A Háromkirályok hagyománya Vajdaságban gazdag kulturális örökséget képvisel, amely tükrözi a helyi közösségek sokszínűségét és értékeit. A szövegek, amelyek e jeles ünnephez kapcsolódnak, nem csupán a vallási szertartások részeként jelennek meg, hanem a h
Léphaft Pál vajdasági magyar újságíró, karikaturista három szövegét hoztuk el önöknek.
Üres a templom. Az ősi falak, a csendesen pihenő padsorok és a megfáradt zsámolyok a beáramló, meleg délutáni aranyfény ölelésében állnak. Semmi sem hiányzik. Akik elfordultak, más ösvényeken járnak, míg azok, akik hűséget fogadtak, sokan saját utakat keresnek melletted. Barátaikat vigasztalják, új autójuk csillogását csodálják, diétákon töprengenek, vagy új, biztos öröklétet ígérő mozgalmakat hirdetnek a te neved árnyékában. Nem kevés szolgád a világ csillogásával, fényes javakkal és megszokott szokásokkal tölti napjait. Sokan hirdetik örömhíred, és sokan alázattal állnak szolgálatodra.
Üres a templom, csend honol benne. Egyedül vagyunk, mint két elveszett lélek. A szentségek hűvösében, ahol az idő megállt. Te, aki engem a saját képedre teremtettél, és én, akinek szabad akaratot adtál, itt állunk, egymásra utalva. A remény lángja pislákol a reménytelenség sötétjében, és egyedül kell boldogulnunk, segítők nélkül. Te, szomorú szentjeid között, a szeráfok és arkangyalok védelme nélkül, én pedig őrangyalom nélkül, csak az emlékek és az áhítat kíséretében.
A templom üres, mint egy megfáradt lélek. A csend lassan lepi el a teret, a fehérre meszelt falak ezüstös pikkelyekként ragyognak a gyenge fényben, amely az ajtón át áradt be. Porangyal, akinek jelenléte csak a levegőben érezhető, táncol a keskeny sugárban. Én vagyok mindez, a létezés minden árnyalata és a semmi súlya. Némán feszülünk egymásnak, a csend határvonalán, míg a világ körülöttünk lassan elhalványul.
Kint az égi kerubok és szeráfok karjai suhanva kelnek útra, távolban a háromkirályok már megindultak. Vajon Gábriel, a hírnök, ismeri-e a mézes alma, az aszalt szilva és a kocsonya ízletes világát? Mihály, a mennyei seregek parancsnoka, elámul-e, amikor a hófehér damaszt terítékre gyertya csöppen? És hogy a fokhagymát ilyenkor, minden rontás ellen, aranytömény mézbe mártjuk? Rafael, az őrangyalok vezére, vajon a bejgli után emeli-e borral teli poharát, miközben ügyel arra, hogy sokfelé vágott almánk minden egyes gerezdjét megőrizze, hogy együtt ünnepelhessünk egy újabb szentestét? Erre a kérdésre nem tudok felelni. Az angyalok időszaka most van.
