Felfedezték, milyen varázslatos illat lengte körül Kleopátra, az ókori Egyiptom legendás uralkodónőjének.
Az ókori Egyiptom utolsó valódi uralkodója az antik világ legelegánsabb és legdrágább illatát, a mendesi parfümöt viselte magán, amelynek elkészítési módjáról számos recept maradt fenn; csak az a kérdés, hogy melyik a legautentikusabb.
Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megállapítottuk, Kleopátra egyszerre tündöklő, tragikus és némileg baljóslatú alakja, illetve a körötte burjánzó mítoszok máig rendkívüli módon foglalkoztatják a közvéleményt. Ami nem csoda, elvégre ő volt az ókori Egyiptom utolsó valódi uralkodója, vagy ha úgy tetszik, fáraója; egy szép, fiatal és titokzatos nő egy haldokló birodalom élén, aki már életében, a Kr. e. I. században is valóságos világsztárnak számított, kultusza pedig azóta is töretlen.
Hivatalos titulusa egyébként VII. Kleopátra Philopatór lenne, de mivel az előtte uralkodó hat Kleopátra a kutyát nem érdekli, a sorszámot legfeljebb komoly, tudományos értekezésekben szokták kitenni: ő egyszerűen csak Kleopátra, és kész. Shakespeare és Shaw drámát, Händel és Barber meg operát írtak róla, ő lett a 19. században felfutó, a sosemvolt, varázslatos kelet világát fetisizáló orientalista képzőművészeti divat első számú posztersztárja, valamint hullámzó színvonalú ponyvaregények hőse, a századfordulón pedig a filmipar is felfedezte magának, és innentől kezdve számolatlanul készültek az egzotikus egyiptomi királynő életét bemutató, jobb-rosszabb (inkább rosszabb) alkotások, mint például a Hollywood egyik leggrandiózusabb bukásaként számon tartott 1963-as Kleopátra, Elizabeth Taylorral a címszerepben.
Kleopátra nem csupán a szenvedélyes szerelmi kapcsolataival, ravasz politikai stratégiáival vagy éppen bőrszínével vonzza a figyelmet, hanem az is, hogy életének minden aspektusa mélyen tükrözi korának kulturális és társadalmi összefonódásait. E titokzatos fáraónő története tele van drámai fordulatokkal és lenyűgöző teljesítményekkel, amelyek nem csupán a hatalomról, hanem a nőiességről és a bölcsességről is szólnak.
Érdekes módon, még ezzel kapcsolatban is meglehetősen részletes információink vannak.
Kleopátra idejében Egyiptomban már régóta komoly hagyománya volt a füstölők és parfümök előállításának, amelyekre az egész ókori világban nagy volt a kereslet. A legkorábbi ismert recept, a Görögországban kyphi (vagy kapet) néven ismert illatanyag receptje a legelső piramisok építésének idejéből származik. Míg a modern parfümök alkoholon alapulnak, a kyphi állati zsír és növényi olaj felhasználásával készült. Ezeket gyantával, gyökerekkel és bogyókkal együtt égették el, az így keletkezett füstöt pedig az egyiptomiak otthonaik és ruháik illatosítására használtak.
Az a különleges illat, amely Kleopátra kedvencének számított, Mendes városából származik, amely a Nílus-deltában található virágzó település. Ez a hely kulcsszerepet játszott a fűszerekkel folytatott kereskedelemben, különösen Indiából, Afrikából és Arábiából érkező termékek terén. Az idősebb Plinius, a híres római enciklopédista, és Dioszkoridész, a görög orvos is méltatták a mendesi parfümöt, amely a régészek szerint a legendás Chanel No. 5 antik megfelelője lehetett. Sajnos az eredeti receptje mára elveszett, de különböző korabeli írások révén csupán részben rekonstruálható.
A görög-római leírások négy különböző összetevőt sorolnak fel: a gyantán és a mirhán kívül a parfüm tartalmazott kassziát, egy kevésbé erős fahéjnövényt, valamint balanos-olajat, amelyet egy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten őshonos fa, a Balanites aegyptiaca (egyiptomi balzsam) magjából lehet kinyerni.
Sajnos, a rendelkezésünkre álló információk meglehetősen hiányosak. Egyes források a tiszta fahéj hozzáadását javasolják a keverékhez, míg mások egyáltalán nem említik ezt az összetevőt. A bizánci orvos, Aeginai Pál, az egyik legátfogóbb listát készítette az összetevőkről, amely tartalmazza a terpentinpisztáciát is. Érdekes módon, míg Pál körülbelül fél kiló pisztáciát ajánl, más szerzők szerint a recept összesen tízszer annyit igényel. Hasonlóan zavaros helyzet áll fenn a balanos olajjal kapcsolatban is.
A különböző források nem csupán az összetevők listájában, hanem az elkészítési módszerekben is eltérnek egymástól. Theophrasztosz, a híres görög filozófus és Arisztotelész tanítványa, úgy véli, hogy a parfümolajat tíz nap és éjszaka folyamatosan főzni kell, mielőtt a többi hozzávalót hozzáadnák. Ezzel szemben Pál azt javasolja, hogy a parfümöt nem szabad forralni; helyette legalább 60 napon keresztül alacsony hőmérsékleten kell tartani. Ő is hangsúlyozza, hogy a gyanta legyen az utolsó összetevő, amit a keverékhez adunk, majd az elkészített elegyet egy hétig keverni kell, mielőtt tárolásra kerülne.
2018-ban Dora Goldsmith, egyiptológus, és Sean Coughlin, tudománytörténész, egy izgalmas kísérlet keretében megpróbálták újraalkotni a mendesi parfüm egy lehetséges verzióját. Különböző összetevők kombinációit vizsgálták, és végül egy olyan illat született, amelyet elegáns és fényűző jelzőkkel illettek. Caro Verbeek, illattörténész, a következőképpen jellemezte a végeredményt: "átható, vöröses, erős, meleg, gazdag, édes és enyhén keserű." A parfüm fűszeres és finoman pézsmás karaktere nemcsak Plinius és Pál írásait elevenítette fel, hanem tartósságával is felülmúlta számos modern parfümöt.
Persze Kleopátra számára a parfüm csak egy kis része volt egy sokkal átfogóbb szépségápolási rutinnak. Az egyiptomi királynő, akinek számos tartós kozmetikai praktika népszerűsítését tulajdonítják, állítólag zúzott bíbortetűből készült rúzst viselt, valamint tejben - pontosabban erjesztett szamártejben - is fürdött, hogy megfiatalítsa a bőrét, és méz, kréta és almaecet keverékével moshatta az arcát.
