Le Mans történetében rég nem tapasztaltunk ekkora győzelmet (és drámát).
Az utóbbi versenyek tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy Fabio Quartararo végre visszanyerte régi formáját. Jerezben már jelezte, hogy nem véletlenül nyerte el a világbajnoki címet, hiszen sikerült megnyernie a pole pozíciót. A második helyről Marc Márquez indult, akit öccse, Alex követett a rajtrácson. Ezzel szemben Bagnaia továbbra is küzd, hiszen az időmérőn csupán a hatodik helyet tudta megszerezni.
A kétszeres világbajnok Pecco ekkor még nem sejtette, hogy a kvalifikáción elért hatodik helyezése lesz a hétvégéje csúcspontja, hiába tűnt ez elsőre nem túl figyelemre méltónak. Az olasz motorversenyző a sprint első körében sajnálatos módon hibázott: megcsúszott, és ezzel gyakorlatilag véget is ért a szombati programja.
A tizenhárom körös sprint első szakaszában Quartararo remekül megőrizte vezető pozícióját, ám később Marc és Alex Márquez is megelőzte őt. A legnagyobb meglepetést azonban a Gresini csapat újonca, Fermin Aldeguer okozta, aki lenyűgöző teljesítménnyel és bátor küzdelemmel sikeresen lehagyta a yamahás francia versenyzőt. Aldeguer számára ez mindössze a hatodik versenyhétvégéje a MotoGP-ben, így igazán figyelemre méltó, hogy máris a dobogón ünnepelhetett.
A vasárnap karcosnak ígérkezett: bár a főfutam előtti esőcseppek már megérkeztek, senki sem tudta, hogy a verseny alatt is megáldanak-e minket a felhők. A pálya állapota is kérdéses volt, hiszen az eső és a napsütés váltakozása miatt nehezen lehetett megmondani, mennyire szárad majd fel. Az utolsó pillanatokban a pilóták folyamatosan váltogatták a gumikat: az esőgumiról slickre, majd vissza a slickről az esőgumira. Néhány versenyző dupla hosszúkörös büntetést is begyűjtött, mivel az utolsó pillanatban, a felvezető kör során nem a rajtrácsra, hanem a boxba hajtottak, hogy motort cseréljenek.
A versenyt megelőző feszültség és izgalom csak megalapozta azt a brutális csatát, ami a pályán kibontakozott: az első néhány körben a pilóták szinte hadakoztak egymással, mint a gladiátorok. A futam egy komoly karambollal vette kezdetét, amikor Bagnaia, Joan Mir és Bastianini összeütköztek, mintha csak egy előre megírt dráma lett volna. Pecco számára Le Mans-ban ezúttal sem hozott szerencsét a sors, hiszen a bukása után, bár vissza tudott térni a versenybe, már nem volt mit veszítenie. Innentől kezdve a futam csupán egy üres formalitás lett számára.
A rajtrácsról elrajtoló Quartararo számára nem alakultak kedvezően a dolgok: a francia pilóta a harmadik körben balesetet szenvedett, így hazai pályáján nem tudta megcsillogtatni tehetségét. A boxkiállások, motorcserék, hosszúkörös büntetések és esések által megnehezített versenyt végül Joan Mir, Brad Binder, Jack Miller, Miguel Oliveira, Fabio Quartararo és Alex Márquez nem tudták befejezni. Alex kétszer is a földön találta magát; az első esés után visszatért a motorjára, de a második alkalommal már nem tudott folytatni. Örömteli hír, hogy a zűrzavaros futam végén senki sem szenvedett komolyabb sérülést.
A zűrzavaros helyzetből végül Johann Zarco került ki győztesen. A francia versenyző olyan lenyűgözően irányította Hondáját az esőben, mintha az egész Franciaország jövője a vállán nyugodott volna. Minden egyes kör során egyre nagyobb távolságot tartott a második helyen zakatoló Marc Márqueztől, akit végül hihetetlen, 20 másodperces előnnyel utasított maga mögé.
Elképesztő sporttörténelmi pillanatnak lehettünk tanúi, amikor Zarco átszelte a Le Mans-i célvonalat, és a lelátók több tízezer francia szurkolójának üdvrivalgása szinte felrobbantotta a levegőt. Ezúttal valóban jelen voltunk egy olyan eseményen, amelyet a jövőben sokan emlegetni fognak: 71 év telt el azóta, hogy francia pilóta nyert a királykategóriában Le Mans-ban. Ráadásul Zarco a Hondával nemcsak a győzelmet ünnepelte, hanem egyben véget vetett a Ducati dominálta időszaknak is, hiszen 22 verseny óta kizárólag Ducatival születtek futamgyőzelmek. Most azonban egy új fejezet kezdődött.
Johann Zarco második királykategóriás győzelme volt ez, esőben, a tizenhetedik helyről rajtolva, hazai pályán, hazai közönség előtt. Csodálatos. Természetesen a védjegyévé vált hátraszaltó, és az érzelmes pillanatok se maradtak ki.
Marc Márquez ezúttal különösen átgondoltan közelítette meg a versenyt: felismerte, hogy a francia versenyzőt elkapni szinte lehetetlen, így inkább higgadtan és kiegyensúlyozottan teljesítette a gyári Ducati második helyét. Zarco lenyűgöző teljesítményével minden figyelmet magára vont, pedig Fermin Aldeguer is megérdemli a dicséretet: a spanyol újonc a főfutamon is brillírozott. A verseny végén sikerült megelőznie Pedro Acostát, így felállhatott a dobogó legalsó fokára. Ezzel a Gresini csapatnál versenyző fiatal egyetlen hétvége alatt két dobogós helyezést is elért, ami méltán számít életének első komoly sikerének a MotoGP-ben.
Marc Márquez ismét megelőzte öccsét a világbajnoki pontverseny rangsorában. Jelenleg 171 ponttal áll az élen, míg Alex, aki egy baleset következtében jelentős hátrányba került, 149 pontot gyűjtött össze. Pecco Bagnaia helyzete viszont egyre aggasztóbb: a Le Mans-i versenyhétvége katasztrofális nulla pontos teljesítménye után csupán 120 pontja van, ami 51 ponttal kevesebb, mint Márquez eredménye. Mivel egy versenyhétvégén maximum 37 pontot lehet elérni, Bagnaia lemaradása már igencsak komoly, így innentől kezdve keményen kell dolgoznia, ha még szeretne versenyben maradni csapattársa mellett.
