"A vevőnek mindig igaza van." - Ezt a híres mondást sokan ismerik, de kevesen tudják, hogy a teljes idézet igazán mélyebb jelentéssel bír. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi rejlik a felszín mögött.

A másik az, hogy a legtöbben nem ismerik az idézet másik felét. A mondat ugyanis így teljes: "A vevőnek mindig igaza van, ízlés tekintetében". Ez pedig teljesen megváltoztatja az üzenetet, hiszen feljogosítja a kritika célpontját, hogy megkérdőjelezze magát a bírálatot. Hogy ki mondta először a sokunk által használt mondatot, arról szintén megoszlanak a vélemények, de lássuk, kik vannak versenyben.

Az elhíresült mondás először 1905-ben látott napvilágot nyomtatott formában, és egy chicagói áruház vezetőjének, Marshall Fieldnek tulajdonították. Akkoriban Field valóban a kereskedelem csúcsán állt, a The Boston Globe című újság pedig „a kereskedelem hercegének” titulálta, ami nem meglepő, hiszen a vagyona akkoriban 125 millió dollárra rúgott – ami a mai értéken körülbelül 4 milliárd dollárt jelent. A lap beszámolója szerint Field szigorúan megkövetelte munkatársaitól, hogy figyeljék és kövessék munkastílusát, beleértve a már említett ikonikus mondatot is, amely az ő üzleti filozófiájának szerves részét képezte.

A másik férfi, akiről sokan úgy vélik, hogy ő az, akitől a híres mondás ered, nem más, mint a neves szállodatulajdonos, César Ritz. Az ő párizsi és londoni fényűző szállodái világszerte elnyerték a hírnevet. Ezen kívül egy másik, ehhez hasonlóan emlékezetes idézet is fűződik a nevéhez:

"Soha ne utasítsd vissza a vendégek kérését, még akkor sem, ha az éppen a Holdra vonatkozik. Mindig érdemes megpróbálni, hiszen később bőven lesz időd kifejteni, miért volt lehetetlen teljesíteni a kérését."

A harmadik férfi pedig nem más, mint Harry Gordon Selfridge, Marshall Field tanítványa, aki raktárosfiúból lett részlegvezető. 2016-ben a Chicago Tribune című lap írt arról, hogy ő fogalmazta meg ezt az üzleti alapelvet, és Field csak átvette tőle, de akár ennek a fordítottja is igaz lehet, egyik verzió sem bizonyítható. Viszont amikor Selfridge megnyitotta a saját áruházát Londonban, a gyakorlatban is alkalmazta ezt az elvet: 25 penniért adott el egy eredetileg 25 fontba kerülő kabátot a női vásárlónak, csak azért mert az rosszul látta az árat.

Szintén Selfridge-nek tulajdonítják az idézet kiegészítését is, miszerint a vásárlónak csak ízlés tekintetében van mindig igaza, ám ennek bizonyítására sincs hiteles forrás. 1936-ban viszont megjelent egy cikk, amelyben az áruház valamelyest módosított addigi álláspontján: szerintük is létezik olyan vásárló, aki ok nélkül kritizál, és ezért úgy egészítették ki az elhíresült mondatot, hogy a "vásárlónak majdnem mindig igaza van".

A legmegfelelőbb hozzáállás talán az arany középút: a vásárló jogos észrevételeit a szolgáltatónak mindenképpen figyelembe kellene vennie. Hogy mi a jogos, azt persze vagy törvény határozza meg, vagy egyszerűen csak megbeszélhetnénk ezt is, emberként, és közösen találhatnánk megoldást a problémára.