Ez a libegő esőben is védelmet nyújt - Hochkarbahn.
Kirándulások, utazások, túrák, hegyek, völgyek, barlangok, várak
Fedezd fel velem a nyáron is üzemelő libegőt, amely valóban különleges élményeket kínál! Az egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy menet közben tetőt húzhatunk a fejünk fölé, így védve vagyunk az időjárás szeszélyeitől. Bár a síelők számára ismerős lehet a kék vagy sárga lecsukható tetős felvonók világa, ezek nyáron ritkán működnek. Viszont a Hochkarbahn libegő nem így működik! Ez a csodás libegő nyáron is a természetkedvelők ezreit juttatja fel a hegyekbe, miközben kényelmesen és biztonságosan élvezhetjük a panorámát. Nézd meg, milyen izgalmas kaland vár ránk!
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, a festői Lassing település közelében kezdődik az út a Hochkarra, amely a gyönyörű panorámaúthoz vezet. A libegő pedig a panorámaút végénél található. Térképen ITT.
Az alsó állomás környékén egy tágas, ingyenes parkoló terül el, amely annyira nagy, hogy általában csak a különleges hegyi rendezvények idején telik meg. Ugyanakkor, ez a kép nyáron, egy átlagos kedd délelőtt 11 körül készült, és meglepő módon akkor is sok autó sorakozott a parkolóban.
De mi is ez? Ez egy kétsebességes ülőlift (Sesselbahn). A folyamatosan haladó drótkötélpályán sok-sok 4 személyes ülőke jár körbe-körbe. A végállomásokon azonban az ülőkék a gyorsabb szállító-kötélről "lejönnek", és egy lassabb sebességű drótkötélen mennek tovább körbe és fordulnak vissza, miközben a tető felnyílik, és le-, illetve felszállni lehet. Mint a kis-kabinos felvonóknál. Csak ez egy libegő.
De kezdjük az elején. A libegő nyáron hétfő kivételével minden nap üzemel, reggel 9 és délután 4 között. Azonban ha pont hétfőn, vagy 16 óra után nézünk rá a libegőre, csak az üres drótköteleket látjuk.
Ilyet eddig csak olyan kis kabinos felvonóknál tapasztaltam, ahol éjszakára a kabinokat nagy tároló hangárokba rejtették el, például a Murau melletti Kreischbergen.
A Hochkarbahn környékén azonban nincs nyoma nagyobb hangárnak, ahol ennyi ülőke elférhetne. A hosszú, szürke betonfal ugyan úgy néz ki, mintha egy hangár része lenne, de sajnos nem kapcsolódik a drótkötélpályához. A hátrébb található emeletes épület, amely ablakos és szintén különálló, otthont ad a pénztáraknak, irodáknak és egyéb funkcionális helyiségeknek.
Reggel, ahogy a nap fényei előbújnak a horizont mögül, kezdetét veszi a varázslatos kaland. A drótkötél életre kel, és nem sokkal később felbukkan az első ülőke, amit sorban követnek a többi, mind izgatottan várakozva a hegy csúcsára. Talán a napsugarak varázsereje hívta őket elő a hajnal fényei közül. :)
Majd körbeérnek, felkerül a drótkötélre mind, és nyitásig még pihennek kicsit. Várják a kirándulókat. Aztán 9-kor beindul a gépezet.
Télen egy különálló épületben várja a síelőket számos kassza, ahol kényelmesen megvásárolhatják a jegyeiket. Nyáron viszont a forgalom jóval csökkent, így a libegő kezelőfülkéje marad a jegyvásárlás egyetlen helyszíne. Miután megvették a jegyet, a látogatók a forgókapun átlépve négy beengedő kapu előtt találják magukat, ahol várakozniuk kell. A kapukra jól látható, nagy betűkkel van felírva, hogy "ÖNMŰKÖDŐEN NYÍLIK", és hogy "NE TOLJÁK", mégis sokan megpróbálják saját erejükkel áttolni magukat rajta. Valójában a kapuk nem teljesen önműködően nyílnak; a kezelőfiú az, aki akkor nyitja őket, amikor a következő üres ülőke megérkezik.
A kapuk után élénk színekben pompázó jelek vezetik lépteinket, megmutatva, merre haladjunk, hova érdemes állnunk, hogy az ülőke pontosan a hátsónk alá érkezzen. Semmi bonyolult nincs benne, csak egy kis figyelem szükséges.
Amennyiben senki sem foglal helyet a libegő üléseiben, a rendszer automatikusan aktiválódik: a lábtartó és a tető fokozatosan, elegánsan záródik le, így megőrizve a berendezés épségét és biztonságát.
