Egy óbudai munkaterületről daru segítségével emelték ki a évezredes szentély hatalmas, több tonnás falait.

Ahol egykor az ódon Óbudai Szeszgyár működött, ahol most egy modern lakópark bővül, ott korábban - jóval korábban - az aquincumi katonaváros létezett, s virágzott a Mithras-kultusz. A beruházás régészeti feltárása során egy Mithras-szentélyt fedeztek fel itt a szakemberek, amelyet csütörtökön daruval emeltek ki a föld mélyéről azért, hogy 2027-ben szabadon látogatható védőépületbe helyezzék vissza. Ugyanazokra a földrajzi koordinátákra, csak néhány méterrel feljebb, egy mélygarázs tetejére.

Valami igazán különleges atmoszféra lengte körül a csütörtök délelőtti kiemelést, valamint a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) és a Biggeorge Property közös tájékoztató eseményét. A sajtó képviselőin kívül szakértők és fiatal huszonévesek gyűltek össze az építési terület szélén, szorosan a kerítéshez, hogy tanúi lehessenek a daru lenyűgöző munkájának, amint megemeli és áthelyezi a több tonnás, masszív falakat, melyeket egy speciális vágóeszközzel "alávágtak". E falak alá acéllemezeket helyeztek, és ezeket alulról több száz kilós acélgerendákkal rögzítették. Később sárga dobozokat építettek köréjük, amelyeket fehér murvazúzalékkal töltöttek fel, hogy a súly egyenletesen oszoljon el, és biztosítsák, hogy a szentély falai véletlenül se dőljenek össze. A megjelentek csillogó szemmel figyelték a folyamatot, magukba szívva a pillanat izgalmát.

Óriási sárga dobozok, amelyek titkokat rejtenek: a múlt lenyomatai, a történelem szövevényes szálai, egy kis szelet a jelenből és egy ízelítő a jövőből. Ezek a dobozok a civilizáció esszenciáját hordozzák magukban, tele az ókor emlékeivel, Róma dicsőségével, Aquincum és Óbuda régmúltjának kincseivel. Minden egyes régészeti lelet felfedezése mély örömöt és megelégedettséget hoz, hiszen egy olyan vállalkozás, amely profitorientált keretek között működik és a jogszabályok kereteit tiszteletben tartja, mégis képes arra, hogy beruházásaival új budapesti kulturális központokká formálja a sárga dobozokat. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a múltat idézik meg, hanem egy új jövőt is formálnak, ahol a kultúra és a történelem újraéledhet.

"Ez a szituáció igazán különleges, a látvány és a hangulat nosztalgikus emlékeket idéz fel bennem. Életem egyik legnagyobb ajándéka az volt, hogy hosszabb időt tölthettem Róma varázslatos városában."

- Üdvözlöm Önöket - indította el köszöntő beszédét Csorba László, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója.

Róma varázslatos mindennapjai között gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy villamossín felbontása vagy egy ásatás során egy másik város titkai bukkannak felszínre. Mi itt élünk a felszínen, ebben a városban, de lent, a mélyben rejtőzik egy teljesen más világ. Ez a feszültség, ami e két város között húzódik, folyamatosan jelen van: mikor a titkok, csodák és gyönyörűségek előtérbe kerülnek. Felmerül a kérdés: hol is szeretnénk élni? A mélység titokzatos városában, vagy a felszíni Róma ismerős utcáin? Ez a dilemmázás állandó része mindennapjainknak, hiszen a civilizáció és a kultúra rétegei egymásra rakódva folyamatosan új választási lehetőségeket kínálnak számunkra.

Csorba László kifejtette, hogy ahogyan "Rómában is folyamatosan és rendszeresen rátalálnak a megoldásokra", úgy számára is egy rendkívül szép élmény az, hogy...

"itt, Budapesten, azon a területén a városnak, amely visszanyúlik az ókor fényesen ragyogó korszakába, az emberiség normális gyermekkorába"

Sikerült megoldani ezt a problémát az értékőrző segítségével, hiszen a Mithras-szentély most kiállításra kerül, így közkinccsé válik.

"Végtelenül fontos az, hogy amit találunk, az megmaradjon és továbbra is segítse az identitás építését"

- fogalmazott a főigazgató, ezzel is kifejezve saját filozófiáját a régészeti és történészi tevékenység lényegéről.

Amint azt Kutasi Gábor, a beruházó fejlesztési igazgatója elmondta, a területen 2017 óta folynak régészeti feltárások. 2023 őszén bukkantak rá a BTM szakértői a Mithras-szentélyre, amelynek a feltáró munkái 2024 végén zárultak le. Az ezt követő előkészítő fázisok után kezdődhetett meg a kiemelés: védelmet és állagmegóvást biztosító raktárterületre viszik átmenetileg a szentélyt, a fent említett sárga dobozokban.

"Számunkra nem csupán az építészeti értékek létrehozása bír jelentőséggel, hanem a műemlékek védelme is kiemelt fontosságú."

