George Washington, az Egyesült Államok első elnöke, 225 évvel ezelőtt hunyt el, ezzel örökre beírta nevét a történelem nagy könyvébe. Washington életműve és vezető szerepe az ország megalapításában máig inspirálja a nemzetet, és emlékét számos módon őrzik

Kétszázhuszonöt esztendővel ezelőtt, 1799. december 14-én távozott az élők sorából George Washington, aki az Egyesült Államok első elnökeként írta be magát a történelembe.

Családja dohányültetvényén látta meg a napvilágot Virginiában 1732. február 22-én, ám a hivatalos anyakönyvi bejegyzés február 11-ét tüntette fel születési dátumaként, mivel akkoriban még a Julián-naptárt használták. George Washington már 19 éves volt, amikor a brit parlament, több mint másfél évszázados késlekedéssel, végre bevezette a korábban "pápista ármányként" elutasított Gergely-naptárt. Ennek a döntésnek köszönhetően Washington születésnapja tizenegy nappal későbbre került a naptárban, mivel a változás a gyarmatokra is vonatkozott.

Apját tizenegy évesen veszítette el, ami miatt idősebb testvéreihez képest nem lehetett lehetősége Angliában egyetemre járni. Helyette egy helyi intézményben folytatta tanulmányait, egészen tizenhét éves koráig.

Egy tehetséges matematikus fiatalember 1749-től a Shenandoah völgyben földmérőként kezdett dolgozni, ahol beleszeretett egy jómódú földbirtokos fiatal feleségébe. A társasági események során rádöbbent, mennyire hiányos a műveltsége, ezért elhatározta, hogy ezt sürgősen pótolja: politikai írásoktól kezdve színdarabokon át filozófiai művekig mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Húszéves korára jelentős örökséget kapott, amit politikai ambícióinak szolgálatába állított. Képességei felkeltették Virginia kormányzójának figyelmét, így 1752-ben a milíciák irányítását bízták rá. A 1754-ben kitört brit-francia háború során nemcsak bátorságával, hanem taktikai érzékével is kitűnt a harctéren. Huszonnyolc éves korában már ezredesi rangot viselt, majd a háború után megnősült, és boldog családi életet élt. 1774-ben, immár Virginia egyik leggazdagabb polgáraként, újra aktívan részt vett a politikai életben.

Az állam delegáltjaként Philadelphiában részt vett a kontinentális gyűlésen, majd a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó kontinentális kongresszuson.

Az ezt követő függetlenségi háborúban a hadsereg vezéreként Washington kiemelkedő érdemeket szerzett, amelyek döntően hozzájárultak a gyarmatok britek feletti 1783-as győzelméhez. Nem csupán kiváló hadvezér volt, hanem politikai téren is ügyesen lavírozott; mindig szem előtt tartotta azokat az eszméket, amelyekért harcolt. Katonái szinte bálványozták őt, tekintélye pedig megkérdőjelezhetetlen volt. Az újonnan megalakuló Amerikai Egyesült Államok alkotmánya 1787 szeptemberében fogalmazódott meg, és 1789 márciusában lépett hatályba, így ő lett a világ legrégebbi érvényben lévő írásos alaptörvényének szülőatyja. Kérdés sem merült fel, ki legyen az új állam első elnöke; Washington az elektori kollégiumban minden egyes szavazatot megkapott. Ilyen egyhangú döntésre csak egy másik példa található az amerikai történelemben: 1792-ben szintén egyhangú szavazással választották újra második mandátumára. Washington első elnöki beszédét 1789. április 30-án New Yorkban tartotta. Érdekes, hogy ekkoriban földjei nem voltak jövedelmezőek, így a dúsgazdag politikus készpénz híján csupán kölcsönből tudott elutazni a beiktatására.

Az elnöknek a Kongresszus 25 ezer dolláros éves fizetést kínált, de a "nemzet atyja" ezt visszautasította, mivel a hivatal betöltését állampolgári kötelességének tartotta. 1789-ben ő hirdette meg a Hálaadás napját, mint ünnepnapot. Első elnöki ciklusa alatt a fiatal állam belpolitikai kereteinek megteremtésére összpontosított. 1792-ben újraválasztották, és a második négyéves időszaka alatt zárult le az indiánokkal folytatott véres konfliktus.

Washington volt az egyetlen amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt közvetlenül irányította csapatait. Az úgynevezett Whiskey-felkelés idején katonai erőt vonultatott fel, hogy ezzel is kifejezze a kormány hatalmát és eltökéltségét.

Ő az egyetlen elnök, akit két különböző városban iktattak be: először New Yorkban, majd pedig Philadelphiában tette le hivatali esküjét. Érdekes módon, ő az egyetlen, aki soha nem élt Washingtonban. Harmadszor már nem vállalta el az elnöki posztot, és utódai között hosszú időn át egy hallgatólagos megállapodás alakult ki arról, hogy egy elnök sem tölthet el nyolc évet a hivatalban. A kivételt csak Franklin D. Roosevelt képezte, aki négy cikluson át szolgált (1933-1945), majd 1951-ben alkotmánymódosítás született, amely véglegesen rögzítette a két elnöki ciklus szabályát.