Fenntarthatóság az otthonunkban: a falak és nyílászárók kulcsszerepe A fenntarthatóság nem csupán egy divatos kifejezés, hanem életmódunk alapköve, különösen otthonunkban. Az energiatakarékosság és a környezetvédelem szempontjából elengedhetetlen, hogy f

Egy ház karbonlábnyoma átlagosan körülbelül 2,5 kilogramm szén-dioxid-egyenértékkel csökken minden ezer forintért, amelyet fenntartható építőanyagokra költünk. A legnagyobb hatást a környezetbarát ablakok és külső falak használata gyakorolja; az üzemeltetés a teljes karbonlábnyom kétharmadát is kiteheti.

Bruno van Pottelsberghe, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, és Joran Douhard, a Solvay Brussels School of Economics and Management PhD-hallgatója, egy izgalmas kutatás keretein belül összehasonlították a belga hagyományos lakóházakat – beleértve a különálló és ikerházakat – azok fenntarthatóbb alternatíváival, melyek környezetbarát anyagokból készültek. Az építőanyagok hatékonyságát a szén-dioxid-egyenérték-kibocsátás csökkentésének és a ráfordított költségek arányában vizsgálták. A kutatás során alkalmazott értékelési módszer egységes keretet biztosít a kibocsátások hatásainak figyelembevételére; például a metán jelentős felmelegedési potenciálja, amely 28-szorosa a szén-dioxidénak, azt jelenti, hogy 1 kilogramm metán 28 kilogramm szén-dioxid-egyenértéknek felel meg. Ezen megállapítások a Budapesti Corvinus Egyetem és az Université Libre de Bruxelles közös kutatásának eredményeként születtek.

A kutatók felfedezték, hogy a házak üzemeltetési szakaszában keletkezik a legnagyobb mennyiségű szén-dioxid-egyenérték-kibocsátás, nem pedig az építési vagy felújítási folyamatok során. Az ingatlan teljes élettartama alatt az energiafogyasztás a karbonlábnyom 65%-át képviseli.

Amennyiben minden költséget, például az építési, üzemeltetési és felújítási kiadásokat is figyelembe veszünk, a "fenntarthatóbb" házak teljes birtoklási költsége 7-11 százalékkal magasabb a hagyományos épületekhez képest. A felújítási költségek terén is megfigyelhető egy emelkedés: a különálló házak esetében ez akár 20 százalékkal is több, míg az ikerházaknál 13 százalékos növekedés tapasztalható. Ennek fő oka a fenntarthatóbb anyagok gyakoribb cseréje, ami hozzájárul a hosszú távú környezeti előnyökhöz.

"Bizonyos megállapítások szélesebb európai kontextusban is általánosíthatók: például a fa vázszerkezetek alacsonyabb környezeti hatása a betonépületekhez képest, vagy az a sajátosság, hogy az építőanyagokba ágyazott karbonlábnyom jóval kisebb, mint ami az üzemeltetés során keletkezik. Mindazonáltal az építőipar hatása országonként eltérő, ezért a nemzetközi összehasonlításokat óvatosan kell kezelni (például az üzemeltetési hatás nagymértékben függ a fűtési rendszerektől, amelyek régiónként jelentősen eltérhetnek)"

- hangsúlyozzák a szerzők. Hozzátették: "Mivel a módszertan és az adatok elérhetők, az érdeklődők könnyen hozzáigazíthatják eredményeinket a helyi sajátosságokhoz, a különbségeket részletesen bemutatjuk tanulmányunkban." Az eredmények a Journal of Cleaner Production folyóiratban jelentek meg.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a ház egyes elemei nagyobb hatással vannak a karbonlábnyomra, mint mások. Egy ház karbonlábnyoma átlagosan több mint 1 kilogramm szén-dioxid-egyenértékkel csökken minden egyes fenntartható építőanyagba fektetett euró (körülbelül 400 forint) után. Viszont a külső falak és ablakok fenntartható anyagainak alkalmazása még jelentősebb hatást gyakorolt a kibocsátásra, 6 kilogramm és 3-6 kilogramm szén-dioxid-egyenérték-csökkentést eredményezve eurónként. Egy egymillió forintos beruházásra átszámolva ez 15 tonna, illetve 7,5-15 tonna szén-dioxid-egyenértéket jelent, ami már jelentős tétel, tekintve, hogy Magyarországon az egy főre jutó átlagos éves karbonlábnyom 2020-ban 5,79 tonna szén-dioxid volt a KSH adatai szerint.

A lakossági szektor a globális szén-dioxid-kibocsátás 17%-át teszi ki, ezért kiemelten fontos, hogy erre a területre összpontosítsunk, ha a társadalom karbonlábnyomának csökkentésére törekszünk. A kutatás arra világít rá, hogy mely területeken érdemes a fenntartható építőanyagok alkalmazását elsődleges prioritásként kezelni, így maximalizálva a környezeti hatást.