Természetesen! Orbán Viktor neve beilleszthető egy versbe, ha a vers tematikája vagy hangulata ezt lehetővé teszi. A költészet szabad műfaj, így a politikai és társadalmi témák is inspiráló alapot adhatnak. Íme egy példa egy rövid versre, amelyben megjele

Ungár Péter, az LMP társelnöke és országgyűlési képviselő, legújabb verseskötetével, az "Ismétlődő eltévedés" címmel, új színt visz a lírai világba. Bár a költészet és a közéleti diskurzus gyakran távolinak tűnik egymástól, a kötet lapjain mégis szoros összefonódás figyelhető meg. Ungár versei nemcsak a szerző saját gondolatait tükrözik, hanem a társadalmi valóságra is reflektálnak, ezáltal gazdagítva a lírai kifejezést. A könyv a Prae Kiadó gondozásában látott napvilágot, és várhatóan új perspektívákat nyújt a közönség számára.

Van abban valami pikáns, ha egy ismert közéleti szerepelő verseskötettel jelentkezik, ezért Turi Tímea - a Megvető Kiadó főszerkesztője, maga is költő - azzal kezdte a beszélgetést Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című könyvének bemutatóján, hogy az elején essünk túl a bulváron. Azon kívül azonban, hogy ezen jót derült a közönség, nem volt min túlesni, bár annyi azért kiderült, hogy Turi Tímea és Péczely Dóra, a kötet szerkesztője is régóta ismeri a szerzőt.

Verset - általában - akkor ír az ember, ha azt, amit belül érez, meg akarja mutatni a világnak, de Ungár Péter kötete arra példa, hogy ez fordítva is működik: a vers itt mintha eszköz lenne arra, hogy valamit megtudjunk a világról.

Ennek a gondolatnak az illusztrálására Turi Tímea a kötetben első helyen álló Metropolisz című verset hozta föl, amelyben megjelenik szeptember 11., "amikor a gépek belerepültek az épületekbe New Yorkban", de Vukovár és Groznij is, valamint olyan kifejezések, mint államszövetség, politika vagy demokrácia.

Ungár Péter véleménye szerint a versírás nem csupán a közeli érzelmi kötődésekről szól, hanem a távoli érzésekből is táplálkozhat. A költészet mint művészeti forma lehetőséget ad arra, hogy gondolatainkat és megfigyeléseinket kifejezzük. A „Metropolisz” című mű arra hívja fel a figyelmet, hogy...

Ezt a jelenséget nyelvi szempontból is felfedezhetjük, és számos olyan aspektus létezik, amelyről nem is gondolkodunk el mélyebben, és nem folytatunk róla vitákat. A versben említett "anyahajó" kifejezés értelmezhető reálpolitikai kontextusban is, ahogyan Ungár Péter is rámutatott: a hatalmas államok, melyek számos anyahajóval bírnak, jelentős befolyással rendelkeznek. Ezen kívül, Péczely Dóra érzése szerint, az anyahajó egy nagy, védelmet nyújtó erő szimbólumaként is felfogható.

A közéleti versek problematikájáról most csak érintőlegesen volt szó, de az Turi Tímea szerint elmondható, hogy Ungár Péter kötete a "közösségi beszédhez" tartozik, legalábbis keresi a kommunikáció lehetőségét.

A könyv másik jelentős témája a természet csodái, ahol különösen figyelemreméltó szerepet játszanak a borítón is megjelenő bálnák. Ezek a lenyűgöző tengeri óriások nemcsak a víz alatti világ gazdagságát képviselik, hanem a természet védelmének fontosságát is hangsúlyozzák. A társadalmi jelenségek mellett a természet és az élőlények közötti kapcsolat is középpontba kerül, bemutatva, hogy mennyire összefonódik az emberi élet a környezettel.

A bálnák eltévednek az internet miatt,

Megzavarja az agyuk felépítését.

Az a rengeteg hullám, amit kibocsátunk,

a szürkéskék lomha óriások

Bolondos útjukra kelnek a soha véget nem érő, kanyargós ösvényeken.

Hullámzó dimenzióban,

Érzik, hogy valami nem stimmel.

hogy nem tudják, merre mennek és miért.

Ez a Csőlámpa című versből kiemelt részlet fülszövegként is olvasható: a bálnák fontosságát Ungár Péter azzal indokolta, hogy egyrészt a bálna a legnagyobb élőlény, másrészt az emberen kívül náluk figyelhető meg egyedül menopauza (Menopauza című vers is van a kötetben).

Turi Tímea felvetésére Ungár Péter azt mondta, hogy az internetre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint ami "csak úgy van", miközben hatalmas vezetékek mennek az óceánok alatt, és a versben a bálnák sebezhetősége jelenik meg. "Nekünk, neurotikusoknak - de költőt is mondhatnék - a világ egyébként is minden pillanatban percekre van a totális összeomlástól" - fogalmazott Ungár Péter. "Számos és ismétlődő eltévedés" szerepel még a Csőlámpa című versben, amely sor a kötet címét is adja: az itt felsorolt esetek mindannyiunk számára ismerősek, mint például "az Örs vezért téri IKEA-ból megpróbálni kitalálni".

A kötet harmadik jelentős célja - Ungár Péter szavaival élve - "a zsidósággal kapcsolatos hit kérdéseit versformában feldolgozni". Erre kiváló példa a Kóser szivárvány című vers, de említhetjük az Örökséget is, amelyben bár a hit és a zsidó identitás nem kerül kifejezetten szóba, mégis mélyen rezonál az örökség és a kulturális identitás témáival, csak...

A beszélgetésen szó esett frusztrációról, terápiáról, biblioterápiáról, álnéven való publikálásról, a Covid-időszak magányosságáról, annak szexualitáson keresztüli ábrázolásáról, arról, hogy az "otthon ülő nő" milyen jelentésváltozáson ment keresztül az elmúlt években, és hogy bele lehet-e írni Orbán Viktor nevét egy versbe. Utóbbira az lehet a válasz, hogy ha ettől, vagy bármely név konkretizálásától jobb lesz a vers, akkor igen. (Ungár Péter egyébként nem írta bele.)

A kötetben életre kelnek a modern Budapest karakterei, miközben a szerző éleslátással és érzékenységgel figyeli meg a társadalom különféle színterein feltűnő jellegzetes alakokat. Az írás nem csupán a közélet izgalmaira összpontosít;

Ungár Péter megosztotta tapasztalatait arról, milyen mély benyomást gyakorolt rá Allen Ginsberg "Üvöltés" című műve, Eörsi István fordításában. Amikor a Tóra tanulmányozásába kezdett, és felfedezte a Prédikátorok könyvében a "Mindennek rendelt ideje van" kezdetű részt, ráébredt, hogy ez a mondanivaló egyfajta gondolatritmus, amely a beatvers alapjául szolgál. E felfedezés révén az esztétikai élmények univerzális vonásait is megragadhatjuk. "Mindennek megvan a rendelt ideje, a dolgok kibogozhatatlan összecsúszásának is" - idézhetjük az egyik versből, amely jól tükrözi ezt a mély gondolatmenetet.

A kötet hangvétele mégsem sötét, világosan és élesen tükrözi a valóságot, de nem csupán a borongós oldalát. Az utolsó vers végszava "igen", ami nem csupán egy egyszerű kijelentés, hanem fontos üzenet is: az, hogy mit is fogadunk el, az alapvetően meghatározza a jövőnket.