D-nap, Grönland... Mindkét kifejezés különleges jelentéssel bír. D-nap a történelem egyik legfontosabb pillanata, amikor a szövetséges erők megkezdték a normandiai partraszállást, megváltoztatva ezzel a második világháború menetét. Grönland pedig egy mesé
Partra ha szállna Donald, zsáknyi zsetonnal, s leülne tárgyalni a sziget vezetőivel..., ez lenne a sikersztori első remekbe szabott mondattöredéke. Hosszas, hajnalba nyúló egyeztetések után üzent a hajóra: küldjenek még egy tarisnya bankót, tromfnak két kilót abból a vadítóan lángvörös üveggyöngyből. Mellyel legutóbb a panamaiak apadó eszét vette el, mikor a csatorna ügyét lezsírozta volt. (Kanadának smaragd dukál - súgták épp egy hete az alaszkai sámánok; de ott még ki kell várni, hátha a quebeciek épp most szakadnának le, sehogy sem jönne jól egy újabb szecessziós háború, pláné hogy délnyugat északkelet ellen...
Az első menetben a megválasztott elnök kifejezte expanziós ambícióit Ottawának címezve (magára vessen, aki a MAGA-diskurzust nem érti meg szó szerint és teljes mértékben!). Amerika nem lehet nagyszerű és fenséges, ha területe nem bővül. Határain belül legfeljebb büszke lehet, de ez nem áll a mandátum elsődleges vagy másodlagos céljai között. Szükség van tehát egy jelentős új szövetségi államra a Nagy-tavaktól északra. Nem számít, hogy ez teljesen felforgatná a meglévő szövetségi egyensúlyt, és az sem lényeges, hogy tavalyi felmérés szerint a kanadai lakosság csupán 12 százaléka érdeklődik az ötlet iránt: Donald csak megy tovább, mint egy makacs gyerek, aki a vitrinből akarja kikövetelni a játékát.
A csatornát is visszacsatolná, naná, hogy vámolhasson, "panamázhasson" kedvére. Stratégiailag megkerülhetetlen, elvégre nem lehet minden rakománnyal Tűzföld felé kerülni annak a temérdek csempész-, meg legális terhet szállító dereglyének. Előzetesként, a fokozatossági elvet is betartva, a Mexikói-öböl legyen ezentúl Amerikai-öböl. ("Máris fel kell vásárolni az összes térképkészítő műhelyt, mekkora profitot termel majd, ha monopolhelyzetet teremtünk a kartográfia terén!" - jelentette be egy zárt körű rendezvényen a minap.)
Ez a grönlandi grundolás – ahogyan mondogatják – nem éppen friss dolog: a DJT márkájú mantrasorozat refrénje. Már első uralkodása alatt fellebbentette a fátylat a Zöldföld iránti vágyáról. A médiában dolgozók utánajártak, és kiderült, hogy 1946-ban Truman elnök idején már volt egy ajánlat a szigetre, de a Fehér Ház érdeklődése még ennél is régebbre nyúlik vissza: 1867-ben Izlanddal együtt is megvásárolhatták volna.
Koppenhága frusztrációja és gyors reakciója teljesen érthető, ugyanakkor nem elegendő. Az eddigi royal heraldikai emblémában a Grönlandot reprezentáló jegesmedve, amely a sziget önállóságát szimbolizálja, most nagyobb méretben és külön mezőbe került. Hasonlóképpen, a Feröer-szigeteket megjelenítő kos is kiemelt figyelmet és méretet kapott.
A történet egy olyan olvasata is létezik, amely szerint mindez csupán taktikázás, egyfajta diskurzus-szintű nyomulás. Bár a háttérben konkrét érdekérvényesítési szándékok húzódnak meg, ezek sokkal finomabb formában nyilvánulnak meg: például a már meglévő szigetbeli katonai bázis megerősítése és az amerikai részvétel Grönland értékes ásványkincseinek kiaknázásában. Ugyanakkor ez egy üzenet Putyinnak és Xi elnöknek is, bármennyire is burkoltan. Lavrov, az orosz külügyminiszter reakciója jól tükrözi ezt a hipotézist: cinikus megjegyzéseivel új rekordot állított fel, amikor kijelentette, hogy teljesen megérti az amerikai üzenetet, hiszen ők is éppen így kérdezték a kelet-ukrajnai lakosságot arról, hogy hajlandók-e továbbra is Kijev kedvére táncolni. Ráadásul február 26-án lesz egy évtizede, hogy a Krím félsziget elfoglalásának kezdetével próbálja garantálni a népek önrendelkezését. Az, hogy a tatárok, a térség őslakosai nem kerültek megkérdezésre, csupán egy apró szépséghiba. Donald Trump pedig nem érdekli az inuitok identitásigénye – itt találkozik a két nagyhatalom ambíciója. Most már csak Pekingnek kell jeleznie, hogy csőre töltött flottája elindulhat a régóta elkerült Tajvan ellen.
