Hrutka János: Nincs semmi gond, csupán a semmi időt kér magának, hogy még egy kicsit elidőzzön.

Egy időn túli szögletvariáció és svéd hátrapassz után Atilla Karaoglan két határozott fújást adott a sípjába. Szünet. A meleg nyári este fényei alatt hosszú sorokban állnak az emberek, várva frissítőikre a még hosszabb pultnál. A devecseri származású, különleges tehetség lép a színpadra. Közel 1500 szem figyeli a hátulról megvilágított figura sziluettjét, ahogy közelít a mikrofonállványhoz. Minden jegy elfogyott. "Látni a szíveddel, a szemed csak bámul, ha becsukod, vágyak, ha kinyitod, semmi." Beck Zoltán hangja betölti a teret, mint egy varázslat, ami összeköti a közönséget.

Ül és várakozik. Pontosan 39 év telt el azóta, hogy a következő világbajnoki diadalra áhítozik. A válogatott futball legfényesebb pillanataiért sóvárog, amikor Magyarország 2-0-ra legyőzte Kanadát, Esterházy Márton és Détári Lajos góljaival. Ha az életben újra meg akarod találni a boldogságot, alapíts egy zenekart. Tervezz hosszú távra a frontembereddel, és építsd fel az álmaidat!

"Társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe', mely igazodni magára mutat." Mert egy-egy siker után boldogabb a nép, harcosabb a klub, olcsóbbnak tűnik a kenyér, tovaszáll minden baj, egy másodpercre lekerül minden teher, fellélegez a lélek. A sikerhez pedig biztonság dívik alapul, hosszú távra, utolsó kikötőként aposztrofálva, megköszönve a kedves gesztust. Marco Rossi szerződése egy új kezdet, egy tavaszi virágzást követő nyári kiteljesedés, hiszen "Ő a mezőn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság". Ha ő van, minden van.

Május 9-én jelentette be a Magyar Labdarúgó-szövetség, hogy a 2018. június 19-e óta szolgálatban lévő szövetségi kapitánya szerződését 2030-ig meghosszabbítja. Május 12-én már maga a szakvezető kiáltotta nagy hatótávolságú megafonba, hogy fia, a korábban az OSC-nél vízilabdázó Simone Rossi is csatlakozik szakmai stábjához. A családi vállalkozás alapító taggyűlésén pedig nem kisebb stratégiai cél került meghatározásra, mint a 2026-os világbajnokságra való kijutás.

Első lépésként Portugália, Írország és Örményország pályáján haladva - az utolsó tizenkét mérkőzésükből csupán kettőt sikerült megnyerniük. (Ezek mellett három döntetlen és már hét vereség is szerepel a statisztikáikban.) A korábbi fényes eredmények után most vissza kell térniük a valóság talajára.

Hiába a csillagos egekbe emelt létszám, az UEFA-tagországok számára csak 16 hely biztosított, amelyből 12-t a selejtezősorozatban osztályelsőként végző jó tanulók, négyet pedig a következő két akadályt is sikeresen átugrók foglalhatják el. A selejtezőcsoport 12 második helyezettje, plusz a 2024-2025-ös Nemzetek Ligája négy legjobb teljesítője kerül párosításra, egy mérkőzés dönt a nyolcba-, majd onnan újabb ki-ki meccs a négybe kerülésről. A Nemzetek Ligája-döntőjébe jutott Portugáliát megelőzni több, mint bilibe lógatott kéz, a csoport második helyére viszont válogatottunknak van a legnagyobb esélye. Papíron...

A fehér lapon Svédország válogatottja számos szempontból előttünk jár. A világranglista 28. helyezése, a keretük értéke, a 26 légiós és a top öt bajnokságból érkező 14 tehetséges játékos mind-mind azt mutatja, hogy a skandinávok mérlegének nyelve elbillen a mi javunkra, még akkor is, ha az utolsó évüket a Nemzetek Ligája C csoportjában töltötték. Jon Dahl Tomasson csapata azonban könnyedén teljesítette a csoportját, hiszen öt győzelmet és egy döntetlent könyvelhettek el, ezzel pedig Svédországot a neki kijáró helyre emelték. Ez az, ahová mi is tartozunk, figyelembe véve játékoskeretünk minőségét és lehetőségeinket. Jelenleg azonban visszaestünk erre a szintre.

A svéd újbóli felkapaszkodásban azonban még rengeteg potenciál van. Nem voltak ott a legutóbbi vb-n, Eb-n. Újra kellett szabni a kabátot. Budapestre öt meghatározó klasszisuk nélkül érkeztek: Dejan Kulusevski, Alexander Isak, Sebastian Nánási, Victor Lindelöf és Gyökeres Viktor sem lépett pályára a Puskás Arénában. Nálunk meg nem játszott Kerkez Milos és Varga Barnabás. Sok helyzet, csatárhiány - nyilatkozta a mérkőzést követően Marco Rossi. Akkor mit szóljanak a svédek? Két százmilliós támadó és idei 81 góljuk hiányzott elölről. Nálunk a bajnokságban egy 38 éves, 1280 percet játszó futballista lett a gólkirály.

A mi játékunk, kereteink és az olasz mester válogatási lehetőségei tükrében folyamatosan felmerül a kérdés: vajon elérte már ez a csapat a potenciálja és teljesítőképessége határait? A válasz egyre világosabbá válik. Itt nem csupán Kerkezről és Varga Barnáról van szó, nem a svédek vagy törökök ellen elszenvedett vereségekről, és nem is arról, hogy Marco Rossi 2018 óta milyen szép részsikerekkel építette a saját útját. Nem a hullámvölgyek közepette meghosszabbított szerződéséről, és nem arról, hogy mindent megtesznek-e annak érdekében, hogy negyven év után a csapat újra világbajnokságon szerepelhessen. A probléma sokkal összetettebb és mélyebb annál, mintsem hogy egyszerűen csak a felszínt kapargassuk.

Bizonyítjuk, hogy mindez valóban így van. Minden irányból körbe-körbe homokzsákozzuk a nedves, omladozó falakat. Csak abban a statisztikában bízunk, amelyet saját magunk hamisítunk meg. Igyekszünk manipulálni a rendszert, hogy az egyenlőségjel után az álljon: kiváló munkát végeznek az évek óta támogatott képzőműhelyeink. Eközben Barcelonában, Párizsban, Lisszabonban, Salzburgban és sok más városban minden héten bemutatkoznak és maradandót alkotnak a legmagasabb szintű tizenévesek. Tudtad, hogy Izland és Írország után most Albániától is vereséget szenvedtek el U21-es csapataink? Ők már Marco Rossi és az A válogatott ajtaján kopogtatnak.

Marco Rossival szerződést hosszabbított az MLSZ. Kiváló munkát végzett. Az egyetlen biztos pont. Ki, ha nem ő? Látod a lehetőségeit, látod a magyar futball nyújtotta "segítséget", látod az ő hatását labdarúgásunkra, de így is reménykedsz. Ilyen a szurkolói lélek. Most már azt sem bánod, hogy nincsen semmi úgy, ahogy elképzelted, csak már "öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe". Atilla Karaoglan lefújja a mérkőzést, 0-2. Semmi baj, csak a semmi tart kicsit tovább. Még énekelsz, "zászlók is lobognak, könnyes szemmel nézel körbe, hogy itt kell hagynod mindent, hogy megint csak jövőre".

A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, aki játékos pályafutása során háromszor hódította meg a bajnoki címet a Ferencváros színeiben, valamint egyszer a német Kaiserslautern csapatával is felállhatott a dobogóra.