A gombaszezon varázslatos időszak, amikor az erdők és mezők színes gombakalauzzá változnak. Ahogy a nap sugarai átsütnek a lombkoronán, a talajban rejtőző gombák kihajtanak, szikrázó kalapjaikkal hívogatva a felfedezőket. Az illatok keverednek, a friss fö
A gombák fő időszaka általában az őszre tehető, azonban a politikai színtéren a helyzet kissé eltér. Nálunk, legalábbis a politikai életben, négyévente, a választások előtti évben ez a különleges időszak egy-két hónappal korábban kezdődik. Ekkor kezdik meg a megjelenésüket azok a politikai szereplők és pártok, akik az előző években alig mutatkoztak be. Sőt, akár új arcok is felbukkanhatnak, mintha a semmiből bukkannának elő.
Az előbbiekre példa Jakab Péter Nép pártján vagy Vona Gábor Második reformkor nevű alakulata, az utóbbira pedig a KDNP-ből kiugrott Gaal Gergely Merj Magyarország néven a közelmúltban létrejött pártja. Amivel az igazán nagy kárt okozhatják, hogy mind a 106 egyéni választókerületben elindítják jelöltjeiket. Más kérdés, hogy meggyőződésem szerint ezek nagy része üres, zsaroló célú fenyegetés, amit képtelenek lesznek beváltani (bár láttunk már olyan pártot, amely hirdetésben toborozta a jelölteket).
A Fidesz számára a gombák elterjedése kiemelt fontosságú, és ennek érdekében hajlandó akár jelentős anyagi áldozatokat is hozni. Itt nem csupán a közismert kampánypénzekre kell gondolnunk, hanem olyan jövedelmező, jövőbeli lehetőségekre is, amelyek figyelembe vételével a céljaik elérése még inkább biztosítható. Ezzel szemben a Tisza Párt természetesen éppen az ellenkező irányvonalat képviseli. Ráadásul nem szabad megfeledkezni a kamupártok sokaságáról sem, amelyek kizárólag a kampánytámogatások megszerzésére törekednek.
Az ex-jobbikos, majd ex-mihazánkos Volner János által nyilvánvalóan Fidesz-zsoldosként benyújtott, aljas választásitörvény-módosítás szerint az országos lista állításához legalább 71 egyéni körzetben kell képviselőjelöltet állítani. Ezért a pártok arra kényszerülnek, hogy olyan jelölteket állítsanak, akikről maguk is pontosan tudják, hogy semmi esélyük sincs a körzet elnyerésére, viszont lerontják a Tisza Párt jelöltjeinek - és ezáltal a kormányváltásnak - az esélyeit, egyszersmind javítják a fideszes jelöltek pozícióit. A matematika ugyanis - a politikával ellentétben - egzakt tudomány.
Fontos megemlíteni a baloldal nézőpontját ebben a helyzetben. A DK vezetője úgy véli, hogy az ő szerepük az, hogy képviseljék azt a körülbelül félmillió embert, akik soha nem szavaznának a Tiszára, de ha nem lenne baloldali jelölt, inkább otthon maradnának. Azonban a választás kimenetele a választásra résztvevők kezében van, és a baloldali szavazók is tisztában vannak ezzel. Szerintem a többségük végül azok közé fog tartozni, akik "orrukat befogva" a Tiszára fognak szavazni, ha valóban kormányváltást szeretnének elérni.
A baloldali esélyekről egyébként szélsőségesen álmodozó véleményekkel is lehet találkozni. Garamvölgyi Zsolt publicisztikájában (Értelmetlen áldozat, Népszava, 2025. július 5.) azért tartja az ellenzéki visszalépéseket értelmetlennek, mert szerinte a 2030-as választásokon összefogva, megfelelő stratégiával a baloldal leválthatja a Fideszt. Ebből egyrészt kimondatlanul is további négy fideszes év következne, másrészt meg az a már sokszor feltett kérdés, hogy akkor miért nem sikerült tizenhat évig megtalálni az összefogást és a megfelelő stratégiát, és miért sikerülne újabb négy fideszes év alatt?
