Két emlékezetes találat és 180 megmentett élet.
Borbás Gergely rögtön a pályafutása kezdetén örökre beírta a nevét a Ferencváros, sőt az egész magyar labdarúgás történetébe, hiszen 1901-ben ő szerezte a Fradi első gólját, majd két évvel később, 1903-ban a válogatottban is először ő volt eredményes a Csehország ellen 2-1-re megnyert találkozón, amely egyébként a nemzeti csapat második hivatalos mérkőzése volt.
Borbás nem csupán egyszerűen szerencsés, hanem roppant tehetséges futballista volt, csupán 16 évesen, már 1900-ban bekerült a Ferencváros kezdőcsapatába. Az ünnepségen Tobak Csaba, a Fradi Múzeum igazgatója, az FTC Baráti Körének főtitkára idézte fel az 1884-ben született és 1976-ban elhunyt Borbás Gáspár életének, illetve futballpályafutásának legfontosabb állomásait, kemelte, hogy az emlékezetes, történelmi góljain kívül Borbás volt az első magyar labdarúgó, aki elérte a 25. válogatottságot és aki jogi végzettséget is szerzett. Megjegyezte, Borbás csupán egyetemi tanulmányai alatt, 1904-1909 között igazolt át a MAC-ba, majd visszatér az FTC-be. 1916-ban, 32 évesen pedig azért hagyott fel az aktív játékkal, mert az ügyészségen a főnöke választás elá állította: gladiátor, azaz futballista vagy főügyész akar lenni.
Sokan talán nem tudják, hogy Borbás Gáspár, aki az FTC legendás játékosai és edzői közé tartozik, hasonlóan a mártírhalált halt Tóth Potya Istvánhoz, a vészkorszak és a nyilas terror időszakában zsidó emberek életét mentette meg.
- Nála jobb példaképet aligha találhatnánk a fiatalok számára - hangsúlyozta Nyíri Zoltán, az FTC ügyvezető alelnöke, miközben méltatta Borbás Gáspárt. A kiváló labdarúgó nemcsak hogy maximálisan kiaknázta tehetségét (1928-ban őt választották az addigi legjobb balszélsőnek), hanem a legnehezebb időszakokban is emberségről és tisztességről tett tanúbizonyságot.
Az ünnepség meghitt atmoszféráját különösen emelte, hogy Borbás Gáspár egyik dédunokája, Borbás Dorka személyesen köszönetet mondott a dédpapa emlékének tiszteletére. A rendezvény fénypontja volt a roppant ízlésesen megalkotott szobor, amely a korabeli fényképek alapján szinte megszólalásig hasonlít a hajdanvolt kiváló labdarúgóra; ezt a remekművet a másik dédunoka, Borbás Márton készítette el. Emellett testvérük, Borbás Barnabás is hozzájárult az eseményhez, hiszen ő írta meg a legendás ős életútját, amely még inkább életre keltette a családi hagyományokat.