Fedezd fel a Balkán varázslatos és zűrzavaros világát, ahol apakeresés, szerelem, kultúrsokk és még sok más izgalmas történet vár rád! Ez a könyv egy különleges utazásra hív, bemutatva a régió sokszínűségét és ellentmondásait. A szerelem furcsa formái, az

Egy tizenhat éves fiú életében néhány sorsfordító nap során döbbenetes igazságokra lel: a világ nem csupán egy egyszerű, kiszámítható hely, ahol minden fekete-fehér. Felfedezi, hogy a bolgár kultúra és értékrend merőben eltér a némettől, és rájön, mennyire fontos szerepet játszik az apa figurája az ember életében, függetlenül attól, hogy milyen is ő valójában. Ezen mélyreható felismerések mellett a fiú a szerelem tüzére is rátalál, ami még inkább felforgatja addigi világát.

A bolgár Deljana Maneva Hatodik ujj című regényének nyitányában a kamaszkorú énelbeszélő egy BMW anyósülésén száguld célja felé - nevelőapja kíséretében a Balkánra utazik, hogy felkeresse vér szerinti apját, és megkérje arra, hogy mondjon le róla (olvass bele!). A gyerekkora óta Németországban élő fiú egy nyilatkozatot szeretne aláíratni, hogy jogi értelemben is megszabaduljon alkoholista apjától, akit nem ismer, aki számára csak egy "hatodik (láb)ujj", egy felesleges és zavaró kinövés, melynek kényelmetlenségétől mielőbb meg akar szabadulni:

Rendben van, te vagy a genetikai ősöm, a te életed, nem fogom megítélni a döntéseidet. De miért is lenne szükségem arra, hogy találkozzunk? Olyan vagy, mint egy felesleges testrész, mint egy hatodik lábujj: egy kihagyható és csúnya növedék. Maradj csak ott, ahol vagy, a megkopott hazádban, a lerobbant városodban, messze tőlem!

Az akciót egy hétvége alatt kívánja lebonyolítani, ám az események váratlan fordulatot vesznek, és a tervek meghiúsulni látszanak. A kiskora óta Németországban élő (de a bolgár nyelvet anyanyelvi szinten beszélő) főhős, Pavel/Paul Roglev ugyanis nem számol a Németország és Bulgária közötti kulturális különbségekkel, mint ahogy az érzelmek váratlanságával és erejével sem. Valódi kamaszként meglehetősen egyoldalúan gondolkodik, feketén-fehéren látja a világot (miközben a tinédzserek folyamatos belső elbizonytalanodásával is küzd), de az utazás során rá kell döbbennie, hogy semmi sem annyira egyszerű, mint amennyire annak látszik. Mint ahogy rá kell ébrednie arra is, hogy a legnagyobb kincsek néha a legváratlanabb helyeken rejtőznek.

A történet dinamikus, gyakran szédítő sebességgel bontakozik ki, ami egyértelműen tükrözi a szerző dramaturgi és forgatókönyvírói hátterét. A gyors jelenetváltások és a szikrázó párbeszédek mestersége igazán magával ragadó élményt nyújt, és egyedi színt visz a felnövekvés izgalmas világába.

Az események sodrása ebben a regényvilágban szédítő gyorsasággal zajlik: itt van a részegség, a gyomormosás, a fürdőzés, az első szexuális élmény, egy tűzvész – mindezek olyan események, amelyek éveknyi történetet sűrítenek magukba. Megismerjük Pavel apját, aki lecsúszott alkoholista, de a fiú gyermekkori emlékeivel erősen összefonódik, valamint a családi kötelékeket összetartó, nagylelkű unokatestvért. A történetben feltűnnek a helybeliek, a kocsmák megszokott alakjai, a szomszédok, és az egész bolgár "félagyú pereputty", akik a főszereplő szemszögéből valóban balkániak, mégis épp ez a furcsa báj teszi őket szerethetővé. A zűrzavaros forgatagban felbukkan egy lány is, aki mind szexuális, mind lelki értelemben megnyitja a tapasztalatlan fiú szemét. Néhány nap leforgása alatt gyökerestül átformálja az életét, a világképét, mindazt, amit eddig a szerelemről és az emberekről hitt.

Ez a könyv a férfivá válás kalandjait meséli el, egy olyan szórakoztató és könnyen olvasható formában, ami garantáltan leköti az olvasót. A történet friss és dinamikus eseményekkel teli, a modern kamasznyelvet használja, amelyet mesterien fordít Krasztev Péter. A főszereplő, Pavel, egy igazi tinédzser, akinek nyelve tele van olyan szlenggel, ami bár néhol talán kissé elavult, mégis hitelesen tükrözi a fiatalok világát. Pavel apjára, külsőleg is hasonlít, és a humornak fontos szerepe van a szemléletében. Ez különösen akkor jön elő, amikor a nyugati kultúrából szerzett nézőpontját összeveti balkáni családja szokásaival. Amikor például először látja meg az udvaron, a romos ház előtt diót szedegető apját, így kommentálja a látványt:

Ha jobban belegondolunk, nem is olyan vészes a helyzet: egy kis street fashion hangulatot csempészett bele.

Ha pár apró részletet csiszolnánk (például egy szarukeretes szemüveget, egy vagány farmert és Converse cipőt), simán elérhetnénk a hipster megjelenést. A haja és a szakálla pedig már eleve hozzájárul a stílushoz.

A regény alapvető fesztelensége és pergő eseménysora ellenére egyáltalán nem habkönnyű strandolvasmány, hiszen az apa megtalálása és elvesztése mellett több fajsúlyos témával is foglalkozik. A nevelőapa saját történetéből és Pavel apjának sztorijából például kiderül, hogy nem lehet segíteni az embereknek akaratuk ellenére, úgy legalábbis semmiképp, hogy nem vesszük figyelembe az ő igényeiket. De ebben a vicces, kusturicai kavalkádban más, érzékeny kérdések is felvetődnek, mint például az alkoholizmus, a homoszexualitás, az öregedés vagy a szexuális abúzus problematikája.

Ezekből a történetfoszlányokból az is gyorsan világossá válik, hogy minden egyes ember mögött ott lapul valami titok. Mindannyian magunkkal hordozzuk a múltunk terheit, a fájdalmainkat, és a lelkiismeret-furdalásainkat. Olyan sebeket cipelünk, amelyek soha nem gyógyulnak be teljesen, és ezek a rejtett történetek formálják, akik vagyunk.

Pavel Bulgáriába érkezve, rokoságával és a helyi emberekkel megismerkedve egy idegen bolygón érzi magát. Korához képest igen komoly problémákkal szembesül, és mindezt egy számára teljesen idegen kulturális közegben teszi. Ebben a világban egyetlen megbízható támasza, vezetője Eva, a különös lány, aki alkoholista apjával él egy fedél alatt, és fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt és korát meghazudtolóan bölcs, és akibe az elbeszélő fülig beleszeret. De ez csak az egyik oka annak, hogy Pavel képtelen lesz elfelejteni a bolgár kiruccanást, mely rövidsége ellenére is más emberré teszi: "Már nem az a Paul vagyok, aki egy hete elindult Münchenből. Más vagyok."

A Hatodik ujj egy lenyűgöző átalakulás krónikája, ahol Paul személyisége Pavel alakjában bontakozik ki. A regény meggyőzően tükrözi azt az alapvető tanulságot, hogy az önismerethez elengedhetetlen egy radikális környezetváltozás — sőt, talán éppen egy hatalmas, felforgató kultúrsokk az, ami igazán elindít az önfelfedezés útján.