A Manchester City megakadályozta a zuhanást, de a vérátömlesztésre sajnos még mindig szükség van.

Képes-e valaki, aki eddig sosem tapasztalta meg a vereséget, elsajátítani a veszteség kezelésének művészetét?

Némi túlzással akár így is jellemezhetnénk Pep Guardiola helyzetét a Manchester City kispadján. Bár a katalán mester eddigi pályafutása során már számos magasságot és mélységet megélt, az utóbbi hónapokban tapasztalt kudarcok - a remek idénykezdést követően, amikor hét tétmeccsből hatot elveszítettek - valóban páratlanok. A Nottingham Forest ellen aratott győzelem jelentette a zuhanás végpontját, de a csapat helyreállítása és a problémák orvoslása még messze nem zárult le. A kérdés, ami most foglalkoztatja a szurkolókat: miként lehet megjavítani a világ egyik legjobbnak tartott csapat páncélján keletkezett sérüléseket?

Mielőtt ezzel foglalkoznánk, kanyarodjunk még vissza arra, hogy mennyire szürreális a tény: Guardiola edzői pályafutása 18. évében került először ilyen rossz szériába. Guardiola 2007. szeptember 2-án ült le először bajnokin a kispadra - egy Premia-Barcelona B (0-0) meccsen a spanyol Tercera Divisiónban -, és egészen mostanáig nem fordult elő, hogy csapata hét mérkőzésen át nyeretlen maradjon. Ez legalább annyira hihetetlen, mint Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo karrierjének számai, és egyszerre jelzik azt, hogy Guardiola milyen erősségű együtteseket irányított, illetve azt, hogy mennyire kiváló edző.

Például: Az egyik legnagyobb edzői géniusz, Carlo Ancelotti, 1995-ben a Reggiana kispadján kezdte pályafutását, és rögtön egy hétmeccses bajnoki nyeretlenséggel indította útját. Ez az időszak nemcsak a kihívásokról, hanem a kitartásról és a tanulásról is szólt számára.

Ő az első hónapokban letudta azt, amivel Guardiola most ismerkedik. Edzői karrierje második hónapjában került a kirúgás szélére és kellett valahogy kihúznia csapatát a gödörből.

Az edzők döntő többségének (majd mindegyikének?) tapasztalata sokkal inkább Ancelotti, mintsem Guardiola élményeire hajaz. A krízis előbb jön, semmint utóbb, a kezdeti kisebb-nagyobb döccenők hozzátartoznak a szakvezetők karrierjéhez. Guardiola rajtja sem volt zökkenőmentes - állítása szerint 2007 decemberében, egy rázósabb időszak után maga is elgondolkodott azon, hogy fel kellene adnia eredeti elképzelését -, de aztán a Barcelona B elkapta a fonalat. Az ifjú tréner az idény végén átült a Barcelona első csapatának kispadjára, a sztori többi része pedig már a nagy nyilvánosság előtt zajlott.

Majdnem 950 mérkőzés és negyven trófea után bekövetkezett az igazi válság. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy Guardiolának luxusproblémái adódtak, de a statisztikák világosan tükrözik, miért számít ő a futballtörténelem egyik legkiemelkedőbb edzőjének és legnagyobb idealistájának.

Hogyan birkózik meg egy korszakalkotó edző egy váratlan válsággal?

Guardiola Manchester Cityje a futballtörténelem egyik legfélelmetesebb és legprofibb csapata, amely minden mérkőzésen dominálja ellenfeleit.