Az év eleji telekom-áremelés csupán egy illúzió, melyet Nagy Márton háborús retorikája kísér.

Még a tavaly tavaszi inflációkövető áremelések miatt volt jóval magasabb a telekomszolgáltatások ára most január-februárban, mint egy évvel korábban. A tényleges januári áremelést nagyrészt az őszi akciók vége és új csomagok bevezetése okozta. Ha változik a csomagkínálat, akkor a KSH a minőségváltozást is figyelembe veszi.

Korábbi akciók megszűnése és új, magasabb áron bevezetett csomagok megjelenése is növelte az árindexet a telekommuniksációs szolgáltatások esetében az év elején - közölte a KSH a HVG-vel. A jelenség a szolgáltatáscsoporton belül egész pontosan a TV + internet + telefon csomagajánlat nevű reprezentánst (vagyis a KSH által megfigyelt terméket) érintette.

Magyarra fordítva: a szó szoros értelmében

Az év elején nem tapasztaltunk jelentős áremelkedést; ehelyett a szolgáltatók az őszi akciókat aktiválták, és új, magasabb árkategóriájú csomagokat kínáltak.

Egyébként

A január-februári telekominfláció emelkedése nagymértékben a tavalyi tavaszi inflációkövető díjemelés következménye.

Mivel idén tavasszal jóval kisebb díjemelésekre készültek a szolgáltatók a telekomszolgáltatások inflációja magától lecsökkent volna.

A telekommunikációs szolgáltatások költségei az utóbbi időszakban a közbeszéd középpontjába kerültek, miután Nagy Márton gazdasági miniszter nyílt harcot indított az áremelések ellen. A miniszter kifejtette, hogy méltánytalan, hogy az év elején bevezetett 16%-os díjemelést a tavasz folyamán egy újabb, körülbelül 3,5%-os, a tavalyi inflációt követő emeléssel tetézik.

A szolgáltatók önkéntes árcsökkentést vállaltak, és a három nagy cég – Magyar Telekom, Yettel és One – a tavaszi díjemelést elengedték. A Telekom és a One nem emelnek árat, míg a Yettel 2026 április végéig kedvezményes ajánlatokkal kompenzálja az emelést. Ezen felül a Telekom és a One azt is megígérte, hogy új, rugalmasabb és kedvezőbb ajánlatokkal állnak elő a közeljövőben.

A tavaszi díjemelés elmaradása nem azt jelenti, hogy a szolgáltatások ára csökkenne; csupán annyit jelent, hogy nem nőnek tovább.

Tehát a telekomszolgáltatások inflációja még mérsékeltebb lesz (éves összehasonlításban) mint lett volna a 3,5 százalék körüli emelésekkel.

A telekommunikációs szolgáltatások inflációs hatásainak vizsgálata kapcsán kulcsfontosságú, hogy mit is mér pontosan a statisztikai hivatal. Először is, a telefoncsomagok gyakran bonyolult szerkezetűek, hiszen egy egyszerű előfizetés is tartalmazhat havidíjat, percdíjat, adatdíjat és SMS-díjat. Ráadásul az ajánlatok állandóan változnak: sok régi ügyfél olyan csomagban marad, amely már nem elérhető az újonnan érkező felhasználók számára. Ezért nyilvánvaló, hogy egy régi előfizetőt nem érint, ha a szolgáltató új, esetleg drágább csomagokat kínál az újaknak. Azonban egy általános, inflációhoz igazodó díjemelés már közvetlen hatással lehet rájuk.

Tehát a minisztérium csúsztat, amikor az év eleji áremelést és a tavaszi inflációkövető díjemelést összemossa: az év eleji áremelés nem érinti azokat a fogyasztókat, akik nem kötnek új szerződést, illetve nem érinti az általuk igénybe vett szolgáltatást. A KSH ugyanakkor csak a nyilvános árakat képes megfigyelni, így áremelést regisztrál.

Az árfelírás folyamata során a legfrissebb, a vásárlók számára hozzáférhető árakat gyűjtjük össze és rögzítjük.

- a KSH megerősítette ezt a HVG-nek.

A komplexitás szempontjából az "információs és távközlési szolgáltatások" kategóriába az alábbi jellemző elemek sorolhatók:

Nyilván az utolsó a legkomplikáltabb, de egy egyszerű telefoncsomag is elég összetett lehet.

Új termék bevezetésénél a csomag minőségi jellemzőit összehasonlítjuk a kivezetett termékével.

