A nyitottság és őszinteség, amelyet Magyarországon tapasztaltam, sok norvég számára hiányzik.

Norvégiában nem látjuk, hogy a politikusok hosszútávú terveket készítenének az ország számára, hanem túl nagy a fókusz a választóktól távoli globális ügyeken.

Az idei nyaram egy különleges budapesti élménnyel kezdődött. Magyarország, Norvégiával karöltve, mind NATO-, mind EU-tagállam, és ahogy azt sok ezer norvég teszi, én is nagyon élvezem a főváros vibráló atmoszféráját.

Természetesen nem csupán a turisztikai vonzerők vonzottak a városba, hanem számos egyéb személyes indok is hozzájárult a látogatásomhoz:

Még sosem voltam ott. Igazi megtiszteltetés és öröm számomra, hogy láthattam, milyen nagy tisztelet övezi rokonunkat a sírkertben, amelyet a jelenlegi kormány támogatása tett lehetővé.

Politikai célú látogatásra is vállalkoztam, mivel szerettem volna tanulmányozni a magyar kormány működését, és hozzájárulni a magyar-norvég kapcsolatok erősítéséhez. A Norvég Munkáspárt Nemzetközi Bizottságának tagjaként meggyőződésem, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet, különösen az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus fényében, rendkívül fontos, hogy fokozzuk az együttműködést Nyugat- és Közép-Kelet-Európa országai között.

A találkozókon való részvétel során különösen élveztem a szólásszabadság és a nyitottság légkörét, hiszen én magam is egy szókimondó, közvetlen személyiség vagyok. Nagyra értékelem az őszinteséget és az önazonosságot, amelyek a magyar kultúra és modor sajátjai. Érdekes módon, én Norvégiában nőttem fel, ahol a kevésbé direkt kommunikáció jellemző, így két különböző kultúra hatása alatt formálódtam. Ez a kettősség gazdagította a látásmódomat, és hozzájárult ahhoz, hogy még inkább értékeljem a közvetlen kifejezésmódot.

Beszélgetésem során Vécsey képviselő úrral számos aktuális témát érintettünk, többek között az Európai Unió helyzetét, az ukrajnai konfliktust, valamint a Nyugat és Kelet közötti nemzetközi együttműködést. Emellett a magyarországi kisebbségek helyzetéről is szó esett. Külön érdekes volt a közelgő budapesti LMBTQ-felvonulás, amelyről szerettem volna megtudni, milyen nézetet képvisel a kormány ezzel kapcsolatban.

Ezt a kérdést azért hoztam szóba, mert szerettem volna megmutatni Norvégiában, hogy mindent elkövettem, és alaposan átvizsgáltam minden egyes témát a találkozóink során.

Vécsey képviselő úr válaszai egyedülállóan kiegyensúlyozottak, nyitottak és átláthatóak voltak. Ez jelentős eltérés ahhoz a transzparenciahiányhoz képest, amit az elmúlt húsz év során számos nyugati ország tapasztalt. Norvégiában sokan kifejezik, hogy igencsak hiányolják a nyitottságot és az őszinte kommunikációt.

Ahogy az életnek, úgy a politikának is van logikája, annak, ahogyan a dolgokat kőről kőre építjük fel ahelyett, hogy rövid távon gondolkoznánk. De úgy tűnik, hogy ettől az elvtől eltávolodtunk, mióta a nyugati politikát önérdekre és gyakran hataloméhségre játsszák, meg arra, hogy a politikus túlélje a maga négy évét.

Minden héten olyan kijelentéseket tesznek, amelyek a nagyközönség elvárásait tükrözik, anélkül, hogy mélyrehatóbban mérlegelnék, ezek a szavak milyen hosszú távú hatással lesznek az ország jövőjére. Ez pedig súlyos következményekkel járhat.

Úgy vélem, hogy Norvégiában jelentős választói bizonytalanság és számos megoldatlan probléma tapasztalható. A politikai diskurzusban hiányzik a hosszú távú stratégiai tervezés, amely a nemzeti érdekekre - például az olaj- és energiapolitikára, az adózási kérdésekre, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségre, valamint a biztonságra és jövedelmekre - összpontosítana. Ehelyett a figyelem túlságosan a távoli globális ügyekre terelődik. Ezt a politikai megközelítést különösen a vidéki norvégok nem kedvelik, akik a fővároson és a nagyobb városokon kívül élnek.

Sokkoló volt az az országos vita, amit a magyarországi látogatásom kirobbantott, és a cikk, amit egy itteni újságba írtam. A cikkben mindössze annyit tettem, hogy elmagyaráztam Magyarország 2025-ös politikáját, és azt mondtam, hogy tanulhatnánk Magyarországtól, ahogy sok másik országtól és azok politikájától is - hiszen végtére is egy kis nemzet vagyunk csekély nemzetközi jelentőséggel.

A beszélő fejek, politikusok és újságírók azt mondták, hogy antidemokratikus elveket védek, és szembemegyek 2025 emberi jogaival és liberális gondolkodásával. Hogy az én gondolkodásom semmiképpen nem reprezentálhatja a 2025-ös norvég politikai gondolkodást. Óriási harag és már-már gyűlölet övezte a cikkemet, mert felkínáltam egy harmadik utat, egy harmadik perspektívát arra nézve, hogy hogyan kerülhetnénk el egy háborút a kontinensünkön, és nyithatnánk a nagyobb nemzetközi együttműködés felé a konfliktus helyett.

Igen, a retorikámat a minden nemzetközi ügyre kiterjedő úgynevezett konszenzussal szembeni fenyegetésnek látták - amely önjelölt konszenzus, melyet a legtöbb norvég nem érez magáénak. A másik oldalon viszont igen sokan köszönték meg nekem, hogy kiálltam az önkifejezés joga mellett a demokráciában a fősodortól eltérő perspektívákkal. Igen sokan léptek velem kapcsolatba, hogy kimutassák támogatásukat, és végső soron két egyértelmű ellentétet láttunk a közbeszédben: azokat, akik teljesen egyetértettek velem és azon jogommal, hogy nüanszokat vessek fel, és azokat, akik ezt teljesen elutasították.

Úgy vélem, magyarországi látogatásom és a magyar kormánnyal való találkozásaim messze több következményt és lehetőséget hoztak, mint azt valaha képzelhettem volna:

Norvégia sokak szemében a liberalizmus és a nyitottság szimbóluma, azonban a valóságban a társadalmi elvárások olyan erőteljes nyomást gyakorolnak, hogy az emberek nehezen mernek eltérni a közmegegyezés által helyesnek tartott nézetektől. Ez a jelenség komoly kihívást jelent az állampolgári jogok szempontjából, és érdemes lenne szembenéznünk vele, hiszen nem lehetünk közömbösek a szólásszabadságunk korlátozása iránt.

Köszönöm a magyar kormánynak, hogy lehetőséget biztosított nekem találkozni, kérdéseket feltenni, és szabadon tanulni arról, hogy hogyan csinálnak dolgokat máshogyan, és megosztani ezeket a tapasztalatokat Norvégiában.

Mindig is arra törekedtem, hogy hidat építsek a Nyugat és Kelet között ezekben a háborús időszakokban. Úgy érzem, hogy bár nehéz körülmények között zajlott, a látogatásomnak fontos üzenete volt.

Legyen több határokon átívelő együttműködés és tapasztalatcsere!