Friss információk a szarajevói embervadászatról: minden egyes kilőtt civil esetében külön díjat állapítottak meg.

Nemrégiben rendelte el a milánói főügyészség a nyomozást abban az ügyben, amelyhez az adatokat egy elszánt olasz író, újságíró és egy egykori bíró, aki ma már ügyvédként dolgozik, szedte össze az évek során.

Ezio Gavazzeni író évek óta gyűjtött információkat a szafarikról. Egészen pontosan azóta, hogy 2023-ban bemutatták a szlovén filmes Miran Zupanic dokumentumfilmjét Sarajevo Safari címmel. A filmben elhangoztak ugyanis olyan tanúvallomások, amelyek arra utaltak, hogy a boszniai háború idején - 1992 és 1996 között -, amikor a szerbek ostromolták a bosnyákok védte Szarajevót, turistának álcázott gazdag olaszok utaztak hétvégente a városhoz, és a környező dombokról lövöldöztek békés civilekre az utcákon.

Az egyik vallomás szerint Belgrádból autóval vagy busszal vitték el őket a Szarajevó környéki dombokra.

Most viszont újabb titkokra derült fény.

Minden kilőtt civilnek ára volt

Az ügyben újabb tanú lépett elő, aki jelentős információkat hozhat a felszínre. A 62 éves Edin Subasic, boszniai nyugdíjas, vallomása kulcsfontosságú lehet annak tisztázásában, hogy valójában zajlottak-e ezek a pénzért végrehajtott gyilkosságok. Ezzel a vallomással lehetőség nyílik arra, hogy bizonyítást nyerjen: valóban olasz milliomosok érkeztek Szarajevóba, hogy ott, pénzért célba vegyenek olyan ártatlan civileket, akik túlélték a modern történelem leghosszabb katonai ostromát (1992-1996) a bosnyák fővárosban. Subasic nyilatkozata az egyik legfontosabb bizonyíték az olasz milánói főügyészség által indított nyomozás során.

Subasic, valamint Szarajevó korábbi polgármestere, Benjamina Karic, 2021 és 2024 között, e-mailen és WhatsAppon keresztül osztották meg tudásukat a régebbi eseményekről.

A férfi, akit az irodalom professzoraként ismertek, egykor újságíróként tevékenykedett, mielőtt a háború sötét árnyéka rávetült volna az életére. 1992-ben, amikor a harcok elkezdődtek, elhatározta, hogy csatlakozik a bosnyák hadsereghez, és a katonai hírszerzés tagjaként kezdett dolgozni. A szolgálat során először hallott az embervadász szafarik titokzatos világáról, amelyek már akkoriban is megrázták a lelkét, és mély nyomot hagytak benne.

Elképesztő volt felfogni, hogy a turistaként megérkezett mesterlövészek az adott helyszínen szabadon választhatták ki, kit akarnak eltenni láb alól: felnőtt civilt, nőt, gyermeket, terhes nőt, vagy akár katonát. Mindez pedig nem volt ingyen, hiszen mindennek megvolt a maga ára!

A férfi szavait az El País lapján idézték.

1993 végén a bosnyák katonai elhárítás vezetője, Subasic, megbízta magát azzal, hogy alaposan átvizsgálja és értékelje az elfogott szerb foglyok vallomásait. Az egyik fogoly egy 20 éves szerb önkéntes volt, akit a bosnyákok éppen akkor fogtak el, miközben a város peremén álló, elhagyatott házakat fosztogatta. Ez a fiatal férfi beszámolt arról, hány szerb fegyveres érkezett busszal a frontra, és érdekes módon említette, hogy volt egy másik csoport is, akik drága fegyverekkel és vadászfelszereléssel utaztak velük, így jelezve, hogy a konfliktus nem csupán a harcászat, hanem a jólét és a felszereltség harca is volt.

Az út során szóba elegyedett egyikükkel, aki elmesélte neki, hogy ők nem zsoldosok, hanem vadászok voltak Milánóból. Szerbeket fizettek le, hogy Szarajevó utcáin emberekre lövöldözzenek. Maga az önkéntes is megdöbbent a hallottakon.

Ezután a foglyot megint elővették és kihallgatták. Megtudták, hogy az olaszok Paléban - mintegy 15 kilométerre Szarajevótól - szálltak le a buszról, ahol a szerb különleges erők dzsipjei vártak rájuk és vitték el őket. Subasic feljegyzést készített az ügyről, majd ez alapján főnöke azonnal felvette a kapcsolatot az ENSZ békefenntartó erőinél (UNPROFOR) állomásozó SISMI (az egykori olasz katonai hírszerző szolgálat) tisztjeivel, és tájékoztatta őket a történtekről. A bosnyákok azt követelték, hogy a hírszerzés ellenőrizze odahaza az állításokat, és ha igaz, akkor tegyenek lépéseket ezek leállítására Olaszországban.

1994 tavaszán az olasz katonai hírszerzés visszajelzett, és megerősítette a szerb fogoly által elmondottakat. Állítólag azonosították, hogy honnan indultak ezek a csoportok, és semlegesítették ezt a tevékenységet" - jelentsen is ez bármit. Miután a SISMI válasza igazolta a bosnyákok értesülését, ezért a katonai hírszerzés megoldottnak tekintette és lezárta az ügyet.

Még Magyarország is belekeveredett

A korábbi bosnyák hírszerző egy érdekes részletet osztott meg az embervadász szafarik olasz résztvevőinek utazási stratégiáiról. Néhányan repülőgéppel indultak Olaszországból Magyarország irányába, majd busszal folytatták útjukat Belgrád felé. Innen ismét buszra szálltak, vagy akár helikoptert is igénybe vettek, hogy eljussanak Paléba, mielőtt Szarajevóba érkeztek. A frontvonalon a szerb különleges erők tagjai álltak készen arra, hogy átsegítsék őket az ostrom alatt álló városig.

Bár a háború alatt a polgári légiközlekedést felfüggesztették a térségben, a humanitárius segélyszállítmányok rendszeresen érkeztek teherszállító repülőgépekkel, és ezek mellett sokszor turisták is bukkantak fel, akik a vadászat izgalmaira vágytak.

Egy másik szál pedig az, hogy ezek a főként szélsőjobboldali nézeteket valló, fegyverek iránti megszállott emberek Triesztből érkeztek Belgrádba a szerb Aviogenex légitársasággal. Ekkoriban az olasz város repteréről indítottak félig legális járatokat.

A nyugdíjas bosnyák hírszerző, valamint Szarajevó egykori polgármestere egyaránt abban a várakozásban él, hogy hivatalos idézést kapjanak tanúvallomás tételére. Ez lehet a bosnyák ügyészség előtt, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményekkel foglalkozó Nemzetközi Törvényszéken, vagy akár egy olasz bíróságon is.

(Borítókép: A boszniai mesterlövész Nadia Jeriagic egy szarajevói épület 20. emeletéről célba veszi a hegyekben lévő mesterlövészeket. Fotó: David Turnley / Corbis/VCG / Getty Images)