A sportos elegancia és a guruló kastély varázslatos találkozása.
Az autót a rendszám betűi alapján olyan 1994 környékén regisztrálhatták az országban. Előélete így a homályba vész, de ez maradhat is így, lényegtelen immár. Az előző tulajdonos feltehetően behozta szülőföldjéről motorhibásan. de két esemény mindenképpen történt: előjött az a gyári hiba amely 1986-ig sújtotta a korai Biturbo modelleket. Ez a vezérműtengelyek olajellátásával kapcsolatos. Ennek eredményeként cserélték a (motor felől nézve) bal oldali hengerfejet, sajnos az alapmodell szűkített szívócsatornás változatára. A másik egy egyedi probléma: valószínűleg az olasz tulaj karambolozott az autóval, a jobb oldalon, de ezt szerencsére jól sikerült megjavítani valakinek: nem érződik a futásán. Lehetséges, hogy az olaszországi AUTOFLORENCE cég értékesítette, legalább is az autó hátulján lévő -azóta már eltávolított- logó, ill. a benne lévő szőnyegek alapján.
Az autót 1998-ban szereztem be egy igazán kedvező áron, amelynek hátterében az állt, hogy a másik oldalon is felmerült a hengerfej olajozási problémája. Valószínű, hogy az előző tulajdonos a márka iránti nagy tisztelet miatt túlárazott javítási ajánlatokat kapott a szervizekben. Az én tapasztalatom sem volt könnyű: akkoriban még nem voltam tisztában az online elérhető szervízkönyv előnyeivel. A jármű további javításokat is igényelt: a kormánymű, a karburátor (úszócsere), az elektronikai rendszer, a gyújtásrendszer elemei (modul, kábelek), a fűtőradiátor (tömítetlenség megszüntetése), a kuplungtárcsa csere, a klímakompresszor leömlő cseréje, a vezérműszíj, valamint mindenféle víz-, levegő- és benzincső. A javítások időigényes folyamatot jelentettek, hiszen egyrészt tapasztalatot kellett szereznem, másrészt a hibák nem egyszerre bukkantak fel. A fenti lista csupán szavak halmaza, nem képes visszaadni azt az erőfeszítést, amely a hiányos dokumentációval való küzdelemből fakadt. A Maserati egy olyan autó, amelyet kottából kell szerelni, még ha néhány autószerelő megalázónak is találja, hogy papírból dolgozzon, és új ismereteket sajátítson el.
2004-ben valóra vált az álmom, amikor megszereztem életem autóját, amely már kisgyerek korom óta a szívem csücske volt. Az első tulajdonos még Stuttgartban vásárolta, és igazi kincsként bánt vele; csak hobbiautóként használta, ahogy én is teszem most. Hozzá tartozott négy gyönyörű Fuchs felni, szűrők, kormány és még sok más kiegészítő. Annyira beleszerettem, hogy sokszor csak úgy leülök a garázsban, nézegetem és simogatom az autót. A feleségem szerint ez talán már túlságosan furcsa, de mindig megnyugtatom, hogy ez sokkal jobb, mint ha más nőkkel flörtölnék... Ritkán tudom csak használni, de amikor végre elindulok, minden egyes pillanatban élvezem a sebességet és a friss erdei levegő illatát.
Mindig vágytam egy öreg Shadowra. Kimondottan erre a típusra, az előd Cloud nekem még túl gömbölyű, az utódok meg túl szögletesek. És ha már Rolls, legyen jobbkormányos. Legyen brit.
Sikerült is kifognom egy elég szép állapotú-kiállású, és egészen korai, 1967 év eleji példányt. Májusi, még az eredeti számlája, sok-sok évre visszamenően a szerviz-jegyzőkönyvei is megvannak. Persze csak egy ideig, aztán már elhanyagolták szegényt...
Az ítélet ide kattintva folytatódik
Feltételezem, hogy ezt az írást jobbára az MG iránt érdeklődők fogják olvasni, így kicsit hosszabbra veszem, remélhetőleg némi segítséget tudok nyújtani a vásárlásban gondolkodóknak, bár ritka, aki Trophy-t vesz.
Körülbelül két éve kezdtem észrevenni, hogy a vezetés iránti szenvedélyem fokozatosan eltűnik, főként a mindennapi rutin miatt, ami csak a munkahelyemig és vissza terjed. Már régóta nem éreztem azt a vágyat, hogy csak úgy, szabadon autókázzak a hétvégéken. Hollandiában élek, ahol a vezetés fogalma sokszor inkább rejtélyes, mint szórakoztató tevékenység – a rengeteg sebességmérő kamera és a szinte kizárólag 90 fokos kanyarok miatt.
Tehát elkezdtem kutakodni egy kis roadster után, mert úgy gondoltam, ha a filmekben a menő fiúk naponta ezzel furikáznak, nekem sem lenne nagy áldozat lemondani egy kicsit a kényelemről. Olcsóbb autót kerestem, nem túl nagy teljesítménnyel, hiszen úgysem tudnám maximálisan kihasználni. Végül az MG-nél kötöttem ki, mint kompromisszumos megoldás, és úgy döntöttem, importálok egyet Angliából Hollandiába – ott ugyanis a árak harmadát kérik, mint nálunk. Kék vagy zöld színben gondolkodtam, 1.8 VVC motorral (148 lóerő). Aztán, ahogy az egyik kereskedés udvarán sétáltam, megakadt a szemem egy élénk sárga autócsodán – annyira eltért a többi, szokványos gumimaci formájú MG-től, hogy szinte azonnal beleszerettem. Ott és akkor eldőlt, hogy ezt az autót viszem haza – egy sportautónak feltűnőnek és laposnak kell lennie (bár amúgy távol áll tőlem mindenféle feltűnés). Az autó csak annyit árult el magáról, hogy sportváltozat, nagy fékekkel, vasalódeszka-formájú hátsó szárnnyal, ültetéssel, nagy felnikkel, és a karosszéria színére fényezett belső elemekkel.
Hirtelen megugrott pulzussal, vastag pénztárcával és széles mosollyal búcsúztam el! Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a holland import rendszer rendkívül egyszerű, de legfőképpen gyors. Ugyanakkor itt is találkoztam a hollandokra jellemző „ahogy a kedv, úgy a segítség” típusú információszolgáltatással, ami miatt a regisztráció nem éppen simán zajlott.
