Balatonföldváron, egy eldugott zugban, falak mögé rejtőzve vészelte át a borzalmakat.
Gaál Franciska (1904-1973) magyar színésznő, aki a két háború közötti időszakban Hollywood ragyogó világában is próbára tette tehetségét. A csillogás és a hírnév ellenére, a valódi nyugalmat csak a Balaton partján találta meg. Fedezd fel Gaál Franciska keserédes életének történetét, amely tele van álommal, küzdelemmel és a hazai táj iránti szeretettel!
Silberspitz, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Galizenstein Fáni - születési nevét a mai napig homály fedi -, a budai vendéglős család legkisebb lányaként látta meg a napvilágot. Már fiatalon felfedezte magában a színpad iránti szenvedélyt: szavalt, verselt és énekelt, ami elvezetett a Színiakadémiához. Mint sok kortársa, ő is művésznevet választott, hogy kifejezhesse egyediségét. Tehetsége már korán megmutatkozott, ám szókimondó természete néha problémákat okozott neki, és ennek következtében eltanácsolták az akadémiától. Szerencséjére azonban a neves író, Molnár Ferenc vette pártfogásába, aki neki szánta az Ibolya című művének főszerepét. Ezzel kezdetét vette a hírnév felé vezető úton, és az 1920-as években már a némafilmek világában is egyre nagyobb szerepet kapott. Ez a lehetőség elvezette Németországba, ahol két filmfőszerepet is eljátszhatott. Ám a fasizmus árnyéka már ott lebegett felette: zsidó származása miatt 1933-ban kénytelen volt elhagyni Németországot. Pályafutása azonban nem ért véget, hiszen később Hollywoodban három filmet forgatott. Az addig Németországban készült alkotásai pedig nagy sikerrel debütáltak Magyarországon és a Szovjetunióban is. Így vált Gaál Franciska Sztálin kedvenc külföldi színésznőjévé, aki a filmvásznon ragyogó alakításai révén hódította meg a közönséget. 1935-ben a Péter című filmje Moszkvában elnyerte a legjobb filmvígjáték díját, ezzel újabb mérföldkövet állítva pályafutásában.
Ebben az időszakban, amikor már az egész világ felfigyelt rá, a Balaton partján keresett magának egy nyugodt, pihentető menedéket. Férjével, Dajkovich Ferenccel együtt Balatonboglár közelében, Szőlőskislakon találták meg álmaik birtokát. A feljegyzések tanúsága szerint itt sem élt teljesen elzárkózva, hiszen sok időt szentelt a pihenésnek és a kikapcsolódásnak; lovagolt, de emellett szívesen keveredett a helyiek közé, figyelve mindennapi életüket és szokásaikat. Gaál Franciska nem csupán a nyári hónapokat töltötte balatoni kúriájában és a Dajkovich család földvári villájában, hanem a tó partján filmeket is forgatott. A „Pardon, tévedtem” című népszerű vígjátékot például balatoni helyszíneken rögzítették, ezzel is hozzájárulva a térség kulturális életéhez.
Gaál Franciska különleges pillanatokat örökített meg a Balaton varázslatos táján.
A biztos halál árnyékában a Balaton partja nyújtott menedéket. Dajkovich Ferenc villája, a Durcy, Földváron rejtette el Franciskát, aki a korabeli visszaemlékezések szerint, szinte befalazva, vészelte át a zsidóüldözés rémségeit. Amikor végre megérkeztek a szovjet tankok, és a híres színésznő előbújt rejtekhelyéről, a katonák azonnal felismerték őt a Kismama című amerikai film főszereplőjeként, amely egykor a Szovjetunióban is nagy népszerűségnek örvendett. A felismerés pillanatában a páncélosok azonnal megálltak, és énekelni kezdték a Péter című filmjének tangóját. Ez a szürreális jelenet nemcsak a háború borzalmait idézte fel, hanem azt is, hogy Gaál Franciska csodával határos módon túlélt a második világháborút. A szovjetek Pestre szállították, ahol nem sokkal később két hónapos turnéra indultak a Szovjetunióban. Az ottani, vélhetően kellemetlen tapasztalatok a kommunizmusról, valamint férje politikai üldöztetése végül arra ösztönözték őket, hogy elhagyják hazájukat. 1947-ben férjével együtt az Egyesült Államokba emigráltak, új életet kezdve a tengerentúlon.
