Három kutyafajtát betiltottak: nem lesz egyszerű pótolni a hiányukat.

A betiltás három kutyafajtát, a közép-ázsiai juhászt, a kangalt és a kaukázusi juhászt érinti Erdély egy részén. Utánajártunk, miért hatékony a velük való pásztorkodás, és hogy lehet helyettesíteni őket.

A csíkszeredai önkormányzat legutóbbi testületi ülésén a legeltetéshez szükséges kutyatartás, és az ehhez kapcsolódó közbiztonsági kérdések rendezésével foglalkozott. A városvezető, Korodi Attila Facebook-oldalán posztolta a döntésüket.

Az erdélyi havasi pásztorok hagyományos pásztorkodási módszere a kutyák használatára épül, mivel a legelőkön komoly fenyegetést jelentenek a ragadozók, különösen az utóbbi évtizedekben megugrott medvepopuláció. Ezek a hatalmas állatok nemcsak az erdők mélyén élnek, hanem gyakran betérnek a városokba is, élelem keresése közben. A nyájak védelme érdekében a pásztorok falkában tartott kutyákkal dolgoznak, hogy biztonságban tudhassák jószágaikat a legelőkön.

A kutyás pásztorkodás, ami régen hagyományos formának számított, a nagyragadozók visszatértével egész Európában ismét egyre terjed, bár a romániai erdőkben a Ceaușescu-éra vadászati szabályai okán elszaporodó barna medvék száma eddig is indokolta a komolyabb védekezést. A nagyragadozók elleni védekezés azonban nemcsak itt, a kontinens egyre több területén válik szükségessé a ridegtartással foglalkozó pásztorok körében.

A Kárpát-medence különböző vidékein az északról visszatérő medvék, a folyamatosan gyarapodó farkasok, valamint a délről észak felé terjeszkedő aranysakálok új kihívások elé állítják a gazdálkodókat. Ezek a vadon élő állatok, valamint a hazánkban egyre inkább elszaporodó kóbor kutyafalkák is aktívan vadásznak, elsősorban a legelőken bőségesen fellelhető, menekülésre képtelen kecskékre, birkákra és szarvasmarhákra. A kerítések védelme mellett a gazdák számára új stratégiák kidolgozása válik szükségessé, hogy megőrizzék állataik biztonságát.

Általánosságban elmondható, hogy ragadozóink igencsak okosak, a falkában vadászó farkasok, sakálok és kóbor ebek például képesek átugrani a kerítéseken, amik a egyébként a medvéket sem állítják meg. A nyájjal együtt mozgó pásztorkutyák erre jelenthetnek megoldást ellentétben a házőrzőkkel, amelyeket sokszor elválaszt a kerítés vagy helyben tart a lánc (bár hazánkban a láncon tartás ebben az esetben is tilos).

A csíkszeredai városvezetés álláspontja szerint a helyi pásztorok nem tartották be a tavaszi megállapodás alapvető feltételeit. Sem új legeltetési engedélyt nem nyújtottak be, sem pedig nem tettek lépéseket kutyáik turistaútvonalaktól való távoltartása érdekében. A román jogszabályok pedig kifejezetten szabályozzák a pásztorkutyák tartásának módját; például a kolonc nyakörv használata nem csupán a vadászat megelőzésére szolgál, hanem jelzi is, hogy ezek a kutyák munkakutyák, akik éppen feladatukat végzik.

Ezeket a kutyákat azonban nem lehet csak úgy, bármilyen fajtát választva alkalmazni. Az utóbbi időszakban egyre gyakoribbá váltak a turistákra és kirándulókra leselkedő támadások, valamint balesetek, ezért a csíkszeredai önkormányzat már tavasszal elkezdte mérlegelni, hogy milyen fajták használatát kellene szabályozni. A döntésük értelmében a közbiztonság megőrzése érdekében betiltják azokat a kutyafajtákat Csíkszereda területén, amelyeket nem a helyi nyájőrzési környezethez alakítottak ki.

