Anora: egy különös szerelemgyümölcs, amely egy amerikai klasszikus és egy elfeledett szovjet film találkozásából született.

Sean Baker le sem tagadhatná, hogy Anora című új filmjében megidézi a Micsoda nőt, de az Intergyévuska című, 1989-es szovjet-svéd filmet is.

A Florida Project és a Vörös rakéta után az 53 éves amerikai rendező, Sean Baker újra lenyűgözte a filmszakmát és a nézőket. Az Anora idén májusban az Arany Pálmát is elvitte a Cannes-i Filmfesztiválon - Baker azt mondta, ezzel 30 éves rendezői pályafutása "egyetlen célja" teljesült -, Baski Sándor pedig az év unortodox romkomjának nevezte a PORT-on, ami akár Oscar-díjat is nyerhet.

Sean Baker folyamatosan hangsúlyozta, hogy az írás folyamán egyáltalán nem gondolt az 1990-es évek romantikus vígjátékának, a Micsoda nő-nek a hatására, de mi ennek a kijelentésnek nem igazán hiszünk.

- Egyébként a Dumas által írt „A kaméliás hölgy” és a belőle készült Verdi opera, a „La Traviata” új megközelítéseként bemutatva, a történet középpontjában egy szegény prostituált áll, aki arról álmodozik, hogy egy gazdag férfi segítségével végre kiléphet a társadalmi ranglétrán, és egy új életet kezdhet.

Az új film történetében Anora - "Ani" (Mikey Madison) -, a fiatal brooklyni prostituált megismerkedik egy dúsgazdag oligarcha fiával, aki tanulni érkezett az Egyesült Államokba, de csak partizni és videójátékozni akar. Ivan - "Ványa" (Mark Eydelshteyn) - felbérli Anit, majd annyira megkedveli, hogy 15 ezer dollárt fizet érte, hogy egy hétig a barátnőjeként mutatkozzon vele. A fiatalok a sleppel együtt Las Vegasba utaznak, ahol Ványa rábeszéli Anit a házasságra. Csakhogy a fiú szülei nem nézik jó szemmel, hogy Ványa el akar távolodni a családtól, ráadásul egy prostituált segítségével telepedne meg az Egyesült Államokban.

Az Anora egyik jelenete belső utalás a Micsoda nőre: Ani, a szexmunkás arról beszél a barátnőjének, hogy ha egyszer nászútra megy, szeretné meglátogatni Disney Worldöt. A Micsoda nő az eredeti, 3000 dollár munkacímen írt forgatókönyve szerint pedig úgy zárult volna, hogy a gazdag befektető, Edward (Richard Gere) kidobja az autójából Viviant (Julia Roberts), aki a legjobb barátnőjével aztán elmegy felejteni Disneylandbe. A stúdió által véglegesített befejezésben a férfiból "a szőke herceg" lett.

Az Intergyévuska (Pjotr Todorovszkij filmje Vlagyimir Kunyin azonos című regényéből) egy különleges történetet tár elénk, amely Tanya, egy fiatal orosz prostituált életét követi nyomon. Tanya a svéd komputervállalat középvezetőjével, Edvarddal találkozik, aki teljesen megváltoztatja az életét. Az orosz lány a jómódú külföldi kliensek társaságában keresi a boldogulást, mivel a Szovjetunióban a prostitúció hivatalosan nem létezett, így a lányok is a valutakereskedelem árnyékában élték mindennapjaikat. Miután megismerkedik Edvarddal, Tanya új életet kezd Stockholm külvárosában, ahol a kapitalizmus csillogása és a kényelmes életstílus vonzónak tűnik. Ám a látszólagos boldogság mögött hamarosan megjelenik a honvágy, amely szüntelenül gyötri őt. A vágy, hogy visszatérjen Oroszországba, egyre erősebb lesz, de barátja figyelmeztetése miatt, miszerint letartóztatnák, amint átlépi az orosz határt, kétségek gyötrik. Tanya története a szabadság, a szerelem és a haza vágyának bonyolult szövevénye, amely a kapitalista világ csillogása és a szovjet múlt közötti ellentétet tárja fel.

A szovjet film drámai története szerint Tanya súlyos következményekkel néz szembe, miután elhagyja hazáját: anyja tragikus öngyilkossága és az utolsó jelenetben bekövetkező végzetes autóbaleset árnyékolja be életét. Mintha a film üzenete a Szovjetunió végóráit idézné, figyelmeztetve arra, hogy a kapitalista álmok sötét végkifejlethez vezethetnek. Ezzel szemben a Micsoda nő című filmben Richard Gere karaktere, Edward, annyira megszereti a fiatal Viviant, hogy úgy dönt, gyökeresen megváltoztatja életét. Míg korábban építészeti álmokról álmodozott, a pénzügyi világban való érvényesülése során ez a vágy nem teljesülhetett. A spekulátorból becsületes építési vállalkozóvá válik, és mindez Viviannak köszönhető: ő a megmentője, aki végül őt magát is megmenti.

Az Anora filmje egy különleges utazást kínál, ahol a szereplők többsége Amerikában élő, első vagy második generációs bevándorló. Ezek az emberek nem találják meg a helyüket, és életük egyfajta furcsa lebegésben telik, különböző kultúrák és identitások között. A végső jelenetben - amit most nem szeretnék elárulni - Ani és egy hasonló sorsú férfi közötti kapcsolat bontakozik ki, ami mélyen rezonál az identitáskeresés és a kölcsönös megértés témáival.

Az utóbbi évek mozis és televíziós termésében számos film foglalkozott a kapitalizmus kritikájával: ilyenek például az Utódlás, a Fehér lótusz, A menő, A szomorúság háromszöge, az Élősködők és a Saltburn. E filmek azonban nem kínálnak megoldást a társadalmi feszültségek feloldására, sokkal inkább az irigység és a vágyakozás szikráját szítják a gazdag elit életstílusa iránt, miközben gúny tárgyává teszik őket. Az Anora is bemutatja az orosz oligarchák érzelmi ürességét: a szülők lányuk sorsa iránti közömbössége, valamint a fiúik gyűlölete mellett Ványát sem a szex és a partizás vonzza igazán, hanem inkább a PlayStation játékok világa. A történet zárójelenete, mely zavarbaejtő naturalizmussal bír, azonban nem adja meg a várt katarzist. Ez nem Sean Baker rendező hibája; valójában még mindig hitelesebb romantikus komédia, mint a Julia Roberts és Richard Gere által megformált édes, de egyben klisés szerelmi történet.