"Gettóhalál '44" - egy új könyv, amely mélyrehatóan fedi fel a német megszállás sötét fejezeteit. A mű részletesen elemzi a tragikus eseményeket, amelyek a második világháború alatt zajlottak, és feltárja azokat a sorsokat, amelyek a gettók falai között z

"A gettó ugyan alig érzékelte - elképesztően megszoktuk a jellegzetes szagot, amely hullák bomlásából, förtelmes latrinákból, túlcsordult kanálisokból és a közeli melaszraktár édes bűzéből kerekedett. A palánkon túl a városnak azonban finnyásabb volt az orra."

Ezeket a gondolatokat Zsolt Béla, holokauszt-túlélő és író, a nagyváradi gettóról osztotta meg. Ezzel az idézettel indít Végső István történész új könyve, a "Gettóélet '44", amely a Jaffa kiadónál látott napvilágot. A könyv rendkívüli részletességgel tárja fel a történelmi Magyarország területén létrehozott gettókat, gyűjtőtáborokat és egyéb kényszerlakhelyeket a német megszállás időszakában, olyan információkat kínálva, amelyek eddig sosem voltak ennyire alaposan feldolgozva.

A szélesebb közönség számára eddig is ismert volt a gettók létezése, de ki emlékezett arra, hogy a gettósítási rendelet pontosan miről is szólt? Milyen kritériumok alapján döntötték el, hol alakítanak ki gettót, és milyen eltérések voltak a különböző kényszerlakhelyek között? Sokan talán nem is tudják, hogy egyes helyszíneken végül elutasították a gettók létrehozását, vagy hogy a zsidóságot csupán kisebb, megjelölt lakásokba osztották szét. Marc Bloch, a neves középkorász, aki maga is a holokauszt áldozata lett, úgy vélte, hogy a történetírás alapja az összehasonlítás. Így nehéz a magyarországi holokausztról beszélni, ha nem helyezzük azt nemzetközi összefüggésbe, és ha nem hasonlítjuk össze a különböző hazai településeken lezajlott eseményeket egymással.

kiegészítve a nemzetközi és a hazai szakirodalommal, és persze a korabeli sajtót is. (Néhol valódi kuriózumokat is idéz, én még az Országos Széchényi Könyvtárban sem találtam meg például a Tataóvárosi Hírlap vonatkozó számait.) Ez így alapos, ennél lejjebb nem szabad adni a mércét. A könyv hangvétele tárgyilagos, már-már szenvtelen, ami üdvözlendő, hiszen bár minden történésznek lehetnek elfogultságai, és teljes objektivitás nincs, de mégis törekedni kell felé, mint Szent Ágoston isteni városa felé.

A könyv több helyen ötvözi a legfrissebb kutatási eredményeket, saját felfedezéseivel gazdagítva az anyagot, és így lényeges következtetésekre jut.

A szerző leszögezi azt is, hogy 1944. március 19-én a korabeli szemlélet szerint is rendszerváltás történt; az, hogy "kollaborációt" emleget, egy fontos, korábban kevéssé használt cezúrát jelenít meg a német megszállás előtti és utáni közigazgatás között. Ellentétben azzal a, mindössze néhány kutató által erőltetett narratívával, miszerint Hitler 1944 áprilisáig nem is akarta elpusztítani a magyar zsidókat, Végső rögzíti, hogy "a nácik a gyorsan közeledő szovjet front miatt sürgették a zsidótlanítás minél hatékonyabb, de mégis szisztematikus végrehajtását".

Fontos hangsúlyozni, hogy ellentétben a közhiedelemmel, miszerint a nyilasok 1944 októberéig tétlenül álltak, vidéki szinten valójában aktívan részt vettek az internálásokban. A nyilasok előszeretettel látogatták a gettókat, ahol zsidókat fosztogattak és kínoztak. A kutatás és az emlékezés új megközelítéseket is felfed, hiszen gyakran elfeledkezünk a kikeresztelkedett zsidó áldozatokról, akiket "konvertitáknak" nevezünk. Ők sem kerülhették el a deportálást és a halált, pedig emlékük sokszor háttérbe szorul.

Az író, aki eddig elsősorban szűkebb hazája történelmének kutatásában tűnt ki, most lenyűgöző módon bizonyította, hogy könnyed eleganciával képes országos jelentőségű témákat feldolgozni. Legyen szó Erdélyről, Kárpátaljáról vagy a mai Magyarország területéről, munkássága széles spektrumot ölel fel. A második világháború történetének kutatásában a szerzők azon csoportjába lépett, akik az alapkutatásokra építve szintetizáló monográfiákat írnak, és ezzel hiánypótló szerepet vállalnak. A Gettóélet '44 című könyv egy igényes és fontos munka, amely több éves alapos kutatás eredményeként született meg. Ez a kötet megkerülhetetlen olvasmány lesz a jövő kutatói, valamint a második világháború és a holokauszt iránt érdeklődő olvasók számára egyaránt.