A kukorica termesztéstechnológiájának innovációja: új távlatok a lehetőségek világában A kukorica, mint a mezőgazdaság egyik alappillére, folyamatosan új kihívások elé állít minket. Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség és a fenntartható gazdálkodás ir

Az elmúlt 34 év során jelentős átalakulások zajlottak a hazai szántóföldi növénytermesztés terén, amelyek alapjaiban forgatták fel ennek a viszonylag jövedelmező ágazatnak a helyzetét.

A korábbi évtizedek során tapasztalt, fokozatos technológiai fejlődés már nem elegendő ahhoz, hogy a növénytermesztési szektor versenyképességét megőrizzük vagy akár növeljük. Az új kihívásokra való reagálás érdekében sürgős szükség van innovatív gondolkodásra és korszerű agrotechnikai megoldások alkalmazására. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a hazai és nemzetközi piacokon megőrizzük pozícióinkat, sőt, ambícióinkkal összhangban bővítsük jelenlétünket.

Különösen nagy figyelmet kaptak a tavaszi vetésű, őszi betakarítású kapásnövények, mint például a kukorica és a napraforgó. E növények kiemelkedő szerepet játszanak a hazai szántóföldi növénytermesztés felépítésében, és döntő súllyal bírnak a mezőgazdasági termelés terén.

A klímaváltozás hatásai az idei évben és az azt megelőző időszakokban különösen intenzíven érvényesültek, ami jelentős mértékben hozzájárult a kukorica vetésterületének drámai csökkenéséhez. Míg korábban a szemes kukoricát körülbelül 1 millió hektáron termesztették, addig az elmúlt 23 év során ez a terület 800 ezer hektárra zsugorodott, ami jól tükrözi a környezeti változások következményeit.

A 2024-es GOSZ-VSZT-NAK Kukorica Posztregisztrációs kísérletek legkiemelkedőbb éréscsoportjában, a korai csoportban (FAO 300-399) a KWS OLTENIO hibrid végzett az élen! Ez a kiváló minőségű hibrid valódi ékköve a kukoricatermesztésnek, amelyre bátran támaszkodhatunk a következő évben. Ne habozzon, további információkért KATTINTSON A KÉPRE!

A legutóbbi másfél évtized során a termésingadozás kiemelkedő szerepet játszott a mezőgazdasági tájban. Az évenkénti hozamok ingadozása 2,5 és 5,0 tonna/hektár között mozgott, ami világosan rámutat a kedvezőtlen időjárási körülmények hatásaira.

Miközben hazánkban a kukorica vetésterülete jelentősen visszaesett, addig a világban - a nagy vetésterületű növények közül - a kukoricáé növekedett a legdinamikusabban (1970-ben 113,1 millió ha, 2022-ben pedig 203,5 millió ha).

A kukoricatermesztésünk agronómiai és ökonómiai versenyképességének növelése érdekében jelentős mértékben változtatnunk kell az eddig alkalmazott termesztéstechnológián, alkalmazkodva a megváltozott környezeti feltételekhez (elsősorban a klímaváltozás negatív hatásaihoz), illetve alkalmazva azokat az agrotechnikai elemeket (precíziós technológia, levéltrágyák, növekedésszabályozók, bioaktív anyagok stb.), amelyek már rendelkezésünkre állnak.

Szakmai berkekben rendszeresen napirendre kerül az a kérdés, hogy a kukorica, mint C4 fotoszintetizáló növény, milyen mértékben rendelkezik genetikai terméspotenciállal, és hogy ezen potenciál maximális kihasználása milyen mértékben lehetséges, illetve érdemes a hazai ökológiai és technológiai környezet figyelembevételével.

Jelenleg az országos termésátlagot (évek átlagában 7,0 t/ha) mind a gyakorlatban, üzemekben realizált kiemelkedő szintű termése (18,0 t/ha), mind a kisparcellás kísérletek rekordtermése (22,0 t/ha) lényegesen (2,53-szorosan) meghaladja, nem beszélve az USA-ban elért maximális terméshez (41 t/ha) viszonyítva.

A környezeti, genetikai és agrotechnikai tényezők hatásainak gyakorlati alkalmazhatóságát tartamkísérletek révén tudjuk a legjobban bemutatni. 1983-ban a Debrecentől mindössze 15 km-re fekvő Látóképi Kísérleti Telepen indítottunk egy ilyen kísérletet, amely kiváló mészlepedékes csernozjom talajon valósult meg.

Ennek irányítása az 1983-2003. években dr. Ruzsányi László egyetemi tanár, majd 2003-tól napjainkig dr. Pepó Péter egyetemi tanár vezetésével történt, illetve jelenleg is folyik. A tartamkísérlet több, mint 40 éves fennállása óta több százezer kísérleti adattal rendelkezünk, amelyek feldolgozása, értékelése soksok hasznos, a gyakorlatban is alkalmazható kutatási eredményt adott.

A tartamkísérlet lényegét képező alapkezelések – mint például a vetésváltás, trágyázás és öntözés – folyamatosan jelen voltak, csupán egy tényező mutatott eltérést: a talajművelés, különösen a szántás lazításának hatása nem volt észlelhető. Az alapelvek megőrzésével párhuzamosan olyan technológiai modellek kidolgozására törekedtünk, amelyek valós elméleti és gyakorlati kérdésekre keresnek megoldásokat.

Ilyen kísérletsorozatot kezdtünk el a 2024. évben, melynek lényegét egyrészt az jelenti, hogyan tudunk hatékonyan alkalmazkodni a klímaváltozás negatív hatásaihoz, másrészt az, hogyan tudjuk agrotechnikai beavatkozásokkal az adott hibrid genetikai potenciálját a lehető legnagyobb mértékben realizálni.

A 2024-es év kísérleteinek első éves eredményei új és izgalmas felfedezéseket tártak elénk. Ezek az egyéves adatok tájékoztató értékkel bírnak, különösen figyelembe véve, hogy a kísérleteket kiváló víz- és tápanyag-gazdálkodású csernozjom talajon végeztük. Az eredmények sokfélesége és érdekessége hozzájárul a tudományos diskurzushoz, és reméljük, hogy további kutatások alapjául szolgálnak.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: Dr. Péter Pepó, a neves szakember, aki elkötelezetten dolgozik a tudomány és az orvostudomány határvonalán.

Debreceni Egyetem, MÉK, Növénytudományi Intézet