A kezelő személyzet, ha észlelik, hogy szükség van rá, kedvesen segítenek a beszállás során. Megtartják az ülőkét, míg az utas kényelmesen leül, vagy akár lelassítják, sőt, meg is állítják a libegőt, hogy mindenki biztonságban beszállhasson. Ezt különösen az idősebb kirándulók és a kisgyerekes családok érkezésekor tapasztaltuk, amikor több alkalommal is tanúi lehettünk ennek a figyelmes segítségnek.
Szóval itt van az ülőke, helyet foglalhatsz, a lábtartó pedig lehajtható, és már el is kezdődik a kaland a levegőben!
A lábtartó lehajtása kötelező, viszont a tető nyitása nem kötelező, mivel a kettő egymástól függetlenül működik. Az üres ülőhelyeken a visszafordító mechanizmus automatikusan kezeli a lábtartó és a tető nyitását és zárását, míg azokon az ülőhelyeken, ahol valaki ül, az automatikus működés nem aktiválódik, tehát sem a zárás, sem a nyitás nem történik meg.
A tető nyáron is megóv minket az esőtől és a zord széltől, azonban erőteljesen korlátozza a látóhatárt. Ezért, amikor a nap sugarai beragyogják a tájat, senki sem siet, hogy lehúzza. A lehajtott tetejű ülések pedig mind üresen állnak, várva, hogy valaki élvezze a szép időt.
A libegő nem emelkedik túlzottan a magasba, és mivel kényelmes üléseket kínál, lábtartóval és kapaszkodókkal is rendelkezik, a tériszony nem lehet kifogás a kipróbálásra. Ezen felül, a fák között, a sziklák mellett és a bokrok fölött hangtalanul suhanva igazán felejthetetlen élményben lehet részünk.
A szenvedélyes túrázók természetesen gyalogosan hódítják meg a csúcsot. A libegő alatt szépen kijelölt ösvények vezetnek, és a csúcsra több alternatíva is kínálkozik, attól függően, hogy mennyi időt és energiát szeretnénk rászánni. Találhatunk könnyedebb, valamint komolyabb kihívást jelentő útvonalakat is.
És közeledik a "repülés" vége, ott a felső állomás, ahol ki kell szállni. Itt még az oszlopokon villogó táblákkal jelzik, hogy a lábtartót tartsuk lecsukott állapotban. Még ne akarjunk kiugorni. :)
De aztán nemsokára nekiláthatunk a pakolásnak, hiszen a libegő (bízva a legjobbakban) nem áll meg, csak lelassít, hogy könnyedén ki tudjunk ugrani az ülésből.
Természetesen a kezelők folyamatosan szemmel tartják az érkező vendégeket, és különös figyelmet fordítanak az idősebbekre, valamint a kisgyermekkel érkező családokra. Segítségük nem csupán abban merül ki, hogy megfogják az ülőkét, hanem szükség esetén akár meg is állíthatják a libegőt, hogy mindenki biztonságosan fel tudjon szállni.
Ezen a helyszínen is világosan jelölve van, hogy hol és merre távozhatunk az üzemi területről a kiszállás után.
Télen a síelés talán egy fokkal egyszerűbb, hiszen a leugrás után egyszerűen csak lecsúszunk a lejtőn, míg gyalogosan sokkal fárasztóbb lehet a domb megmászása. De valójában a kiszállás nem olyan ijesztő, mint amilyennek tűnik; nem érdemes tőle tartani.
Az ülőke máris megfordul, és elindul lefelé. Mi pedig felfedezhetjük, milyen titkok rejlenek a hegy csúcsán.
A hegység legközelebbi csúcsa a lenyűgöző 1808 méteres Hochkar, amely mindössze körülbelül 20 percnyi túrázással elérhető. Azonban a másik irányban is izgalmas felfedezések várnak ránk, amint túllépünk az antenna tornyon. Egy 360 fokos panorámát kínáló körút kanyarog a kis ház körül, ahol az egyik oldalon egy izgalmas függőhíd és egy kilátó terpeszkedik, míg a másik oldalról egy fémrácsos ösvény vezet a sziklafalak mentén. A látvány egyszerűen lélegzetelállító, habár a tériszonyosok számára talán ijesztő lehet a hely, de a kalandra vágyóknak mindenképp érdemes belevágniuk a körbejárásába.
A libegő felső állomása 1773 méteres magasságban található, innen is csodálatos a panoráma.
Egy kis várakozás után végre fény derült arra, hogy miért is van szükség a libegő egyetlen teherszállító függőjére. Nyilvánvalóan nem csupán a sörfutárkodás céljait szolgálja, hiszen a felvonón keresztül a fenti étterem ellátása is biztosított. Aztán hirtelen feltűnt egy bácsi, aki nem más, mint a légies kalandor, és a tehergondola érkezésével megérkezett a sárkányrepülője is, mintha csak az égből pottyant volna le.