A kangálok, a kaukázusi juhászkutyák és a közép-ázsiai juhászkutyák nem ajánlottak lakott területek közelében vagy olyan legelőkön, ahol természetjárók és zarándokok fordulnak meg. Ezek a kutyák ugyanis rendkívül agresszív viselkedésükről ismertek, és sajnos előfordulhat, hogy indokolt eset nélkül is támadásokat intéznek emberekre vagy háziállatokra.

- fogalmazta meg Korodi Attila. Az önkormányzat szerint ez a lépés potenciális megoldást kínálhat a közbiztonsági kihívásokra. Posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben valaki ilyen típusú kutyát észlel, azonnal értesítse a rendőrséget.

Bár hazánkban és Erdélyben is több magyar és román pásztorkutya fajtát alkalmaznak az extenzív állattartás keretein belül a nyáj védelmére, az elmúlt évszázadok során bekövetkezett ökológiai változások, valamint a kutyatenyésztés szakmai fejlődése jelentős hatással volt e kutyafajták munkaképességére. Ennek következtében egyre többen döntenek a helyi fajták helyett keleti pásztorkutyák mellett, amelyek még mindig őrzik őshazájuk archaikus pásztorszokásait, és a folyamatos fenyegetettség miatt sokkal hatékonyabbak a feladatuk ellátásában.

A kangalok, közép-ázsiai és kaukázusi juhászok olyan falkaállatok, amik nem pusztán az erősorrend felállítása miatt hatékony védelmezők; zsákmányosságuk nem a vad elejtésére, hanem a jószág védelmezésére terjed ki, így egy-egy megfelelően nevelt példány képes a területén belül maradni, a veszély elmúltát felismerni, és a nyájat tovább őrizni ahelyett, hogy a vadat végkimerülésig űzné.

Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő munkahatékonyság érdekében a profi tenyésztői munka, hiszen az igazán jó kutyákat származási országukban nem adják el külföldre, igyekeznek a legjobb példányokat maguknak tartani. Egy jó tenyésztő szelekciós munkája azonban akár országokon vagy kontinenseken átívelően tudja a lehető legjobbat kihozni az almok megtervezésekor, így javítva és szelektálva az állományt arra a munkára, amire az adott területen szükség van.

A megfelelően képzett pásztorkutyák a nyáj mellett maradnak, hiszen az a feladatuk, hogy azt őrizzék. Ugyanígy fontos, hogy a turisták és kirándulók se térjenek le a kijelölt útvonalakról, amik optimális esetben nem találkoznak. A veszély elhárítása mindenképp többtényezős feladat azokon az olyan összeérő területeken, amiken gazdálkodás is folyik. Mivel a pásztorok képtelenek lesznek egyik pillanatról a másikra megoldani nyájaik védelmét, így nagy valószínűséggel a kutyáik sem tűnnek el egyik pillanatról a másikra, hacsak ki nem lövik azokat. Ám ez nem fogja megoldani a problémát az általunk megkérdezett gazdálkodók szerint.

A megoldás kulcsa a közös gondolkodásban rejlik, amely mindenki számára elfogadható alternatívákat kínálhat. Ezt elérhetjük például jól kijelölt útvonalak kialakításával és az odalátogatók hatékony tájékoztatásával.

"Tavasz óta Csíkszereda határán nem adtak ki legeltetési engedélyt egyetlen nyáj vagy csorda számára sem. A nyájak mellett ott vannak a robusztusabb kutyafajták is, amelyek a terület védelmét szolgálják. Előfordul, hogy a nyájban lévő állatok nincsenek fülszámozva, ami komoly problémát jelent. Ebből kifolyólag egyértelműen megállapítható, hogy a nyájtulajdonosok a legeltetést "szürke zónában" végzik, és természetesen mi, mint önkormányzat, ezt megfelelő intézkedésekkel kívánjuk kezelni. Bár sokan elégedetlenkednek emiatt, a szükséges lépések megtételétől mégis elzárkóznak" - részletezte Korodi Attila egy későbbi bejegyzésében a döntésüket. A helyzet tehát összetett, de a szakértők szerint elengedhetetlen a védelme a haszonállatoknak, és más alternatívák költségesebbek és nehezebben megvalósíthatók, főleg hirtelen fellépő szükség esetén.

