Egy ezeréves templom áll egy festői nógrádi faluban, ahol a történelem szelíd érintése minden sarokban érezhető. Az évszázadok során tanúja volt a helyi közösség életének, ünnepeinek és bánatának. A falusiak büszkén őrzik ezt a szent helyet, amely nemcsak

Ki hinné, hogy ez a templom csupán néhány évvel azután készült el, hogy Szent István király fia, Imre herceg szentté lett nyilvánítva?

A Pásztótól délnyugatra elterülő Cserhátalján, ahol lágyan hullámzó dombok ölelik körbe, bújik meg Egyházasdengeleng. Bár a település nem éppen a látnivalók sokaságáról ismert, mégis különleges büszkeséggel tekinthetünk egy régmúlt időkből fennmaradt építményére, amely a váci egyházmegye történetének egyik legkorábbi képviselője.

A Szent Imre tiszteletére emelt kicsit, Árpád-kori templom a feltételezések szerint nem sokkal Imre herceg szentté avatása, azaz 1083 után épült meg, egyes források szerint feltehetően legelsőként építettek a "liliomos királyfi" tiszteletére. Az oklevélben először 1221-ben említett falu templomának keleti, téglából épült része még az államalapítás korának egyházi emlékei közé tartozik.

Ránézésre is sokban különbözik a később épült katolikus templomoktól, ám a torony nélküli és nyeregtetős épület monumentális hatású korai szentélyt és templomhajót rejt magában. A szentély északi falán fennmaradt "farkasfog" díszítésű külső téglapárkány árpádkori építészetünk egyik kulcsfontosságú eleme volt, és a mai napig is szépen fennmaradt.

A XIV. században épült gótikus stílusú hajó és sekrestye később, 1710-ben barokk formában került átalakításra. Ekkor készülhetett el a homlokzati fal felett elhelyezkedő kis tornyocska is, valamint körülbelül 1760 táján az orgona. Az épület állapotának megőrzése érdekében az évek során többször is felújításra szorult: először 1829-ben, majd 1834-ben, 1908-ban és végül 1952-ben.

A múlt század végén történt meg az első műemléki helyreállítás, ekkor került különálló haranglábra az addig a templom tetőterében lévő harang is. A restauráció során ugyan elbontották a templom kis huszártornyát és a fakarzatot, s a tetőt zsindellyel fedték, ám mégis, maga az ősi épület érintetlenül, de megvigyázva állja az idő múlását, gyönyörű emlékeként a magyar történelemnek.