keretein belül kibontakozó ügy kapcsán vált ismertté, még ha van is némi kapcsolódási pontja a szakmával, jelen esetben a zenés színházzal? Kerényi Miklós Gábor, akit művésznevén KERO-ként ismerünk, nemrégiben bemutatta A zenés rendezés titkai címmel megjelent vaskos munkáját. Az olvasók számára világos, hogy akik a zenés színpadi műfajokkal, rendezéssel és dramaturgiával szeretnének mélyebben megismerkedni, egy alaposan kidolgozott szakmai útmutatót fognak kézhez kapni.

Álszentség lenne nem azzal kezdeni Kerényi Miklós Gábor könyvét, hogy az ember megnézi, vannak-e benne arra utaló részek, hogy a szerző feldolgozta a 2017-ben történteket. Reflektál-e arra, hogy többen azzal vádolták, hogy az Operettszínház művészeti vezetőjeként pozíciójával visszaélve zaklatta őket? Kerényit, aki nem tagadta a vádakat és bocsánatot kért, hét évvel ezelőtt kirúgták emiatt a munkahelyéről, a Budapesti Operettszínházból.

A MeToo-ügyek nyilvánosságra kerülésének időszakában nemcsak a világban, hanem Magyarországon is számos olyan történet jött elő, amelynek az áldozatai addig hallgattak, az elkövetők - vagy feltételezett elkövetők - pedig nagyon különböző módokon reagáltak, élték vagy nem élték túl ezeket a vádakat. És ennyi év távlatából az is látszik, hogy ezeknek az ügyeknek nem lett megoldása, valamiféle megnyugtató lezárása, és már annak is tanúi lehetünk, hogy az élet megy tovább, van, aki visszatér a pályájára, és elindul egyfajta rehabilitáció.

Kerényi Miklós Gábor könyve kétségtelenül abba a tradícióba illeszkedik, amely szerint a színházi szakemberekre elsősorban műveik révén emlékezünk. A szerző valószínűleg arra törekedett, hogy a szakmai hitvallása mellett méltóképpen megörökítse azokat a sikeres produkciókat, amelyeket az elmúlt évtizedek során színpadra állított. Ezzel nemcsak a múló színházi pillanatok értékét kívánja megőrizni, hanem az utókor számára is tanulságos lenyomatot hagy az általa teremtett művészetből.

Mert kétség sem fér hozzá, hogy Kerényi rengeteg emlékezetes produkciót - operát, operettet, musicalt - vitt sikerre nemcsak hazánkban, hanem a nemzetközi színtéren is. Gondoljunk csak A Notre Dame-i toronyőrre, a Rómeó és Júliára, a Miss Saigonra, az Elisabethre, vagy legutóbb a Lévi Story! - A farmerkirályra. E művek egy részéről fotókat is találhatunk a kötetben. Ezért nyilvánvaló, hogy...

A zenés színházi produkciók világában a sokszínűség és a részletek harmonikus összehangolása kulcsfontosságú. Ahhoz, hogy a rengeteg jelentéssel bíró momentum – legyen az a zene, tánc vagy prózai szöveg – egy egységes és magával ragadó élményt nyújtson, elengedhetetlen a precíz tervezés és a gondos együttműködés. Képzeljük el, ahogy a színpadon egy varázslatos kaleidoszkóp bontakozik ki: a színészek, énekesek és táncosok egyaránt hozzájárulnak a produkció szívveréséhez. Az ő egyedi tehetségük és kreativitásuk minden egyes előadás során új színt ad, hiszen a szerepek gyakran összefonódnak, így egy színész nemcsak, hogy játszik, hanem énekel és táncol is – ezzel pedig új dimenziókat nyit meg a karakterek megformálásában. A díszletek, jelmezek és kellékek világának hangulata szintén elengedhetetlen a történetmeséléshez. Mindezeket a látványos elemeket a világítás és a hangzás teszi teljessé, hiszen az előadás atmoszféráját alapvetően meghatározza, hogy a nézők hogyan érzékelik a színpadon zajló eseményeket. A folyamat során a rendező, koreográfus, zeneszerző és a színészi csapat közötti szoros együttműködés és folyamatos kommunikáció elengedhetetlen. Az apró részletek, mint például a hangsúlyok, a mozdulatok és a zene ritmusának precíz összehangolása hozzájárul ahhoz, hogy a produkció egy harmonikus egységet alkosson, amely mély benyomást gyakorol a közönségre. Így válik a zenés színház egy varázslatos élménnyé, ahol minden elem – a tánc, zene, próza és a látvány – összhangban van egymással, és együtt mesél egy felejthetetlen történetet.