Kutyák nélkül a védelem szinte elképzelhetetlen. Persze léteznek alternatív megoldások, mint például a villanypásztorok, drónokkal végzett megfigyelés, éjjellátó kamerarendszerek, hangriasztók vagy mozgásérzékelős világítás. Azonban ezek a technikai eszközök rendkívül költségesek lehetnek: hektáronként több százezer, sőt, akár milliós kiadásokra is számíthatunk.

- magyarázta Ocskó Roxána, a Tenkes Pásztora Kennel alapítója és közép-ázsiai juhászkutyák tenyésztője, aki saját állatokat is nevel.

A hegyi terep és az időjárás miatt a technikai eszközök nem mindig működnek megbízhatóan. A kutyák ezzel szemben természetes, folyamatos, ökológiai és kulturális szempontból is fenntartható védelmet nyújtanak. Nem helyettesíthetők sem gazdaságilag, sem szakmailag egyik napról a másikra.

A fent említett okok miatt a három kutyafajtát érintő döntés sok tenyésztő és felelős pásztor körében aggodalmakat keltett, hiszen a medvehelyzet továbbra is rendkívül aggasztó. Ha a pásztorok nem tudják megvédeni állataikat a kutyafalkák segítsége nélkül, az a pásztorkodás végét is jelentheti. A nem fenntartható gazdálkodás pedig a hagyományos, extenzív állattartás fokozatos megszűnéséhez vezethet, miközben Európa-szerte egyre növekvő igény mutatkozik az ilyen típusú állattartás iránt. Ez nem csupán az önellátás szempontjából fontos, hanem a minőségi húsáruk iránti kereslet is folyamatosan emelkedik.

A globális felmelegedés és az ipari állattartás környezetvédelmi kihívásai egyre több ember figyelmét felkeltik. Sokan úgy látják, hogy a kisebb gazdaságok fenntarthatósága és hatékonysága kulcsfontosságú lehet a jövő szempontjából. Ugyanakkor egy ilyen irányú döntés nem csupán a gazdaságok szintjén érezteti hatását; a társadalom szövetétől kezdve a családok megélhetéséig széles spektrumú következményekkel járhat. Emellett fontos kérdés merül fel a nagy testű, szabadban tartott kutyák sorsával kapcsolatban is, akik a változások következtében új kihívásokkal nézhetnek szembe. Mi lesz velük, ha a gazdák nem tudják fenntartani a számukra megfelelő körülményeket?

"A valódi megoldás az lenne, ha mindkét fél érdekeit tiszteletben tartva, közösen alakítanának ki ésszerű és biztonságos szabályozást. Hosszú idő és rengeteg munka szükséges ahhoz, hogy egy ilyen falka összeálljon, összehangolódjon és be legyen nevelve. Ezek a kutyák nemcsak munkatársak, hanem a gazdák életének elengedhetetlen részei. Ha ezeket a jó munkakutyákat kitiltják, azzal valójában nem a problémát oldják meg, hanem több család megélhetését sodorják veszélybe" - magyarázza Ocskó Roxána.

A tenyésztő véleménye szerint a kutyák száműzése helyett sokkal ésszerűbb lenne biztonságos turistaútvonalakat kijelölni. Ezt nemcsak táblákkal, hanem kerítésekkel is meg lehetne valósítani. Az utolsó támadás áldozata elmondta, hogy a túrabotjával próbálta megvédeni magát, de ez a módszer nem bizonyult hatékonynak a valódi védekezéshez, sőt, még inkább fokozták a kutyák feszültségét.

Sokan nincsenek tisztában a kutyák kommunikációs jeleivel, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket, bízva abban, hogy "velem biztosan nem történik semmi". Az igazság azonban az, hogy ezek a kutyák nem agresszívak, hanem inkább védelmező természetűek: mindent megtesznek, hogy megóvják a nyájat és a gazdájukat.

- összegezte a tenyésztő, aki több társával együtt, Magyarországról is levélben kérte a csíkszeredai polgármestert, hogy fontolják meg döntésüket.