Hány van, mennyi is? Ennyi, annyi, de vajon mennyi?
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. május.
Lehet, hogy olvasóim e cím láttán érdeklődve - vagy esetleg szkeptikusan - figyelik, miért hozom szóba e három, elsősorban mennyiséget és mértéket kifejező -nyi képzővel ellátott névmást. Nem titkolom, hogy miért teszem ezt. Azért említem meg őket együtt, mert mindháromnak az utóbbi évtizedek nyelvhasználatában új, figyelemre méltó jellemzője alakult ki, amelyet érdemes észrevenni és megvitatni.
Kezdem az elsővel. Amióta a kereskedelmi tévécsatornák délutánonkénti beszélgetős adásaiba is bele-belehallgatok, mind gyakrabban figyelek fel arra, hogy a panaszaikkal előhozakodók, miután elmondták sirámaikat, szózuhatagukat ezzel a kurtán odavetett szóval zárják le: Ennyi! Ilyeneket hallok: "Az a helyzet, hogy már nem tudok bízni benned. Ennyi." Vagy: "Le van fektetve, hogy látogathatod a gyereket. Nem jössz. Nem foglalkozol vele. Ennyi."
Ez a használat merőben új fejlemény nyelvünkben; alig néhány évtizedes. Természetesen nem az ennyi mutató névmásról állítom ezt, hiszen arra már a 14. századtól kezdve vannak adataink, hanem az ebből fejlődött, valaminek a befejezését jelző, mondatértékű szóról.
A Magyar értelmező kéziszótár 1972-ben megjelent első kiadásában még nyoma sincs az ennyi ilyen jellegű használatának. De a szótár újabb, 2003-i változatában már két ilyen, mondatszószerű jelentése is szerepel. Az egyik a filmesek nyelvében él: '
Úgy vélem, hogy ez a jelenség a filmiparból terjedhetett el, ahonnan a közbeszédbe is begyűrűzött. Nyilvánvalóan trenddé vált, de ezen nem érdemes megragadni, hiszen a divatok éppen az a sajátosságuk, hogy lendületesen érkeznek, majd egy idő után vagy eltűnnek, vagy legalábbis háttérbe szorulnak, elhalványulnak.
Ez a modern divat, amely a minimalizmusra és az egyszerűségre épít, kétségtelenül hordoz magában valamilyen stiláris értéket. Ezt a jelenséget talán Sebeők János, a celebek világában is megfordult író és publicista is felfedezte, amikor "Korszakzáró értékelés" című tárcájában a közelmúltját olvasói szemszögből elemezte. Így fogalmazott: "Sebeők? Írt egy regényt, a 'Sárkányfog'-ot, ennyi. Nem volt rossz, szerettem, most is megvan valahol. Ennyi… volt egy 'gumimacis' nótája is. Ennyi. Nem több. És nincs mit hozzátenni, mert az 'ennyi' valóban csak ennyi, nem több."
Úgy vélem, hogy ez a jelenség néha már-már a mondatzáró ponttal is versenyez a gyakoriságát illetően, hiszen sokszor a végső befejezés, a határozott lezárás szándékát tükrözi. Van ennek jelentősége, így amíg létezik, addig a világban is megvan a maga helye. Ennyi.
Íme egy egyedi átirat a megadott szövegről: Most következik a „már annyi” kifejezés. E mutató névmásunk múltjáról nem kívánok beszélni, sokkal inkább egy új, különleges aspektusáról, amely csupán a 2003-as kiadású szótárunkban tűnt fel. Ez a sajátság hasonlóan újfajta használatával egy mondatszó jellegű formát kölcsönöz neki. Talán a legszemléletesebb példa erre a már elterjedt kifejezés: „Ennek már annyi!” Vagyis, ha próbálom értelmezni, annyit jelent, hogy „annak a dolognak, amiről beszélünk, már végleg vége van. Kész.” Ez a „már annyi” kifejezés szinte mindig egy -nak, -nek ragos szóval együtt fordul elő, és szervesen illeszkedik a mai stílusunkra rendkívül jellemző, sűrített gondolatokat kifejező, valójában befejezetlen mondatok sorába. Ilyenek például: „Te is ott leszel? - Az attól függ.” Vagy: „Van kedved kirándulni? - Naná!” Hitetlenkedésünket pedig így fejezhetjük ki: „Nehogy már!”
Anélkül, hogy védeni akarnám az annyi névmásnak ezt a ma divatos használatát, megjegyzem: azért nem teljesen ismeretlen ez a használat a korábbi egy-két évszázadban sem. Szemléltetésül az 1837-től 1902-ig élt ismert írónak, Tolnai Lajosnak egyik munkájából idézem ezt a mondatot: "Ha a felhő esik, hát magától, a maga kedvéért esik - s annyi." Vagyis - ezt már én teszem hozzá -: ha esik, akkor esik, és punktum. Ezen nincs mit vitázni.
Na, és maradt még a harmadik: a "mennyi"! Bevallom, e kérdő névmás használatával kapcsolatban már jó pár éve megfigyelhető tendenciák nem igazán nyerik el a tetszésemet. Kétségtelen, hogy a "mennyi" legfőbb jelentése: 'milyen mennyiségű?', de sokan elfelejtik, hogy van egy másik kérdő névmás is, a "hány?". Bár a két kifejezés között van némi átfedés, lényeges különbségek is fellelhetők, amelyeket nem mindenki érzékel, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagy.
Ez utóbbi kérdésre vonatkozó aggályaimat főleg azért írtam le, mert újabban mind sűrűbben hallok ilyen megfogalmazású kérdéseket: "Mennyi kilométer van a kocsidban?"; "Mennyi forint van nálad?"; stb. Holott ha ezt halljuk a rádióreklámban - mint hallottam én éppen az imént minden idők második legnagyobb hazai lottónyereményével kapcsolatosan -, hogy "Ezen a héten az ötös lottó várható főnyereménye 3 milliárd 163 millió forint!", erre a helyes rákérdezés nem ez: "Mennyi forint?", hanem "Hány forint?"
Természetesen egészen más a szituáció, ha valaki a kérdő névmást nem melléknévként, hanem főnévként alkalmazza, és nem hivatkozik semmiféle mértékegységre, például pénzre sem. Ekkor a legtermészetesebb, ha így hangzik a kérdés: "Mennyibe kerül?", "Mennyit adtál érte?". Így nem meglepő, hogy amikor a lottóötös nyereményét beharangozó reklámban a háziasszony, motorversenyző vagy éppen bárki más hallja az összeg nagyságát, szinte hitetlenkedve és izgalommal reagál: "Mennyiii???".
