Felháborító, amit a románok Kossuth Lajosról állítottak; ez a szöveg teljesen hiányzik a történelem könyvekből.

Kossuth Lajos a magyarság számára vitathatatlanul hősies alak, ám a korabeli környező népek nem feltétlenül osztották ezt a nézőpontot. Az ő személye körül számos meglepő és komoly vád merült fel, melyek a történelmi diskurzusban jelentős szerepet játszottak.

Amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról beszélünk, gyakran elfelejtjük, hogy mindez egy színes, soknemzetiségű Magyarország küzdelme volt a Habsburg elnyomás ellen. A bukás fontos okai közt szerepelt a nemzetiségi kérdés rendezetlensége is, a magyar vezetés hallani sem akart róla, hogy a horvátok, szerbek, erdélyi románok, szlovákok több jogot kapjanak, akár csak az országhatárokon belül.

Az oldalunkon harcoló nemzetiségek nem feltétlenül osztották a mi Kossuth iránti lelkesedésünket, sőt, a hazafiak iránti érzéseik is eltértek a mienktől. Ezt a későbbi események világosan tükrözik: a cserbenhagyott kisebbségek még évtizedekkel később is képtelenek voltak túllépni a sérelmeiken.

1894 áprilisában, amikor Kossuth Lajos örökre lehunyta szemét az olaszországi Torinóban, a magyar nemzet számára ez a pillanat óriási veszteséget jelentett. A dualizmus korának talán legnagyobb nemzeti temetése vette kezdetét, amely mélyen megérintette a magyarokat. Ám a nemzetiségek számára ez a gyász nem öltötte magára a hasonló súlyt; számukra Kossuth öröksége már nem volt annyira meghatározó.