Családi szálak a világ négy sarkában - egy különleges előadás Marilyn Monroe kézdivásárhelyi fényképészének izgalmas életéről.

Ikafalvi Dienes Andor György 1913. december 18-án Kézdivásárhelyen született, a hollywoodi sztárfotózás - és nem csak - megreformálója. A sikeres fotós születésnapján a céhes városban előadást is tartottak életéről, a beharangozott szerdai plakettavató ünnepség azonban objektív okok miatt elmaradt.

A Dienes Andor emléknapját a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezte meg, amelynek helyszíne a Vigadó Művelődési Központ tágas nagyterme volt. Az esemény keretében Imreh István, a művelődési központ igazgatója osztotta meg gondolatait a világhírű fotós életéről és munkásságáról.

A rendezvény elején üdvözölte a megjelent Dienes-leszármazottakat Jancsó Katalin helytörténész, aki szoros kapcsolatban állt André de Dienes fotós életművével. Kiderült, hogy Kincses Károly, a budapesti fotótörténész, aki a „Kézdivásárhelytől Hollywoodig - André de Dienes élete és fényképei” című könyv szerzője, sajnos nem tudott részt venni a rendezvényen. Azonban az előadó számos alkalommal hivatkozott a munkájára, miközben Dienes Andor gyermekkorától egészen a világhírű fotóssá válásáig vezetett végig minket az életén. A résztvevők szerencséjére André de Dienes hagyatékát egy amerikai alapítvány kezeli, és a kapcsolatfelvétel is sikeresen megvalósult velük.

Különleges figyelmet kapott Norma Jeane Baker, aki a közismert Marilyn Monroe néven vált világszerte híressé. A fiatal lány, akinek eredeti neve Mortenson, mindössze 19 évesen szerződött le egy ügynökséggel, mindössze kétszáz dollárért, anélkül, hogy valaha is állt volna kamera előtt. Dienes Andor, a fotós, lenyűgöző személyiségével képes volt varázslatos pillanatokat megörökíteni róla, aminek hatására Norma Jeane karrierje hirtelen felfelé ívelt. Egy viharos estén egy szállodában rejteztek el, ahol közös szobát osztottak meg, és ekkor bontogatták a köztük lévő érzelmek szárnyait. Az előadó említette, hogy az érzelmek fellángoltak, és Norma Jeane bejelentette a fotósnak, hogy elhagyja férjét, mivel szeretne vele jövőt építeni. Ám a sors más utat jelölt ki számukra: míg Dienes New Yorkba távozott, addig a fiatal nő Los Angelesbe indult, hogy megvalósítsa színészi álmait, és így nem tudta vállalni a kapcsolatot a férfival.

Ettől eltekintve barátok maradtak, Dienes több alkalommal fotózta a dívát és akkor is mellette volt, amikor a sztárságból fakadó terhek miatt az összeomlás szélére került. A Monroe-fotók egy részét egy, az otthonát veszélyeztető hurrikán miatt a kertjében elásta, amikor újra elő kerültek, akkor kiderült, hogy nagy részük tönkrement. Viszont így is rengeteg maradt meg: amikor a halálát követően fanatikus Monroe-rajongók betörtek otthonába kétezer darab, addig soha nem látott kép került elő a szexszimbólumról és egyúttal az a levelezés is, amit a dívával folytatott, és amiből kiderült, hogy milyen belsőséges kapcsolat volt közöttük. A levelezésből megtudhattuk, hogy milyen problémákkal küzdött Marilyn, és a fotós tapintatosságára utal az, hogy az anyagot rejtegette, még a volt szerelme halálát követően sem akarta volna, hogy azokról a világ tudomást szerezzen. Végül abból az anyagból született meg a Szerelmem, Marilyn című nagysikerű, több kiadást megért könyv.

Érdekes, hogy Dienes első találkozása Norma Jeane-nel felidézte benne egykori erdélyi szerelmét: a lány mosolya és tekintete meglepően hasonlítottak. „Krisztina, az erdélyi szerelmem jutott eszembe róla” – fogalmazott Dienes önéletrajzában. A rejtélyes erdélyi hölgy kiléte azonban sajnos megmaradt titokban, ahogy Imreh István is megjegyezte, aki a fotográfus életéről és úttörő munkásságáról osztott meg érdekességeket a közönséggel.

Az is elhangzott: az emléktábla avatását a két napja kirobbant vita miatt elnapolták, január második felében kerül ismét napirendre az, hogy hová helyezik Vetró András munkáját.

Érdekes fordulatot vett a Dienes Andor emlékplakett avatásának ügye: a hét elején egy torjai nyugalmazott tanítónő, Áda Magdolna a sajtóból szerzett tudomást a tervezett eseményről és furcsállta, hogy miért a Petőfi Sándor utcában lévő polgári házat jelölik meg. A 92 éves hölgynek első kézből voltak ugyanis információi arról, hogy Torján, az 511-es házszám alatti otthona egykoron a Dienes család hétvégi háza volt, a fotós testvérei rengetegszer keresték fel. Így több ízben jártak Kézdivásárhelyen is, ahol elmentek a szülői házba, amit 1942-ben adtak el. A házat a nagybátyjuk, Dienes Jenő adta el, erről van egy bizonylat is a telekkönyvi hivatalnál: a 2268 számú, 1942. április 4-i dokumentum szerint az ingatlant Bucs József és neje, Pál Mária vásárolta meg.