Úgy vélem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a bevezetőben említett mikropártok heves fellépése mögött jellemzően egy-egy karizmatikus vezető ambíciója húzódik meg. Hasonlóképpen, az "óbaloldal" pártjainak stratégiái mögött is olyan jelöltek állnak, akik már korábban is bizonyítottak a választások során az adott körzetekben, és értékes pozícióikat, valamint nyerési esélyeiket kár lenne kockáztatni. Ráadásul ezeknek a pártoknak nem áll érdekében 106 olyan egyéni jelöltet indítani, akiknek a többsége a vereség biztos tudatában lép a választási ringbe.
A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy a listaállítás ne legyen korlátozva a biztosan vesztes jelöltek előállítására. A bejutó képviselők körét kizárólag a listákra leadott szavazatok határozzák meg. Ehhez alapvetően szükséges a választási törvény módosítása, amelyhez azonban kétharmados többség szükséges – enélkül nem képzelhető el egy valódi rendszerváltás. Úgy vélem, hogy a kétharmad megszerzéséhez a Tiszának is új, okos megállapodásokat kell kötnie, de nem a megszokott módon, ahogyan azt sokan elképzelték.
A megoldás kulcsa nem a Tisza és a többi ellenzéki párt által hirdetett összefogásban rejlik, hanem abban, hogy az olyan egyéni választókerületekben, ahol egy független jelölt (mint például Hadházy Ákos) vagy valamelyik ellenzéki párt képviselője (például Varju László) győzelme szinte biztosra vehető, a Tisza tartózkodik a jelöltállítástól.
Ezzel a megközelítéssel elkerülhetjük a jelölt "összetorzítását", és a Tiszának sem kellene lemondania arról az - általam is helyesnek tartott - elvről, amely megakadályozza az intézményes összefogást. Így biztosítható, hogy a pártszimpátiát hűen tükröző listás szavazás megőrzi autonómiáját.
Persze "valamit valamiért". A vágyott rendszerváltás csak kétharmados többséggel érhető el. Ezért - a Momentum példáját követve - mindazoknak a pártoknak, amelyek várhatóan nem érnék el úgysem a parlamenti bejutási küszöböt (mint pl. a bevezetőben említett pártocskák), nem volna szabad indulni a választáson, cserében viszont a Tisza Pártnak deklarálni kellene azt, hogy mondjuk két éves regnálást és a választási törvény fentiek szerinti módosítását követően előrehozott választást ír ki. Ez a választás egyben visszajelzésként szolgálna a Tisza-kormány addigi tevékenységének megítéléséhez - pl. az USA félidős képviselőházi választásaihoz hasonlóan.
Ha a listaállítás során nem lenne szükség az egyéni kamujelöltek nevezésére, akkor alternatív megoldásokat kellene keresnünk a tisztán kampánytámogatásra törekvő kamupártok indulásának megakadályozására. Ennek érdekében módosítani kellene a kampánytámogatási rendszert, és vissza kellene térni a korábban alkalmazott, szigorúbb ajánlócédula-gyűjtési eljáráshoz.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az 1 százalék és 5 százalék közötti „szürke zónában” az állami támogatás révén, a parlamenten kívül, viszonylag kényelmesen meg lehet élni, anélkül hogy komoly felelősséget vállalnánk, vagy éppen munkát végeznénk. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a politikai szerepvállalás nem csupán egy foglalkozás, hanem egyfajta társadalmi elköteleződés. Ezen kívül a gombák elterjedése általában nem a gazdaszervezet javát szolgálja, legyen szó akár egy kis közösségről, akár egy egész országról.
A szerző mérnöki és közgazdasági háttérrel rendelkezik.
-
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
