Grönland a grönlandiak otthona, ahol a helyiek elhatározták, hogy teljes mértékben átveszik az irányítást a saját sorsuk felett.

Ha nincs Donald Trump, a kontinensnyi sziget fokozatosan haladhatna a Dániától való függetlenség felé. Ma senki nem tudja megmondani mit hoz a jövő, a főszerep viszont a helyieket illeti.

Az elmúlt hetekben a figyelem előterébe került Grönland, miután Donald Trump, az újonnan beiktatott amerikai elnök fenyegetésig menően bejelentette: az USA biztonsági érdeke miatt meg kívánja szerezni a világ legnagyobb szigetét, akár erővel is. A sziget ugyan Dánia fennhatósága alatt áll, de a helyiek egy újabb külső hatalom helyett teljesen a saját kezükbe vennék az irányítást. A helyi politikusok sorra hangsúlyozzák, semmit róluk nélkülük.

A grönlandiak szemszögéből Dánia olyan külső hatalomként jelenik meg, amellyel a kapcsolatuk meglehetősen aszimmetrikus.

Bár a dánok könnyedén elfeledkeznek arról, hogy királyságuk részeként egy autonóm terület is létezik, a sziget lakói számos területen – mint a kereskedelem, egészségügy, gazdaság és védelem – szoros kapcsolatban állnak az európai országokkal.

Bár az első európaiak, akik Grönlandra érkeztek, a tizedik század végén megjelenő vikingek voltak, a mai dán fennhatóság gyökerei nem tőlük nyúlnak vissza. A korai viking telepesek eltűnése után, amely néhány évszázadon belül bekövetkezett, a szigeten kizárólag az inuit közösség maradt. Őket sokan eszkimóknak nevezik, azonban ez a kifejezés a múltbéli brutalitásra utal, így ők inkább a saját nevüket preferálják. A nyelvükhöz fűződő elterjedt vélekedés, miszerint több száz szavuk lenne a hóra, inkább városi legenda, mintsem hiteles tény.

A tizennyolcadik század elején a dán-norvég gyarmatosítók visszatértek, és az inuit közösségeket súlyos elnyomásnak vetették alá, amely a korabeli európai gyarmatosítási gyakorlat szerves része volt. A nyelvi és kulturális identitásuk kiirtására irányuló törekvések még néhány évtizeddel ezelőtt is folytatódtak. A hagyományos életmódot megsemmisítve sok inuitot a Nuuk városába való költözésre kényszerítettek. Itt, a „civilizáló” misszió keretében, a gyarmatosítók annyira figyelmen kívül hagyták a helyi viszonyokat, hogy a modern lakóépületek bejárati ajtajai gyakran túl szűkek voltak ahhoz, hogy a helyiek vastag télikabátjaikban be tudjanak lépni – ez csak egy példa arra, mennyire nem voltak tekintettel a helyi kultúrára és életmódra.

A dán lakosság körében végzett felmérések szerint a tíz emberből nyolc határozottan ellenzi, hogy Grönland az Egyesült Államok fennhatósága alá kerüljön.

A helyi inuit közösség elnyomásának talán legszörnyűbb megnyilvánulása egy olyan kampány volt, amely az 1950-es években indult. Ennek során a helyi lányokat és nőket gyakran beleegyezésük és tudtuk nélkül művileg meddővé tették. Ez a brutális intézkedés mély sebeket hagyott a közösség életében, és megkérdőjelezte az alapvető emberi jogokat.

A "túl magas születésszámot" szabályozandó mintegy négyezerötszáz nő méhébe ültettek be fogamzásgátló eszközöket. Sokan csak évtizedekkel később szereztek róla tudomást, miközben egy életet éltek le egészségügyi szövődményekkel és magyarázat nélküli meddőséggel. A dán szervek azóta hivatalos vizsgálatokat is indítottak a korábbi rendszerről, de a BBC beszélt olyan helyi nőkkel is, akiknek a 2010-es években helyeztek föl spirált az engedélyük nélkül egy beavatkozás után.

Az inuit származású családok diszkriminációjának egy másik, napjainkban is jelen lévő formája az anyasági alkalmassági teszt. Ezen eljárás során a Dániában született csecsemőket elválasztják a szüleiktől, amennyiben a hivatalos hatóságok úgy vélik, hogy a szülők nem felelnek meg a "civilizált" normáknak. A statisztikák és a kritikusok egybehangzó véleménye szerint ez a gyakorlat sokkal gyakoribb az inuit családok esetében, mint az országos átlag, holott ők papíron ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint bármely más dán állampolgár.

Dánia 14,6 milliárd koronát szán Grönland védelmére, hogy felkészülhessen egy esetleges amerikai agresszióra.

A huszadik század eleje óta persze a grönlandiak is egyre több szabadságot harcoltak ki maguknak, 2009 óta lényegében csak a kül- és védelempolitikájuk függ Koppenhágától. Az irány egyértelműen a teljes függetlenség volt az országban, ahol még ma is kevesebb, mint hatvanezren élnek. A legnagyobb kérdést viszont a költségvetés jelenti, mivel jelenleg Dánia évente mindegy fél milliárd euróval támogatja a szigetet és ennek pótlása nélkül kevés esély látszik az önállóságra. Bár a gazdaság jelenlegi legfontosabb pillérét adó halászatot alapjaiban veszélyezteti a globális felmelegedés, a helyiek reménye szerint az ásványkincsek kiaknázása és a szigetet megkerülő északi kereskedelmi útvonalakból való profitálás is valósággá válhat a közeljövőben.

Trump éppen ezért vágyik a sziget felfedezésére, hiszen Amerika számára nem idegen ez a táj. A második világháború idején tűnt fel először az amerikai hadsereg Grönlandon. A német tengeralattjárók, később pedig a szovjet ballisztikus rakéták fenyegetése tette fontossá ezt a területet, ahol ma is működik a Pituffik bázis a sziget északnyugati részén.

Trump megvásárlási javaslata nem éppen friss gondolat, és nem példa nélküli, ha Koppenhága egy általa irányított területet átengedne Washingtonnak.

1917-ben az Egyesült Államok 25 millió dollárt utalt át Dániának a Karib-tenger egy szigetgyarmatáért, amely ma az Amerikai Virgin-szigetek néven ismert.

Valóban, abban az időben még nem volt jellemző, hogy a helyi közösségek véleményét figyelembe vegyék. A mai grönlandiak pedig jól tudják, hogy noha hivatalosan az Egyesült Államok részévé váltak, a Virgin-szigetek lakói továbbra sem rendelkeznek szavazati joggal az amerikai elnökválasztásokon.

A történelmi lehetőség és az önrendelkezésükről szóló újabb vita még akár jól is jöhet Grönland lakosainak. Bár sokan nem zárják ki, hogy az USA-val legyenek szorosabb a kapcsolatuk, a legutóbbi felmérés alapján mindössze a lakosok 8%-a szavazna az USA-hoz való csatlakozásra. És arról, hogy a fejük fölött döntsenek a sorsukról, már túlságosan is sok tapasztalata van a helyieknek.