Egy apró érme képes megváltoztatni a türk történelem menetét.
Az új pápát a kereszténység egyik szent és történelmi központja, Törökország régiója várja izgatottan.
Az Üzbegisztán területén fellelt érme nem csupán egyedülálló "türk" feliratával tűnik ki, hanem a korai török állam és társadalom bonyolultságáról is új perspektívát nyújt. Ez a kicsiny aranypénz, amely rejtőzködve pihent a föld mélyében, jelentős mérföldkő lehet a történelem újraértelmezésében. A 6. századi érme, mely a "türk" név eddig ismert legrégibb írásos említése, új megvilágításba helyezi a Nyugati Göktürk Kaganátus gazdasági, társadalmi és identitásbeli aspektusait. A kutatás irányítását Gaybulla Babayarov üzbég régész végezte, az eredmények pedig az Anatolian Archeology folyóiratban kerültek bemutatásra.
A felfedezés hátterében a 6. századi Nyugati Göktürk Kaganátus áll, amely a Közép-Ázsiában kibontakozó első török államalakulatok egyik jelentős képviselője volt. Fénykorában terjeszkedett a mai Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Kína nyugati területein, kulcsszerepet játszva a Selyemút kereskedelmi hálózatában. A birodalom központi alakja Isztemi kagán volt, akinek utódai uralhatták a nemrégiben feltárt Fergana térségét – egy termékeny, sűrűn lakott régiót, amely három ország (Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán) határvidékén helyezkedik el. Az itt előkerült pénzérme a kutatások szerint i. sz. 580 és 610 közé tehető, ami fontos nyomot hagy a korabeli gazdasági és politikai viszonyokról.
A lelet különlegessége abban rejlik, hogy az érmén található "twrk x'γ'n" felirat szogd írással íródott, és ezt "türk kagánként" értelmezik. Ez a felirat legalább másfél évszázaddal megelőzi a korábban legkorábbi példaként számon tartott, mongóliai Orhon-völgyből származó 8. századi sztéléket. Gaybulla Babayarov véleménye szerint ezzel az érme a "türk" elnevezés dokumentált történetét 150 évvel korábbra datálja. Az éremverés technikája, súlya, ikonográfiája és fémösszetétele mind olyan jellemzők, amelyek a Nyugati Göktürk Kaganátus időszakára utalnak.
Az érme egy több mint húsz darabból álló leletegyüttes része, melyek mind török uralkodói címeket - "Jabgu", "Kagan", "Cabgu-Kagan" - viselnek. Ez arra utal, hogy a göktürkök nem kizárólag nomád nép voltak, hanem pénzügyi rendszert működtető, részben letelepedett társadalmat alkottak. "Ezek az érmék egy szervezett, városiasodott életmód jelei. A rendszeres érmeverés kereskedelmi kapcsolatokat, politikai központosítást és gazdasági stabilitást feltételez" - hangsúlyozza Babayarov. A leletek összessége megingatja a hagyományos nézetet, miszerint a göktürkök csupán nomád harcosok voltak.
A "Turk-Kagan" felirat nem csupán egy uralkodó egyedi azonosítója, hanem inkább a türk politikai közösség kollektív identitását tükrözi. Babayarov párhuzamot von a későbbi Turgesh Kaganátus érmeivel, amelyek szintén az etnikai és politikai hovatartozást erősítették. A göktürk érmék azonban sajátos jellegükkel kitűnnek: míg a Turgesh érmék általában standard feliratokkal rendelkeznek, a göktürk pénzek az egyes uralkodókhoz kapcsolódó egyedi címeket hordoztak. Ez a gyakorlat arra utal, hogy a birodalom új vezetői saját neveikkel és címzéseikkel jelölték meg a pénzüket, ezzel is hangsúlyozva hatalmukat és egyediségüket.
A lelet fényében a mai Üzbegisztán keleti része, különösen a Taskent környéki és Fergana-völgyi régió, a török államiság egyik legkorábbi központjaként értelmezhető. A felfedezés nemcsak a török név és identitás történetét írja újra, hanem arra is rávilágít, hogy a közép-ázsiai régiók szerepe a korai török civilizáció kialakulásában eddig alulértékelt volt. A pénzek és feliratok egy bonyolult, de szervezett politikai és gazdasági struktúrát sejtetnek, amely nemcsak túlélte a nomád létformát, hanem megalapozta az első türk birodalmak emlékezetét.