Amennyiben a két csomag jellemzői eltérnek, minőségi kiigazítást végzünk. Ez a módszer biztosítja, hogy a fogyasztói ár változásán felül a termékek minőségének romlását és javulását egyaránt elszámoljuk a fogyasztóiár-index számításánál" - magyarázza a KSH.

"A több összetevőből álló termékek esetében, ha változás történik a termékek között, akkor a többi hasonló termékhez hasonló jellemzőkkel rendelkező csomagokat vizsgálunk. Ha a csomagon belül bármilyen módosításra kerül sor, akkor a korábban említett minőségi kiigazítást vetjük be" - állítja a statisztikai hivatal.

A KSH tájékoztatása alapján akár az is előfordulhat, hogy áremelkedést mutatnak ki olyan esetekben is, amikor az áremelkedés amúgy nem egyértelmű: például ha egy adott szolgáltatáscsomagot kivezetnek, és egy minőségileg rosszabb csomagot vezetnek be helyette papíron ugyanazon az áron, akkor a kiigazítás eredménye akár áremelés is lehet.

A telekommunikációs szolgáltatások árváltozásainak figyelemmel kísérése és statisztikai feldolgozása kétségtelenül komoly kihívás elé állítja az érdeklődőket. Azonban nehéz lenne kétségbe vonni, hogy az utóbbi évek során a szolgáltatók jelentős díjemeléseket eszközöltek. Ez a tendencia mind az új ügyfelek számára kínált ajánlatokban, mind pedig a meglévő ügyfelek díjainak kiigazításaiban megfigyelhető.

A kormány, élén Nagy Mártonnal, aki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) irányításáért felelős, úgy véli, hogy az emeléseket feleslegesnek és indokolatlannak tartják. Kisfaludy Tamás, az NGM gazdasági koordinációért felelős helyettes államtitkára, és Szolnoki Szabolcs, a technológiai kérdésekért felelős helyettes államtitkár, a Portfolión közzétett elemzésükben alapvetően két fő érvet fogalmaznak meg:

Elengedhetetlen hangsúlyozni, hogy a piacgazdaság keretein belül, a piaci alapú vállalkozások esetében nem létezik olyan fogalom, mint "indokolatlan" áremelés. Az árak optimális esetben a kereslet és a kínálat kölcsönhatásának fényében alakulnak, és az áremelési szándékokat a piaci verseny határozza meg és korlátozza. Esetleg csak a nonprofit szervezeteknél merülhet fel az a kérdés, hogy a bevételeket generáló árképzésnek összhangban kell lennie a költségekkel.

Az NGM véleménye valószínűleg helytálló abban a tekintetben, hogy a telekomszolgáltatások ára az utóbbi években jelentős mértékben emelkedett. Továbbá, arra is rávilágítanak, hogy a növekvő bevételek legalább részben hozzájárultak a vállalatok profitjának növekedéséhez. Ezt a tendenciát a cégek rekord szintű pénzügyi beszámolói és osztalékfizetései is megerősítik.

A vállalkozások profitja nem csupán egy szükségszerű rossz, hanem inkább a siker egyik természetes következménye. Az igazi kérdés azonban az, hogy a telekommunikációs piacon mennyire éles a verseny. Ez a szektor rendkívüli sajátosságokkal bír, különösen a vezetékes szolgáltatások esetében, ahol a közvetlen verseny gyakran erőteljesen korlátozott. Egy adott területen jellemzően csupán egy szolgáltató rendelkezik a szükséges infrastruktúrával, ami megnehezíti a versenytársak belépését a piacra.

Ha a kormány azt tapasztalja, hogy a szektorban nem elegendő a verseny, akkor a helyzet javításán kellene fáradoznia – jogalkotóként és a jogszabályok végrehajtójaként, és nem informális nyomásgyakorlás révén.

A versenyfeltételek vizsgálata alapvetően a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hatáskörébe tartozik. Amennyiben a telekommunikációs szektorban erőfölénnyel való visszaélés merül fel, a GVH feladata lenne ennek megállapítása és kezelése.

A telekommunikációs szektor az utóbbi években figyelemre méltó piaci koncentrációt tapasztalt. A fúziós tranzakciók során a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) sosem talált kifogásolható tényezőket, míg a kormány készségesen osztogatta a "nemzetstratégiai jelentőségű" minősítéseket, mintha csak egy újabb szórakoztató játék lenne. Ennek a folyamatnak a következményeként alakult meg a kormányhoz közeli 4iG-féle One, amely magában foglalja a UPC-t, a Vodafone-t, a Digi-t és még sok más szereplőt.