Ahányszor csak felmerült a múlt, a Kossuth Lajos utcában található, régi polgári ház mindig a középpontban állt, mint az a hely, ahol a Dienes-testvérek gyermekkora zajlott. A másik ingatlanról soha nem beszéltek, mintha nem is létezett volna. Én is elkísértem őket egy alkalommal, amikor visszatértek a régi otthonhoz. Klári, Andor testvére, még a lakásba is bement, hogy nosztalgiázzon, míg Piroskával (Andor másik testvére) az udvaron vártuk meg őket. Akkoriban egy fiatal pár lakta a házat – mesélte az idősebb asszony, aki jelenleg Kézdiszentléleken él a lányánál. A Dienes-testvérek első találkozása a régi otthonnal 1960-ban történt, amikor Dienes László hazatért az Amerikai Egyesült Államokból.

"Szénacsináláson voltunk, üzentek, hogy valaki keresi a házban lakókat. Hazamentük, egy férfi várt és azt mondta: be mertek-e engedni az udvaromra? Mondtuk, hogy persze, mire ő: nem akarom, hogy bajba kerüljetek. Nemsokára meg is jelent a milícia, a rendőrautó távolabbról figyelt minket. Laci bácsi bejött, átölelte a ház falát, sírt, mint a záporeső és elmondta: itt nőttem fel, itt éltem le életem egy részét" - mesélte a kevésbé történetet.

Nem meglepő, hogy az Áda családhoz fűződött erős kötelékek: Dienes Kálmán 1936-os halála után az életük hirtelen nehéz fordulatot vett. Ezt megelőzően az édesanyjuk tragikus öngyilkossága is súlyosan megviselte őket. Ebben a nehéz időszakban Áda Magdolna apósa és anyósa léptek a család segítségére, és támogatták az árvákat, hogy együtt átvészeljék a viharos időket.

"Az első, aki a jobb megélhetés reményében elhagyta szülőföldjét, Dienes Kálmán volt, aki Brassóban érettségizett, és a gyerekek közül ő volt a legidősebb. Először Magyarországra utazott, majd onnan Amerikába vette az irányt. Ahogy egyre magasabb pozícióba került, és sikeres, vagyonos emberré vált, igyekezett kisebb testvéreit is magához vonzani, vagy legalábbis Magyarországra hozni. Így fokozatosan sikerült a családját is kivinnie: elsőként Laci bácsit, Lajos bácsit, Lilikét, Piroskát, és sorra a többieket. Ezzel szemben Gyuri, a fotós, valahogy más utat választott; ő próbált független önálló életet élni, és ezért eltávolodott a testvéreitől."

A hosszas beszélgetés során számos egyéb titokra is fény derült, amikor Dienes Andor testvérei megosztották édesanyjuk tragikus halálának történetét Áda Magdolnával. "Akkoriban a ház kertje egészen a mozi előtti parkig nyúlt, közvetlenül határos volt az ottani gázkúttal. A házhoz tartozó kút körülbelül a mozi alatt található, és ebbe vetette magát egy reggel Andor édesanyja, Uzoni Zayzon Piroska, 1925-ben. Piroska és Klárika azt is elmesélték, miért történt ez. A magyar tisztek idejöttek, egyikükkel Piroska összebarátkozott, aki ígéretet tett arra, hogy feleségül veszi őt. Ám egy hónap múlva visszatért Kézdivásárhelyre a saját feleségével, akit be is mutatott Piroskának, és még azt is elmondta, hogy van két gyermeke. Ez a fájdalmas csalódás végül öngyilkossághoz vezetett, Piroska a kútba vetette magát" - mesélte Áda Magdolna, felidézve, hogy a sírját az anyósa gondozta, a feliratokat pedig azzal az aranyporral írták újra, amelyet Amerikából Lilike és Dienes Kálmán küldtek.

"Ahogy én odakerültem, én is gondoztam a sírt, nem nézhettük, hogy el van hanyagolva. Úgy gondoztam, mintha a sajátom lett volna" - magyarázta. Az is érdekes adalék, hogy a földalatti kripta - amiben eredetileg három koporsó volt - sírrablás áldozata lett, miután Zayzon Piroskát azokkal az ékszerekkel temették el, amit a halála pillanatában viselt. A Dienes testvérek egyébként Gyuriként emlegették az akkor már híres fotóst, aki a szülőföldjére nem tért soha vissza. "Mind mondták, hogy a Gyuri itt van, ott van, ezt csinál, azt csinál, de én soha nem találkoztam vele, Torján soha nem járt. Tudták, hogy mire vitte" - magyarázta. A torjai házat nyáron használta a család, a Dienes gyerekek azért kötődtek hozzá.

A fotóművész életében Budapest csupán édesapja elmúlása után vált jelentőssé, ekkor készített egy emlékezetes felvételt a magyar fővárosról. Ezt a fontos részletet az előadáson tudtuk meg.