Nem könnyű tehát összerakni egy előadást, ahogy a szerző írja: a rendezés összetett személyiséget követel, és szinte hadvezéri feladat. Eközben pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan bánunk a szerepelőkkel, és ezt Kerényi Miklós Gábor is tudja: A próbavezetés című fejezetben olvashatunk arról, hogyan kell megteremteni a körülményeket - például pontosan kell befejezni a próbát, mert a művészek gyakran két-három percet sem tolerálnak - és a próbahangulatot, de kitér arra is, hogyan alakul a rendező és a szereplők közötti kapcsolat.

A lényeg az, hogy a személyes hitelesség megteremtése kulcsfontosságú, hiszen meglepő módon ez a személyiségjegy a rendezői karrier egyik alapköve. Az a kérdés, hogy a közreműködők – legyenek azok színészek, énekesek vagy táncosok – mennyire hisznek abban, amit a rendező mond. Ha sikerül ezt a bizalmat kialakítani, akkor az a művészi megvalósítás során óriási lépést jelenthet előre.

Kerényi különös hangsúlyt fektet a színpadi instrukciók különféle megközelítéseire és jellegére, különös figyelmet szentelve annak, hogy "miként érhetjük el a különböző érzések és vágyak egyedi kifejezésmódjait színész kollégáink segítségével". E szavakkal él: "Egy-egy szituációban arra kell ösztönöznünk művésztársainkat, hogy túllépve a saját képességeik határain, elérjék azokat a dimenziókat, ahol váratlan és különleges pillanatok születhetnek." Véleménye szerint ilyenkor az előadóknak szembe kell nézniük saját árnyaikkal, félelmeikkel és szégyenérzetükkel. "Ha azonban kitartóak vagyunk, olyan izgalmas és emlékezetes pillanatok tanúi lehetünk, amelyek igazi művészeti csodákká válnak."

Kerényi itt rávilágít arra, hogy "manapság, a MeToo-mozgalom tükrében ez a téma kifejezetten érdekes lett". Kifejti, hogy az Egyesült Államokban milyen "különös normák" irányítják a viselkedést, például el kell kerülniük mindenféle testi kontaktust. "Szerencsére nálunk egyelőre nincsenek ilyen szigorú előírások" - írja a rendező, de hozzáteszi, hogy ennek ellenére "fontos, hogy mindannyian odafigyeljünk arra, hogy senki emberi méltóságát ne sértsük meg".

Viszonylag hosszan ír tehát arról, hogyan lehet olyan útra csábítani a partnereket, ahol még nem jártak, hogyan lehet elhárítani a kétségeiket, a félelmeiket.

Elengedhetetlen, hogy a szélsőséges rendezői vízióinkat időben egyeztessük a szereplőinkkel. Meg kell győznünk őket arról, hogy egy-egy jelenet – legyen az egy szenvedélyes ölelkezés, egy porig romboló verekedés, egy érzelmi kitörés vagy akár egy merész vetkőzés – izgalma és különlegessége valóban megéri az energiát és a belefektetett munkát. A lista tovább bővíthető, hiszen minden egyes akciónak megvan a maga varázsa és jelentősége a történet szövetében.

Ennyi szerepel tehát a könyvben: arra nézve nem kapunk semmilyen utalást, hogy 2017-ben jó eszközöket választott-e a művészi elképzelései megvalósítására. "Be kell, hogy valljam, sok élethelyzetben, sok megoldásban, stílusban, viselkedésben valóban közelítettem ahhoz a határhoz, ami még szerintem elfogadhatónak tekinthető.

Soha nem állt szándékomban megalázni bárkit is! Ha valaki mégis így érez, szeretném kifejezni sajnálatomat, és személyesen is bocsánatot kérni tőle. Mindig is arra törekedtem, hogy a művészet különféle formáit és a belső világok gazdagságát felszabadítsam. Ezt 2017-ben fogalmaztam meg, és az újonnan megjelent könyvben sem található nyoma annak, hogy másként vélekednék erről.

A "Zenés rendezés titkai" egy igazán különleges mű, amely valódi hiánypótló szerepet tölt be. Ez az elméleti összefoglaló évtizedek tapasztalataira és gyakorlati megoldásokra építkezik. Nem csupán a szakma képviselői, hanem a műfaj iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják, hiszen függetlenül attól, hogy milyen véleménnyel vannak a határokról és a művészi szabadságról, mindenki talál benne inspiráló és hasznos információt.