Természetesen a libegő működését ilyenkor is megállítják, így ezen a különleges libegőn teljesen felesleges pánikba esni, ha menet közben megáll. Ez a jelenség itt elég gyakori, de cserébe annyi időt nyerünk, hogy még hosszabban gyönyörködhessünk a lélegzetelállító panorámában, a napsugarak simogatásában és a szellő lágy susogásában – nem is beszélve a „lógás” izgalmáról! :)
Aztán ha már mindent megnéztünk a hegyen, indulhatunk lefelé is libegővel, hiszen a lefelé út mindig sokkal csodásabb, a kilátás miatt.
Fent nem található külön beengedő kapu; csupán a jegyed vonalkódját kell beolvastatnod, majd áthaladni a forgón. Ezt követően kövesd a nyilakat, és a megjelölt helyen várj az ülőhelyedre.
Ezután újra elérkezik a repülés pillanata, amikor a lélegzetelállító táj tárul elénk.
Szerencsére az út nem túl rövid, így bőven van időnk felfedezni a környezetünket. Körülbelül 10 percet szánhatunk erre a felfedezésre.
A technikai adatok a lift-world.info oldalról és a helyszínen kitett tábláról származnak.
Hamarosan megérkezünk a völgyállomásra. A következő képből egyértelműen látható, hogy az alsó állomáson nincsenek nagyobb hangárok vagy tárolóhelységek. De vajon hova kerülnek az ülések az éjszakai órákban? (Megjegyzem, a bal oldalon található garázs nem kapcsolódik a libegő rendszeréhez. A túlsó végén pedig a jegypénztár és az irányító központ helyezkedik el.)
Most következik a leszállás pillanata, a lábtartó kinyitása, majd a nyilak irányát követve távozunk.
A gyerekjegyek 7 és 16 éves kor között vásárolhatók meg, míg a 6 év alatti gyermekek számára a belépés ingyenes. A kutyák számára jegy váltása 6 euróba kerül.
De! Amennyiben csupán egy éjszakát is eltöltünk a varázslatos Mostviertel vagy a festői Mariazell régió partnerszállásain, egy névre szóló kedvezménykártyát (Wilde Wunder Card) kapunk, amely érvényes a tartózkodásunk ideje alatt. Ezzel a kártyával több mint 50 különböző látnivalót, izgalmas attrakciót és programot fedezhetünk fel ingyenesen. Például a Hochkarbahn felvonót egyszer ingyenesen használhatjuk, ha felmutatjuk a kártyát.
A libegő csak kedvező időjárás mellett működik. Nyáron a Hochkar Alpenstraße díjmentesen használható. Ez a 9 kilométer hosszú, kanyargós panorámaút Lassing településétől indul, és a libegő völgyállomásánál ér véget, lélegzetelállító kilátást kínálva az utazók számára.
Nézzük meg, mi zajlik majd délután, 4 óra után, amikor az üzemidő a végéhez közeledik.
Kinyílik a garázskapu és kiderül, hogy a tároló hangár a föld alatt van.
A megfelelő célszerszámmal átállítják a váltót ...
... és megváltoztatják az irányt. Innentől kezdve az ülések lassan, elegánsan visszahúzódnak a garázs mélyére.
A szállítókötélről lecsúszva egy fékekkel felszerelt lánc irányítja az ülőkéket a lejtőn, egészen a föld alatti hangár mélyére.
A drótkötélről pedig szépen lassan elfogynak az ülések, már csak lefelé jönnek, és látszik is a teherszállító után, az egyes számú ülőke lesz az utolsó.
A libegőnél megtudhattuk, mi történik az üzemeltetés végén: hova kerülnek a gondolák az éjszakai pihenőre, és miért előnyös, ha az ülőlift kétsebességes. A szállító- és visszafordító kötelek különválasztása nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem a biztonságot is fokozza, így a rendszer megbízhatóbban működhet.
Ha Alsó-Ausztria Mostviertel régiójában jártok, feltétlenül menjetek fel a Hochkar panorámaúton, mert rengeteg látványos turistaút vezet a libegők között, mellett, fölött, alatt, és általában mindenfelé a Hochkar-on. Közben próbáljátok ki ezt a nyáron is üzemelő libegőt is. Persze nemcsak a túrautak és a libegő miatt érdemes ide jönni, de a többi látnivalóról majd a következő bejegyzésekben mesélek nektek! :)
Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, érdemes követnetek a Kiránduló Facebook oldalát is! Itt mindig friss tartalmakkal várunk benneteket.