- jelentette ki Kutasi Gábor, aki elmondta azt is, hogy a Waterfront City ötödik ütemének beruházását követően 2027-ben tervezik bemutatni az addigra már restaurált Mithras-szentélyt "parkosított környezetben, megfelelő védelemmel ellátott épületben. A római kori emlék mindenki számára szabadon látogatható lesz, a terület új kulturális helyszínné válhat" - ismertette.

Budai Balogh Tibor és Milbich Tamás, a feltárás irányító régészei, számos izgalmas részletet osztottak meg a legújabb ásatás eredményeiről.

Budai Balogh Tibor elmondta, hogy az aquincumi katonaváros északkeleti városnegyede az, ahol az ásatások 2017-ben megkezdődtek. A területen a 4. században kezdtek el temetkezni, a sírokat föltárták, mindent elvittek, az érintett területen a beruházás zavartanul lefolyhatott.

"A beépítési határtól délre egészen jó állapotú, szinte intakt, érintetlen városi szövet őrződött meg, viszonylag magasan, 2-2,5 hektáron, és azt tapasztaltuk, hogy még az újkori pincék is respektálták, nyilván technológiai okokból, ezeket a terrazzo szinteket, hypocaustomos - ez egy fűtési rendszer - helyiségeket, és megálltak a padlószinteknél" - mondta.

A 2023-as őszi feltárás során, amely a déli területre összpontosított, ahol a régi szeszgyár rombolása kevésbé érezhető, egy összefüggő városi struktúrát fedeztünk fel. Ezen a területen csatornák, tárolóvermek, latrinák és egy megmaradt útszakasz nyomaira bukkantunk. Azonban a legfigyelemreméltóbb felfedezés a Mithras-szentély volt, amely különleges jelentőséggel bír.

- átvette a szót Milbich Tamás.

A Mithras tiszteletére épült szentély, amely a Kr. u. 2. században, tehát több mint 1800 évvel ezelőtt szolgált a misztériumvallás gyakorlására, 2023 októberében került napvilágra. Az ásatások során először három festetlen, felirat nélküli oltárfőt találtak, melyek egy sorban helyezkedtek el. Novemberben felfedezték a negyedik oltárkövet is, amelynek felirata egyértelműen bizonyította, hogy a Mithras-kultuszhoz kapcsolódik.

A szentélyt egy alkalommal átépítették, majd a 260. évi szarmata betörést követő zűrzavaros időszakban beszüntette a működését a fokozatosan elnéptelenedő külvárosban. Értékesebb berendezési tárgyait, így a kultuszképet és a kultuszedényeket elszállították, az épületet pedig magára hagyták. Később a teteje beszakadt, falai föld alá kerültek a többi római kori épületmaradvánnyal együtt - közölték a szervezők az esemény sajtóanyagában.

A Mithreaum "viszonylag kicsi, összesen nagyjából 4×4 méteres a kiterjedése" - ismertette Milbich Tamás, s hozzátette, hogy "az oltárkövön kívül az épületen talált freskótöredékek voltak azok, amelyek még egyértelműen bizonyították a Mithras-kultuszhoz való kötődését, ugyanis az egy bikaölés-jelenetet ábrázol."

A régész bejelentette, hogy ez a hatodik Mithras-szentély található Aquincum területén, egyben az első, amely a katonaváros falain belül bukkant fel.

A Mithras-vallás ízig-vérig római kultusznak tekinthető, amely azonban sajátságos ikonográfiai programját perzsa és görög képi előzmények felhasználásával alakította ki a Kr. u. 1. századi Kis-Ázsiában.

Láng Orsolya, a BTM Aquincumi Múzeum régész-főmuzeológusa, a Vasárnap.hu-nak adott interjújában a Mithras-kultusz és a kereszténység közötti összefonódásokról és eltérésekről osztotta meg gondolatait. Kiemelte, hogy a kereszténység számos elemet átvett a Mithras-kultuszból, ami érdekes párhuzamokat teremt a két vallás között.

"A sötétség és világosság harca, valamint a jó és rossz ellentéte képezte a háttérét, így egyfajta megváltó kultusz bontakozott ki, amely párhuzamba állítható a kereszténységgel."

Rámutatott arra is, hogy Mithras életéből is sok elemet átvett a kereszténység, például Mithras születésnapja december 25-én volt.

Láng Orsolya rámutatott arra, hogy a kereszténység a Mithras-kultusz népszerűségét konkurenciának tekintette, és ennek következtében "kevésbé humánus eszközökhöz" folyamodott, hogy megszabaduljon tőle. Gyakran lerombolták a Mithras-kultusz templomait, hogy megakadályozzák a hívek visszatérését, és ez a stratégia meglehetősen "sikeresnek" bizonyult, hiszen a 4. századra a Mithras-kultusz teljesen eltűnt a színről. A kereszténység, különösen a negyedik század elején, amikor hivatalosan is államvallássá vált, valóban egyeduralkodó szerepet öltött.